Spanyolnátha művészeti folyóirat

Finta Éva

Operaházi dalnő

Lágy Léda légy
te maszkos szfinxbe bújt
operaházi delnő
s te babérkoszorút őriző
mert eljön a költő s meglovagol
kőasszonyt kőoroszlánt leigáz.
Hinné nem kell tartania ellenállástól
bár tested kőpadként kissé robosztus
kőajkad kőmelled igazán igéző
kőarcod kőgyőztes pillantásod
romolhatatlan oroszlános
s nem öregszik.
Egy légyott veled veszélytelen
hinné a költő
de nem megy a Szfinx vele el.
Így írja Krúdy ki látta Őt ott volt
ahogyan átzuhant pegazusán
átesett alkalmi lován
oroszlántestű kőasszonyán
kinek kőmelle meg se rezzent
s benne a kőszív is ekképpen
mivel a szobrász Stróbl Alajos
nem teremtett szívet a Szfinxnek
akármelyiknek a két szoborból
mondjuk a Dalszínház utcai búsnak
kiben hősünk Lédát fedezte fel
kinek karmában az Ő koszorúja
babérjai hevernek időtlen
titokzatos komorságban a márvány
hűs titkaival végleg eljegyezve
s az Operával szintúgy nemkülönben.

Lágy Léda légy
te maszkos szfinxbe bújt
operaházi delnő
vagy te babérkoszorút szorongató
melankolikus
légy dalnő az Adyé
kit nem igáz le az idő
s nem igéz meg lovasa.