Spanyolnátha művészeti folyóirat

Géczi János

Lied

Fülkeszobrok, loggia,
rendezői posztok.
Egy édes dallam
az erkélykorlátra ráfonódott.

Megérkezik és elmegy a bánat.
A kövér kóristalány
Radion-szagú blúzban
a jövőjét dúdolja a bakájának.

Lehetsz bármelyik népből való,
bármelyik nemzetű.
Lehetsz a szóban bármelyik betű.
Lehetsz bármilyen csúnya nevű.

A helyszínbe belefekszik
a nagyvad s a nő.
Egyszerre oroszlán, egyszerre Léda,
egyszerre mindegyik Ady hagyatéka.

Puha a kórista nyaka,
a szája lilásfehér kréta.
Az Operából Gounod hallszik.
Az oszlopok tövén nyögnek.

Karélyos lépcsősorra dől
a szfinxárnyék omladéka.
Az égnek támasztva,
ha nem is látszik,
a legenda-kék létra.

Ó, lópatkók és csókok szikrázása!
Ó, Andrássy út, te leányregény!
Te függőhíd,
a Lánchíd folytatása,
ami bevégződik a Nagy Mítosz terén.