Spanyolnátha művészeti folyóirat

Pósa Judit

Olvassunk Pósát!*

Mi, gömöriek, gazdag emberek vagyunk. Nagy értéket rejt a mi tulipántos ládánk. Csak ki kell nyitnunk és belenyúlnunk, hogy ünnepekkor nézegessük, megtapogassuk, elolvasgassuk, mit is hagytak ránk eleink. Vannak e ládában néprajzi, képzőművészeti és irodalmi kincsek is. A rimaszombatiban ott található Tompa Mihály, Ferenczy István, Blaha Lujza, Mikszáth Kálmán és Pósa Lajos képzeletbeli hagyatéka is. Mi most a Pósa Lajostól ránk maradt fotókat és dokumentumokat szellőztettük meg egy kicsit, mint tették ezt annak idején, húsvétkor, szülőfalujában, Nemesradnóton, a család kutyabőrével. Akkor összegyűlt a család apraja-nagyja. Vendégeket is hívtunk erre a familiáris ülésre — Önöket, hogy velünk együtt nézzék meg, mit is rejt ez a mi tulipántos ládánk. Meg szoktam kérdezni ilyen összejöveteleken, hogy tudják-e, ki volt Pósa Lajos, ismerik-e valamelyik versét. Többnyire nem a válasz. Pedig legalább egy versét biztosan ismerik. Én Istenem, jó Istenem — ugye milyen ismerős — és ez bizony Pósa.
Pontosan azért, hogy ez ne maradjon így, és az emberek újra megismerhessék, Pósa Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából emlékbizottság alakult. A bizottság koordinálásában — határokon átívelő rendezvénysorozat keretében — óvodák, iskolák, könyvtárak, számos kulturális intézmény és több kiadó speciális foglalkozásokkal, a költő verseinek, meséinek előadásával, köteteinek új kiadásaival törekedett megismertetni és megszerettetni a mai olvasókkal az évtizedekig mellőzött Pósa Lajos életművét.
A Gömöri Fotóklub és a Pósa Lajos Társaság, kiegészítve e nemes szándékot, fotókiállítással szemlélteti a költő és lapszerkesztő életútját. Korántsem a teljesség igényével, közel negyven tablón mutatjuk be pályája főbb állomásait és az azokhoz kapcsolódó érdekességeket, kezdve a szülőfaluban, Nemesradnóton, folytatva iskolái színhelyein: Rimaszombatban és Sárospatakon. A szegedi éveket — a költővé érés ideje — követi Az Én Ujságom megalapítása. Elsárgult gyermekfotók tarkítják a képet, valamint a híres baráti kör — a Pósa-asztaltársaság — néhány megmaradt emléke. Láthatjuk a magánember későn érkezett, ám annál inkább megérdemelt boldogsága „hivatalos“ kezdetének színhelyét. A Pósa-asztal mappájának karikatúrái, továbbá számos más érdekesség: barátok fotói, dedikált kötetek és a dicsőség babérjai — elismerő oklevelek — színesítik a látnivalót. A tárlat utolsó részének tablói a költő 40 éves írói jubileumának gyászba forduló ünneplését idézik, majd az utókor megbecsülésének egyes dokumentumait: az 1930-as években emelt szobrait és kihelyezett emléktábláját, Budapesten és Nemesradnóton. Pósa Lajos nemzetnevelő szolgálata és az általa alapított, „Az Én Ujságom” c. gyermeklap 2014 decemberétől Magyar Örökség.
Külön szeretnék kiemelni három tablót. Ezek a hozzám legközelebb állók. Az egyiken Pósa sírja látható, valamint a Gárdonyi Géza által vitt gyászkoszorú szalagja. A virágok rég elhervadtak a koszorúról, de a szalagon lévő aranybetűk a mai napig megmaradtak, hirdetve az örök barátságot. 1889 decemberében, Az Én Ujságom szerkesztői székébe készülő Pósa tisztelői és barátai Szegeden búcsúbankettet adtak. Gárdonyi ekkor a következő szavakkal fordult a meghatott költőhöz: Kedves Pósika! Egy kis ház kapujára ott a Templom téren kiakasztódott a tábla: Bútorozott szoba kiadó! Soha nem gondoltam, hogy én egy ilyen kurta háromszavas táblára könnyes szemmel nézzek. Ma mégis megtörtént...
