Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kaffka — 100 — DiáKossuth
A miskolci „Kossuthosok” Kaffkáról

A jelenlegi középiskolai irodalomoktatás egyik nagy hiánya, hogy irodalmunk női oldaláról keveset beszélünk. Kaffka Margit és Nemes Nagy Ágnes kap közel tíz oldalt a tankönyvekben, de a többiek, mint például Czóbel Minka, Dukai Takách Judit, Hajnal Anna, Károlyi Amy, Kerényi Grácia, Palotai Boris, Petrőczy Kata Szidónia, Pinczési Judit, Szécsi Margit, Szendrey Júlia, Török Sophie, Várnai Zseni egy-egy sort sem, vagy csupán mellékszereplői státuszt. Ha ma egy középiskolást arról kérdezünk, mit tud Kaffka Margitról, nagy többségben azt a választ kapjuk: van róla, utca, könyvtár, iskola elnevezve. De hogy miért is érdemelte ki az utókor megbecsülését, arra már nem nagyon kapunk választ.
Kaffka Margit halálának 100. évfordulója kapcsán a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium 100 középiskolását (9.A, 9.B, 11.E/1, 12.D) kértem arra, hogy az írónő egyik ismert és nehezen értelmezhető idézetére reagáljanak.
„Az ember könnyen lesz önző,
ha nagyon szeretik”

A diákoktól azt kértem, mondjanak, vagy rajzoljanak véleményt erről a gondolatról. Volt, aki csupán egy szóval válaszolt: félreértés, szerelem, szeretet, kényeztetés, csalódás, pontos, magány. Mások egy-egy rajzzal reagáltak az idézetre (rajzok mellékelve). A hosszabb fogalmazásokban a választ adók 3 témakört érintettek:
1. szerelem
2. háziállat
3. szülő-gyerek kapcsolat.
A válaszok, a reflexiók között külön érdekesség volt, hogy csupán egy-két esetben olvashattam azt, az önzés azé, aki úgy érzi, igazából szeret. Nem tudom, ez generációs probléma-e, vagy csak a mai diákoknál kristályosodott ki ez számomra ennyire, de az biztos: meglepetés volt. Azóta csak egy kérdés motoszkál bennem: vajon Kaffka Margit diákjai is így feleltek volna? Az biztos, egy részük igen, de a százalékos tippelésre nem mernék vállalkozni. És az biztos, ez nem a diák a hibája.
Először nézzünk egy csokrot abból, akik egy szóval feleltek a mondatra:
önzés = félelem
színlelés
álarc
kisajátítás
fukarság
érzelmi csőd
élet
irigység
magány
szerelem
kényeztetés
mindenki
mi magunk
És most nézzük azt, miként vélekedtek azok, akik nem csupán egy szóval reagáltak, ők miként értelmezték az egykori tanárnő szavait:
„sehogy sem jó, a legnagyobb önzés a magány”
„a legnagyobb önzés a szerelem”
„a szeretet félreértelmezése a kényeztetés, ami igazából onnan fakad, hogy az ember kompenzál, mert próbálja maga előtt tagadni, hogy nem is figyel a másikra”
„amikor azt mondom: feladom, tudom valaki más azt mondja: mekkora lehetőség”
„ha valakit nagyon szeretnek, hajlamos lesz rá, hogy ezzel visszaéljen és elkényelmesedjen”
„veszélyes szeretve lenni szeretni”
„mindenki önző, ha őszinte magához függetlenül attól, hogy szeretik-e vagy sem”
„a fiúkat az apjuk, a lányokat a fiúk teszik önzővé”
„kétségbeesve keresem a gondolataimat, pedig mások segítségével boldogulok”
„ha valakit nagyon szeretnek, annak oka van”
„Margit néninek igaza van, mert ha valakit szeretnek és ez az érzés kölcsönös, akkor ezt megpróbáljuk csak saját magunkévá tenni”
„Az önző az, aki azt mondja: szeret, de igazából kalitkába akar zárni, hogy kisajátítson”

Az egykori miskolci tanárnő szavai ma is aktuálisak a diákok szerint. Amitől véleményük szerint ez a mondat ma is „működik”, az az a „provokáció”, vagy inkább őszinteség, amit igazából a nők hamarabb mernek megtenni, mint a férfiak. A kísérlet, az én „provokációm” a költőnő szavaival célt ért, mert amióta a diákok részesei lettek ennek projektnek, nincs nap, hogy ne kérdeznék meg: „Jól gondoltuk? Mikor jön a következő a kérdés?”. Na, erre mondjuk, hogy valakinek a szavai klasszikusak, amikor 100 év távlatából is hatni képesek.

Kaffka - 100 - DiáKossuthKaffka - 100 - DiáKossuthKaffka - 100 - DiáKossuthKaffka - 100 - DiáKossuthKaffka - 100 - DiáKossuthKaffka - 100 - DiáKossuthKaffka - 100 - DiáKossuth