Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

Tábori történet — 5 éves az SPN Műhelytábor

Az SPN Műhelytábor életre hívásának elsődleges célja az volt, hogy a kortárs irodalommal foglalkozók, legyenek azok alkotók, vagy az irodalommal kapcsolatban álló pedagógusok, hallgatók, diákok és az irodalomszervezésben közreműködők, kellemes, mondhatni családias körülmények között, elmélkedhessenek az irodalmat érintő legfontosabb kérdésekről, elemezhessék a nem kifejezetten irodalmi terekben zajló irodalmi történéseket, elgondolkodhassanak a kortárs irodalom virtuális megjelenítésén, annak értékét és elfogadását megtárgyalhassák. Fontos cél volt, hogy az aktuális tematikákat műhelymunkák során feldolgozzák, hogy az alkotás iránti vágy egy-egy provokatív műhelyvezetői feladat megoldása vagy arra tett kísérlet által érje el csúcspontját, hogy a megszületett műveket a tábori közösség számára közreadva alkotóműhellyé is összeálljon a csapat. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a tábor kezdetektől vállalt küldetése a tehetséggondozás, a fiatal alkotók mentorálása.
Visszatekintve a műhelytáborok elmúlt öt esztendejére a témák közötti átmenet, kapcsolódás és egymásból történő építkezés tudatossága a külső szemlélő számára is egyértelmű. A műhelytábori közösség első ízben az irodalom nem irodalmi online köztereit vizsgálta, elismerve az alkotó és olvasó közös igényét az irodalom napi használata iránti vágyát, a sokszor kontroll nélküli közlést, a mű kihelyezését a virtuális világba, látens rajongói és olvasói klubok és kézzelfogható eredmények számbavételével. A témát a második táborban tovább gondoltuk, és arról tanácskoztunk, vajon mikor van kész egy alkotás, hogyan és miképp áll össze az első kötet, mi a szöveg sorsa, élete. A harmadik kört megnyitva a társadalmi változások irodalomra gyakorolt hatását vizsgáltuk, az egyéni és a közösségi problémák irodalmi megjelenítését tekintettük át. Ezek formabontó megoldásai lehetnek az irodalmi performanszok, amelyek a negyedik tábor témáját adták. Az ötesztendős tábor témája az életművek és a műéletek a korszakok és a karrier vizsgálata volt. Kerestük a választ arra a kérdésre, vajon függetlenedik-e a mű az alkotótól a megjelenés után, befolyásolhatja-e, és ha igen hogyan annak további sorsát az író.
Az első tábort 2015 júliusában rendeztük Tiszaörs-fürdőn. Irodalom a nem-irodalmi online terekben. Irodalom a közösségi oldalakon és a blogokban címmel. Nem szerettünk volna csak és kizárólagosan kreatív írás tábor lenni, s túlontúl elmélkedő, elemző, „laborkörülmények” között dolgozó hipotetikus hozzáállást követő műhelyként sem kívántuk meghatározni a tábort. Ugyanakkor más színekkel is szerettünk volna a megszokott, ismert írótáborok sorát színezni azáltal, hogy kisebb létszámú, egymásra figyelő, egymást építő közösséget hozunk létre, s hogy e kis csapatot kis túlzással egy családi nyaralás kerettörténetébe, hangulatába oltott műhelymunkás pár napra hívjuk össze.
A tábor egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy összművészeti vonatkozásban próbálja a kortárs irodalmi törekvéseket feltárni és a legjellemzőbb tulajdonságokra felhívni a figyelmet. A műhelytábor nem írókat akart és akar képezni, hanem az irodalom iránt elkötelezett pedagógusokat, vagy akár leendő alkotókat akar az irodalom népszerűsítését megcélzó ügy mellé állítani. Meghívott vendégeink, előadóink, közreműködőink éppen ezért az irodalom, a kortárs művészet bármely területéről, így annak háttérét biztosító szakmai körökből is érkezhettek. Nem csak írók, hanem szerkesztők, irodalomszervezők, pedagógiai gyakorlattal is rendelkező alkotók, az irodalmi életben dolgozó front és háttéremberek számára is lehetőséget kínált a tábor, melynek lényege, hogy évről évre ismétlődő — szakmai téren az aktuális helyzet egy-egy az irodalmi közvéleményt foglalkoztató jelenségéről nyújtson széles spektrumú ismeretanyagot és ezzel párhuzamosan lehetőséget adjon akár pedagógiai módszertanok áttekintésére is. Műhelyvezetőink Petőcz András, Vörös András, Szkárosi Endre voltak.
