Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Tibor

Kun Marcella itsenes (korr.: Itsenes) verseiből
Képzeld, piramisut kaptam szűretésnapomra

Édi, képzeld, meghívólevelet kapok vastagbélszűrésre, de inkább fehér kakasért húzom lábam sablonosan a minap. Veszek, hogy vesszek meg, fajtája plymouth (Gallus gallus domesticus), plimutnak ejthető, kérlek élj, hogy élhessek én. Pediglen magyar kakast (Kakos hernadkaka kakravalo) akarok. Szívdfelbegyemasokvizeset, alizarinszínűt és drónbitorlót, lendart performanszom céljára tájmlepszet fejlámpára helyezett dugikamerával készíteni tudót, de magyar kakas az égvilágon sehol, az égegyadták is csesszék meg. Édi, képzeld, borsos fajtatiszták szarszagmentes ketrecekben, borzady értéken. Vastagnak hisznek, gyere, hallgasd csak az éneket.
Az alizarin, mondom a plymouthnak, kérlek szólj, hogy hozzád szóljak, értsed meg, a festő buzér (Rubia tinctorum) gyökerében található, Kakon megtanulod, mi a magyarok istene, becsetelünk vele, ha nem viselkedsz jól. Lenyeltél egy e betűt, kakarikú, egy sablonos kaki kakas azt hozakodja, és te egy rendes, hozakodott, gyüttment kaki kakas leszel, az anyád sablonos uristenit.
Az úr istenít. Ugyanez a típusú, nemkorú, faroktollfeleslegkinézetű, felekezetű stb. pára tőle tíz méterrel odább tízezer. Tőle hétre hétezer. Ő ötért ide tudja adni, családi okokból, így tehát már szinte ajándék. Édi, érted ezt? Ötre eltávolodom, nekem ezt meg kell gondolni istenrendesen, ak. mond. itsenversesen (korr.: Itsenversesen). Vártam, hogy végre szóljak, sablonosan elmondjam, mit is gondolok. Visszalépek. Mondom, hármat szántam kakasra, többet gyémánt félkrajcárral adni érte nem tudok, ha megveszekedek se, a kakasa viszont kell, hallgasd meg, kérlek azt, mi számomra a legszentebb dolog.
Azon szarnyomban birtokba veszi az udvart, méltatja előbb a négyzetmétert. Ahonnan jött, nem volt ennyi, aztán az egyre eső tyúkok számát. A kakasról beszélek, a fehérről, nem jöttem le róla. A kopasznyakúakat valamiért messzire kerüli, de a kendermagosra, vagy ahogy én mondom, szállj kondormagosra, vagy ahogy más, dalom, hódítsd meg most a kék eget, vagy ahogy nagyanyám mondta, irombára, udvarlás nélkül kiposztol. Édi, csak neked: az irombát mindig is ilyrondának hallom, kérlek hízz, hogy hízhassak én.
Le kell húznom lábam a szuterénba a tyúklexikonos könyveimért, járá-som sablonrossz, tyúklexikonjaim kemény-fedelesek, bő szakirodalmam a hálózatra bicegőn, illendőn rásegít. Ráguglizok a könyvben, többek között amerikai házityúk, angliai kikötőváros, település Indianaban és Massachusettsben, megye Iowaban, jöjj, jöjj, kérlek ne menj el, gyere, hallgasd csak az éneket.
Jó, nem hanyagalom el a szűretést, most már, hogy megvan a kakashelyzet, meg vala lovagolva, feketén, fehéren. Képzeld, Édi, családi okokból, közelgő randinkon érzőn meglovagollak, kitapintom, ahol csak lehet, lágyan a vastagbeled. Megtükrözlek. Föltolom, jól megleszek neked. Üvöltesz, mint állat.
Ady nem hiszi, járjon utánad.