Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ádám Tamás

A hatásokról

(elmozduló akt)

Menekülnél az emlékektől, de
megfog a kifeszített vörös selyem.
Tehetetlenül állsz, az indulat foltjait
púder sem takarja. Maradnak
lehetőségek a szabadulásra,
száraz kagylóhéjat adok olló helyett.
Átszabhatod múltad.

Ha mégis kilépsz a fényképből, s
az ürességet ott hagyod, találsz
mást helyette, meztelen lelkeknek
kitöltetlen űrlapot. Melled puha
árnyéka továbbgondolásra érdemes.
Csak az eredeti kompozíció
torzul kissé.

Ha mégsem megy, beviszlek
a pusztuló szobába, ahol mesélek
neked a bizonytalanságról, kilincs
nélküli ajtóktól, keretekről, forró
comb égette deszkákról, egyszóval:
a hatásokról.

És arról, hogy meztelenül sem
mindig egyenletesen takar az éjszaka,
szívünk kiviláglik.

Homokóra

(akt — háttal)

Mire felállsz és megfordulsz,
öreg leszek, mint az ablak alatt
feszülő tó, amelyben annyiszor
fürödtél. Fiatal estéken gyorsítottuk
a puccos naplementét.

Hajad úszó hínárokat utánzott,
homokóra alakú tested gödreiben
elidőztek a vízcseppek, tétovázott
az idő. A fényviszonyokra fogtam,
hogy középpontba kerültél.

Elölről is látlak, pedig háttal ülsz
a régi széken, amely gyorsan elég
alattad. Légörvény ront a feszült
helyzeten, felgyorsul az elmúlás,
hamarosan te is eltűnsz.

Felém fordulhatnál, utoljára
találkozhatna tekintetünk, egyre csak
számolnám a pilládon landoló
lepkéket, tavaszokat, és óvatosan
kiszedném szemedből a kormot,
a pernyéket albumba tenném.
v