Spanyolnátha művészeti folyóirat

Varga Melinda

A farkassimogató ember
Verselbeszélés
Szergej Szergejevics Prokofjev Péter és a farkas,
és Kaffka Margit Petike jár című művek nyomán

Nagyfiam, Peti hazajött a messzi idegenből,
szárnyas járművel juthat el oda csak az ember,
vonat, kiskocsi nem bírná a távot,
óceánt átszelni, felhők felett lebegni,
amikor ott hajnal piroslik a végtelen víz fölött,
itt lecsukja szemét a föld.

Emlékszem, amikor megtanult járni,
apró, kövér talpakkal
tipegte-topogta körbe a szobát,
szuszogott, fújtatott,
toporzékolt a dühtől,
ha macska farkát nem bírta elkapni,
s ha kis keze nem ért fel a konnektorig,
torkaszakadtából visított,
millió kisolló, csipesz, rajzszeg
terült szét a padlón.
A kis Peti mindig rosszon törte a fejét,
az apró lábak pár hónap alatt
nyúlánkak, fürgék és erősek lettek,
dübörgött, szaladt a nagyszobában,
a rigolyás alsó vénasszony,
ki a harmadikon lakott,
kongatta veszettül a fűtőtestet,
s seprűnyéllel ütötte a falakat.

Péter fiam a fővárosi cirkusz akrobatája és főidomárja,
kötélen táncol, naponta magasról ugrik a mélybe,
összeköti a fentet a lenttel,
oroszlánokat szelídít,
krokodilusok szájába bújtatja öklét.
Asszonya, Tatjána kidobta,
azóta otthona a huzatos sátor,
vánkosa a zuzmorás magány,
a kis Tatját nem látja csak havonta.
A halálba készül minden este,
de sérült szívét a tenyerén tartja az Isten,
hagyja, kedvére nézzen szembe a hűvös elmúlással,
más véget, s több fényt tartogat néki.

Legutóbb két farkast zavart fel a porondra,
táncoltatta őket, mint kölyökkutyákat,
a világhíradók tudósítottak a merész magyar férfiról,
bekerült a rekordok könyvébe is,
ha hinni lehet a legendának,
Rómának is köze van ezekhez a négylábú lényekhez,
nemes lelkű állatok, nem bántják az embert.

Magzatvízben úszik minden emlős,
majd kúszni, négy lábon járni tanul,
kicselezni az ellenséget, lapulni,
őrködni, zsákmányt szerezni,
a kétlábú emlős uralná a földet,
de léte parányi az univerzumhoz képest,
tán pillanat század töredéke se,
isteni időérzékkel nem észlelhető.