Spanyolnátha művészeti folyóirat

Bak Rita

Szfinxléda

Egy forró éjszakán —
operaházi jelenet volt egyébként —
úgy láttam, te vagy az, Léda,
pedig csak kőszfinx volt
az operaházi folyosón,
hogy hihettem,
te vagy az, Léda,
talán az opera dallama
bódított el,
csodás dallamok
zúgtak fülemben,
szerelmes szavakat suttogtam
egyre a szfinxnek,
ki tudja,
így volt-e valójában,
vagy csak álmodtam,
nem tudom.
Bolyongtam éjszaka az utcán,
úgy éreztem,
minden szobor hasonló Hozzád,
hajnali borongásaim során,
oroszlántestű kőhölgy,
vagy hús-vér nő vagy-e,
voltál-e,
nem tudom.
Egyre hallom az opera dallamát.
Nem nyergelek már nőoroszlánon,
túl fáradt és öreg vagyok,
csak a szememben villan néha
kőpupillád szikrázó ragyogása.