Spanyolnátha művészeti folyóirat

Oláh András

Oroszlánnász az Andrássy úton*
Ady önemésztő diskurzusa az Operaház előtti Léda-szfinxszel egy borgőzös éjszakán

máris új rablói születtek a nyárnak
kocsmaasztalos szelfikkel aláznak
vigyorgunk bambán szétesett arccal
túlüvölt mindent egy tébolyult hangfal

cihelődni kezdek s átszököm az őszbe
kikezdte a májam a sok olcsó lőre
botorkálok bénán s félve nézek hátra
az Operaháznál vár rám Kleopátra

alakja pompás — könnyűvérű nőcske —
ölelésem mégis a szerelem csődje
kőből van a drágám és kő a szíve is
bár mosolya pajzán kihívó és szexis

telt idomú nőstény — a nyergébe vágyom —
szívesen fetrengnék ma véle az ágyon
sikolt a zene: már egymásnak fájunk
— tudjuk hogy ez lesz az utolsó nászunk


*Ady önemésztő diskurzusa az Operaház előtti Léda-szfinxszel egy borgőzös éjszakán