Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vidéki Bianka

Krady

Szeretni egy egyiptomit, aki igazából olasz, az apja pedig magyar, na ilyen csak egy író fejében. Költőében legfeljebb, ha már sok mulatóba betévedt. Ha a kettő együtt, akkor Krady.

Éjjel, a Három Hollóból (na jó, a HelloBaby bárból) hazafelé menet vettem észre; méltóságteljesen feszített kőtrónusán. Sehol egy unatkozó kamasz, vagy legénybúcsú lemaradt tagja, sehol egy kósza turista. Jobb alkalom megkérdezni nem akad.

Megkérdezni, igaz-e, hogy neki a legnagyobb magyar költők egyike vallott szerelmet. Nem is egyszer, hanem rendszeresen?
És hogy a sorozatos elutasítást megunva (mintha csak a szfinx holmi paripa volna), a költő megpróbálta meglovagolni? Meglovagolni, és betörni.
Legfőképpen igaz-e, hogy ő (mintha csak holmi paripa volna) a költőt, hátsó lábaival a magasba rúgva, oroszlántestéről levetette?
Egyáltalán, le lehet-e esni a hátáról úgy, hogy a hétfokú lépcső aljáig gurulj, és meg se érezd? Vagy bármi lehetséges?

Faggatózásomnak egy rendőrautó vetett véget. Lassan gurult el az Operaház előtt, kék villogása néma intés: legyek jó állampolgár. A szobor meg, ahogy százharmincnégy éve mindig, most is hallgatott.