A másik tabló a monori lakodalmas házat mutatja be, a házassági levéllel és Bródy Sándor üdvözlő soraival. A Bródy család Pósa Lajos iránti rokonszenvét sok dokumentum őrzi. A nagy író unokája, Alexander Bródy úr lelkes és hatékony támogatója ügyünknek; a hódmezővásárhelyi Pósa-szobor állítás kapcsán szerzett érdemei Gömörben is ismertek. Nagy öröm volt számunkra, hogy nagyapja nyomdokain, 116 év múltával, 2014 áprilisában eljött hozzánk, Rimaszombatba.
A harmadik tablón Herman Ottó látható, a tudós, a barát. Az a barát, aki Nobel-díjra szerette volna jelölni Pósát munkásságáért, mert ahogyan ő fogalmazott: „Nobel irodalmi díja nemcsak a fényes, csillogó eredménynek van szánva, hanem szánva van — és szánva kell, hogy legyen — a mélyreható, csendes erkölcsi sikernek és eredménynek is. És ha ez igaz — úgy érzem, hogy igaznak kell lennie —, akkor az elismerés pálmája Pósa Lajost illeti, mert ő teremtette meg nemzete számára a nevelőirodalom legfontosabb s egyben legnehezebb ágát: a gyermekirodalmat.“...
Herman Ottó és felesége, Kamilla, Az Én Ujságom szerzőinek csapatát erősítették és közeli barátságban voltak a Pósa-családdal. Erről tanúskodnak azok a levelek is, amelyeket itt, Miskolcon őriznek, Herman Ottó Múzeumban. Hermanné halála után örökölte ezt Pósáné, mert a két özvegy együtt éldegélt, a múltakon borongva, amíg egy szomorú délutánon a tudós özvegye csöndesen lehunyta a szemét és egészen magára hagyta a költő özvegyét.
A kiragadott példákból is látni, hogy e kiállítás nemcsak Pósa Lajosnak állít emléket, hanem — kitűzött céljaink szerint — baráti körének is. Ezek a barátok, Bársony Istvántól Dankó Pistáig, Feszty Árpádig, Rákosi Viktortól Zala Györgyig, és mind a többiek — egymást is segítve — törekedtek művészetükkel a közjót szolgálni. Bizonyára egyetértenek velem, hogy teljesítették ezt a feladatot. Népszerűségüket, hatásuk titkát alighanem Lőrinczy György érzékeny tolla örökítette meg a legtalálóbban: „Ennek a roppant népszerűségnek az volt az egyik titka, hogy a Pósa-asztal szerencsésen el tudta kerülni a pártpolitika gyűlölködését, ellenben ápolta és kereste azokat a motívumokat, amelyekben a szívek egyetértően és együttérzéssel találkozhattak. A párttusákba az Asztal sose ütötte az orrát, de mindenütt ott termett, ahol a magyar nemzeti ideálok kultuszának áldozhatott…”
A tárlat létrejöttét, az itt látható, többségükben eddig ismeretlen fotók és dokumentumok bemutatását a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma, a Gömör-Kishonti Múzeum és magángyűjtők segítették. A képek és dokumentumok mellett — lévén fotókiállítás —, csak rövid szöveg olvasható. A költő élete és munkássága, ill. a bemutatott anyag iránt elmélyültebben érdeklődő látogatóknak ajánlom a Kun Miklós Jenő által szerkesztett Pósa-honlapot és az emlékévben megjelent Albumlapokat. Remélem, mindenki talál ezeken a tablókon számára érdekes kincset, és kedvet kap jobban szétnézni a ládafiában. Választott jelmondatunkkal köszönöm megtisztelő figyelmüket: olvassunk Pósát!

*Elhangzott a Herman Ottó Múzeum — Thália-házban 2018. november 9-én.