Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

ADdYcted to love

Letűnt korok vitéze, te oroszlánlény-hágó csapodár!
Oly fojtó ez a függés, mondhatni szfinxi a hangulat.
Hol itt a talány? Hányféle a kérdés? Mire fel, s hova tovább?
Hovatovább a mámor édes varázsa elillan innen, s csak
dermedt, ám nyirkos mancsodat törölheted belé, ki állja viharod.
Tudd! Kantár híján fel fogsz sülni! Nem lehet zabolázni, ki
maga válaszol önnön kérdéseire. Gyakran változik a szélirány.
Acél, ki céda, alél el Léda, előlép Adél.
Brüllbrüll madárkája avartól sápadt kertednek, hol
szfinxek szállnak harcba vízköpőkkel, s szárnyszegetten
suhannak új oszlopot keresve, s te hágod azt is rendre meg.
Vörösfarkú bléda Léda, s szürkefejű, te, ki mellette áll.
Zablababa inkább pózt cserélne, de szfinxszárnyad odacsap.
Sok a blabla, néhány komoly érv kéne, de hiányzik a feladat.
Kihívás. Jobb híján. Héján ülve a szfinx ormótlan nagyon.
Hideg a kő, ő megmeredt, te meg csak úgy vagy parlagon.
A kérdéssel válsz függővé: ha megmozdulna, alattad maradna?
Önként és dalolva?
Vajon?