Spanyolnátha művészeti folyóirat

Aranyi László

Pogány ima

(II. változat)

Szívd a vérem, szúnyog! Gnómjaink
      tört igája, Szilfeket lélegző.
            az óceán folyékony szellemein, s
      a hőlényeken uralkodó Trónok,
tépjetek szét! Mert a Halál az élők táplálékává lényegült.
      Felfújódott fejű lopótök,
                       nehéz mankó; a négy égtáj felé szóródott
           testrészeiket hasztalan kereső
gázmaszkos lovagjai értelmetlen háborúknak,
      torz lelkük maradványait most végképp
            kifacsarja belőlük a Föld.
Csak a mágikus tisztulásból éledő, átszellemült,
      önfeledt derű állandósul.
Kehelyként szétnyílt markomból
szállj el jóllakott szúnyog,
repülj!