Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

Mesekirályság

„A gyermekeknek szóló lant nem kicsinyleni való. Édes hangok, örök emberi dallamok ömölhetnek arról, ha a sziv is, a lélek is ott játszik húrjain.” 
Pósa Lajos (1886)

Gyerekvilágokba kalandozunk felnőttek által, gyermekeknek megalkotott univerzumokba, fellebbentve a csodákról a titkok fátylát — azért, hogy lássuk, milyen az a könyv, milyen az a szöveg, milyen az a mű, ami ma a gyerekfejekben elindítja a gondolatokat. Kik azok az alkotók, akik a hazai kortárs szépirodalomban sikerrel szólítják meg a gyerekközönséget, saját hitvallásaik szerint ők maguk milyen hagyományok követői, továbbgondolói, vagy épp ellenkezőleg: mi ellenében írják műveiket.
Kiindulási pontunk, témaszervezésünk apropója egy közelmúltban nyílt kiállítás, amely a „gyermekek költője”, Pósa Lajos előtt tiszteleg. Nem a kályhától kezdjük a gyermekirodalmi helyzet áttekintését, de mindenképp a nagy elődökről való megemlékezést sem feledve, azt a lángot keressük, amelynek fényében fel-felvillan egy jó és aktuális mű, egy szerző, vagy egy elemzésre érdemes jelenség. Nem törekedhetünk arra, hogy minden véleményt és szempontot figyelembe véve teljes helyzetjelentést adjunk, s nem célunk, hogy minden – egyébként vonatkozó – tudományterületet bevonjunk. Mivel folyóiratunkban nem foglalkoztunk még a témával, számunkra is érdekes, izgalmas, milyen új oldal világítható meg, milyen új összefüggés tárható fel, vagy milyen izgalmas vélemény osztható meg, amely gazdagíthatja a hazai kortárs gyermekirodalommal kapcsolatos nézeteinket, s az erről folyó párbeszédet. Talán megbocsátható, ha elsősorban szépirodalomról szeretnénk beszélni, s alapvetően olyan irodalmi hagyományok bemutatásából indulunk ki, amelyek mai hatása teljesen nyilvánvaló módon érezhető, nyomon követhető. Összeállításunk címe a Pósa Lajos Társaság vándorkiállításának címére utal (Pósa Lajos, a mesekirály), ugyanakkor jelzi, hogy ebben a királyságban sokkal több „uralkodó” és „alattvaló” is megemlítődik majd, attól függően, hogy éppen hogyan szőjük a mondanivalót. Nem csak mesebeli helyekre kalandozunk, de valós, és a témánk szempontjából fontos földrajzi helyekről is említést teszünk. Így bevezetésképp Miskolcról a szóban forgó színészmúzeumi kiállítás és a jövőre a Herman Ottó Múzeumba érkező Móra Ferenc-tárlat kapcsán, de mondhatnánk azt is, hogy Pósa Lajos és Herman Ottó barátsága révén, vagy Szegedről Pósa és Móra kapcsán is. Kitűnik ebből az is, hogy nem csak önmagában irodalomról, de annak láthatóvá, látogathatóvá tételéről is beszélünk, hiszen két kiállítás is fogódzót ad, irányt mutat abban, hogy mely oldalról megközelítve tárgyaljuk témánkat. A Mesekirályságban tehát nagy a sürgés-forgás, sok vendéget várunk, sok történetet szeretnénk segítségükkel megosztani. Első vendégeink Pósa Judit, a Pósa Lajos Társaság elnöke, a mesekirály szépunokahúga, akivel a kiállítás kurátora, Mikita Gábor beszélgetett. Dr. Bodnár Mónika az ismeretlen Pósa Lajosról ír. Lovász Andrea gyermekirodalom-kutatót, kritikust a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett Gyermekkönyvtáros Műhelyben tartott előadása kapcsán kérdezte Filip Gabriella. A fotókat a kiállításról Kiss Ágoston, a Lovász Andreával történt beszélgetésről Dobos Klára készítette. A tárlat az év végéig látható a miskolci Színészmúzeumban.