Spanyolnátha művészeti folyóirat

Karkó Ádám

Metrópótló szekerek

Mit a nép felállít, hol város világít,
nem élet az, halott föld.
Mit húz le a szomszéd, szar-e avagy moslék,
poharába vizet tölt?
És e fal is horkol, más álmodik s fordul,
együtt veszünk levegőt.

Az óra kattogás, hajnali arcmosás,
a friss kávé meglegyint.
Csobog a kád vize, enni tán vágyik-e,
a plafoncsönd is beint.
Mindenki létbeteg, az álmos életek —
csak az autók zúgnak kint.

Éjjel sincs sötétség, sárgálló bura-ég,
fénnyel folyton megtelek.
Befogadó világ, szűnő agóniák,
igazak e szent jelek?
Szép város ez a hely, s talán majd megölel —
metrópótló szekerek.