Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

Tábori lágy

A költő táborba megy tanulni magát. Önkarrierre szert tenni. Azonosítani belülről kifelé haladó gondolatait. A táborba bemegy kijönni magával. Saját önazonosságát hogy beletorkollja egy konkrét külvilágba. De előbb csak és egyelőre: odamegy.
Egy karizmatikus karrierista, nem csupán döntéseinek lelkes meghozója, de karakterének professzionális művelője is. Kimondásra érdemes lehetőségeivel. A kimondottan jó táborba érve, még a tánc előtt, a fürdő közben. A költő költői középúthoz ér.

Első tanács:
A táborban mindig csak őszintén magával. Ami kikerül, azt vállalni logikus, elvárt.
Téziskérdés a költő általában vett alkalmatlansága a karrierre. Nem reszortja sikerre menni. Nem a költészete miatt. Nem a költészete. Ő.
Belül él. Benne van. A költő kívülről sehogy nem látható. Költőt büfében ülve nem veszünk észre, a költő, ha fürdőzik, nyeli a víz. A költőt ki kell menteni a hidegülő zuhanyozóból. A belső élésű motor dobbangatása csak. Ha elzárják a hideg vizet a köpőből, és a labdadobók is eldobálják maguktól, kiszürcsölnek előle minden lecsöpögőt. Néha, amikor nincsen, aki lenne, hallani a lüktetést, amit kelt. Jövögetnek ki a betonra a hangjai. Mint a szélre kapott, nedves ánégyes papír. Sodródik maga előtt, egy partjegyzet, temeti a homok, fűbe akad, falra fújja a szél, kerítésre kergeti szívezőit.

Második tanács
Ha megteheti magával, tegye. Paradoxon, persze, hiszen ki akarná magát kitenni fárasztóan újszerű ismeretleneknek. Tető alá hozott önámítását nem érheti esővíz ott. Ha a belső hűsége magával szemben kiváló, van esélye elöntenie sikerre formázott énképe szottyos szárazulatát.

Harmadik tanács
Legyen lágy. Simán írjon, soroljon, szóljon. Hallgasson könnyedén. Lágyéka legyen kibúvó, ösztöneivel lyuggassa jól ki, keresztülöntse ezeken széjjel önmagát óvatosan.

Negyedik tanács
Vegye ki magát szabadságnak. Magától hagyja lábait szerteszét a padlón, kisszobában, parkban. Fejét hordja el részben-egészben a semmiről sem szóló, ütemtelen ujjkopogás. Törzséből a szívét egy mozdulattal tegye a szájába, nyelje, torkolja, zárja. A véres körforgás mindig jót tesz a soroknak. Sorban szétesésből épülni frissítő bravúr. Vegyen valamit a nyelvére újra és újra magától.

Ötödik tanács
Bőrét vigye vízbe, a mártózást hidegben, melegben sűrűn csak csinálja. Addig menjen el így, míg a levegőt nélkülözni nem gond, és akkor még mindig lefelé kicsit. Mi a víz? Mi a merülés? Mi a bőr? Süllyedjen sokat és meglátja. Felázott ujjaival mutasson rá vizes testrészeire. Foglalja versbe a fulladást. Jöjjön ki élve a vízből. Bőrén mindennek látszania kell.

Végső tanács
A tanács kezdetét veszi. A költőt megítélik. Nem hiszi úszhatónak. Felkészülése ellenben szakavatott. A költő költősége a szembenézés közbe szúrt pislogás. Készre kérdezik. Csendben tűri verseit könyékig, halkan nyitja, lassan fogja. Megmutatkozó rímeit a sorok berejtik. Egy átfogó, száraz pillanatban az utolsó szó helyére kerül. Saját szavaként a tanács elszenderedik, az esti vizet mindig le kell ereszteni, mert fürödnek benne és az kosszal jár.