Spanyolnátha művészeti folyóirat

Handi Péter

Romkocsma

Szántóvetés közben a nagykörúton
megéhezik az ember.
Beültem hát egy romkocsmába
marhapörköltre, pohár borra.
Füstölgött még az asztal, fele letörve,
Itt-ott vértócsák a földön, de hát
mit várhat végtére is az ember, a város
két háboru után, a kiszolgálás azonban
elsőrangú, a pincér előzékeny, lesöpri
székemről a repeszdarabokat, s noha
fél karja van csak, azzal viaszosvászon
abroszt kanyarít elém — „melasszal tetszik?″
—, kérdi később az édességnél, aztán
valamilyen induló recseg, sisakosok
nyomulnak, „igazoltatás”— súgja a pincér — „de ha
prosztata-bántalmai vannak, megúszhatja...”
Szerencsére azonban rám nem került sor, mert
végül is egy falrepedésben ráleltek
a körözött holttestre, hosszan vallatták, majd
miután nem találtak nála fegyvert,
zordonan elvonultak.
— Fizetek! — szóltam a pincérnek, aki
erre értetlenül álldogált egy ideig, majd
a borravaló hiányát látva kést vett elő belsőzsebéből
és feldarabolta testemet.