Spanyolnátha művészeti folyóirat

Lakinger Tibor

Séta

Egy kupac rongy kel életre.
A luxus üzlet sarkában,
aminek VIP ügyfele vagyok.
És voltál te is.
Limitál hercegnő barbie.
Öltöztettelek,
vetkőztettelek.
Fel is díszítettelek.
Mert én szeretek játszani.
Írtam verset is neked.
Kellett a múzsa csókja.
Monochrom szemedben,
tengerpartok tükröződtek.
Váltak posztereké,
panelkockák között.
Napja lehettél univerzumodnak.
Elhitted hogy a bábú önállóan léphet.
Most lehajolok hozzád,
mert te vagy ott a sarokban.
Ha te még ott lennél,
valahol mélyen bennem,
talán rád is mosolyognék.
De réveteg szemedbe nézve,
inkább aprót dobok,
a félbevágott pillepalackba.
Aminek alján,
még ott az olcsó bor nyoma.
Mert már te sem vagy ott.
Elsétálok.
Amikor hazaérek,
vörös hó borítja,
Hófehér kabátom.
Vér? Vagy bor?
Nekem mindegy.
Majd veszek egy másikat.
Mint mindenből.
Amit elhasználtam.