A második tábort 2016-ban ugyancsak július végén rendeztük meg. A helyszín a már megszokott Tiszaörs-fürdő volt. Kötetrevalók — Szövegsorsok, szövegéletek címet viselő műhelytáborunkban résztvevők és a „művezetők” (műhelyvezetők) arra keresték a választ, hogy vajon mikor mondhatjuk el az alkotásról, hogy az kész, s hogy a publikációk sora hogyan vezethet el az önálló kötet megszületéséig. A műhelyfoglalkozások során nem csak az első kötetekre történő visszaemlékezés, de a következő kötetre való felkészülés is górcső alá került. Míg az első műhelytábor 2015-ben az irodalom nem irodalmi online terekben történő megjelenését, a közösségi oldalakon és blogokban való életét vizsgálta, addig a 2016-ban a virtuálisból a valós térbe is belépett a tábor tematikája, hiszen a központi téma a mű, és annak életciklusai voltak az alkotás folyamatában. A könyv, a kötet születésének mozzanatai, létrejöttének lépései, elkészülésének lehetséges módozatai. Kötetrevalók — Szövegsorsok, szövegéletek címmel a műhelyfoglalkozásokon azt vizsgálták a táborlakók, hogy vajon mikor mondhatjuk el egy szövegről, hogy készen van, s ezután mit és hogyan célszerű tenni vele. A műhelytáborban arra is kerestük a választ, vajon mi alapján érdemes a szépírásokat összerendezni, mik azok az alapvető elvek, amelyek segítenek a művek kiválasztásában, mennyiben segít egy jó cím, egy jó koncepció, hogyan születik a könyv. A „művezetők”, a műhelymunkát irányítók ebben az évben: Petőcz András, Vörös István és Géczi János, valamint a Spanyolnátha munkatársai, Vass Tibor, Berka Attila és Székelyhidi Zsolt voltak. A 2017. évi immár harmadik tábor témája is újabb adalékot jelentett az előzőekben tárgyalt témakörökhöz, úgy kapcsolódott hozzájuk, hogy tovább gondolva azokat, a konklúziókat levonva és a tapasztalatokat beépítve új fejezeteket kapcsolt a tematikához. Ezzel a műhelytáborok nagyon fontos törekvései váltak láthatóvá az egymásra épülés a folytonosság, az elmélyülés és részletekben történő bemutatás által. A harmadik SPN Műhelytábor címe: Egyéni és közösségi problémák megjelenítése az irodalomban — Magán- és közélet a szövegben, elefántcsonttorony és/vagy piactér. A társadalomban végbemenő változások alapvető hatással bírnak az irodalom közösségformáló erejéről vitatkozó szakemberek, tudósok, művészek számára. Néhány évtizede nem volt kérdés, hogy a közösség, ill. a közösségi érdekek megszólaltatásának túlsúlya rányomta-e bélyegét „olvasmányélményeinkre”, ahogyan az sem kérdés, hogy ma mennyire és miért állnak fölényben az egyéni érdekek, magánmitológiák. A kérdés az lehet, hogy a közösség megváltozott szerepét kell-e inkább vizsgálnunk az egyén „fejlődésében”, avagy az egyénét a közösségiben. 2016-ban, a 2. Spanyolnátha Műhelytáborban Petőcz András műhelyvezető rámutatott, hogy „mindaz, amit irodalomnak hívunk, nem egyéni sport, sokkal inkább csapatjáték.” Elmondta továbbá, hogy „ha irodalomtörténeti tanulmányainkra gondolunk, akkor igazolva láthatjuk ezt a felismerést, a Nyugat csapata, vagy akár a Kazinczy és Kölcsey által vezetett akkori magyar válogatott szereplése, vagy éppen a Petőfi-Arany-tandem mind-mind azt bizonyítja nekünk, hogy egyedül, beágyazottság nélkül, megfelelő kontextus hiányában nem lehet irodalmat művelni, írással foglalkozni. Mindezt azért érdemes tudatosítani magunkban — ha fiatalok, ha kezdő írók vagyunk, és netán úgy érezzük, hogy valamely kéziratot könyvvé akarunk formálni, ha úgy érezzük, hogy megérett arra az idő, hogy önálló könyvvel kínáljuk meg a nagyérdemű publikumot -, mert nem mindegy hogyan, milyen körülmények között, hol is adjuk ki a könyvünket. Nyilvánvaló, hogy a közösséghez tartozás segít ebben a kérdésben, a "könyvem publikálása" kérdésében, a csapatban való tudatosulás, egy adott közösségben való megjelenés az a közösségben történő megmérettetés is egyben, amely aztán a közösségen kívüli irodalmi világ számára is orientáló tényező. Tulajdonképpen így volt ez mindig is. És azzal, hogy az irodalom világában mindenféle központi kanonizáció eltűnőben van, azzal még nagyobb szerepe lesz a csoporton belüli kánonteremtésnek.”
Ennek tovább gondolása vezetett a 3. Spanyolnátha Műhelytábor témájának feldolgozásához.
Feltettük a kérdést, hogy a közösségi vagy egyéni érdekek és célok egyoldalú érvényesítése —mind művek témaválasztásában, mind világnézetben, „életvitelben” — kinek mennyire lehet célravezető. Izgalmas kérdés volt számunkra, ha a műhelytábort mindeközben mint közösségszerveződést aposztrofálva vizsgáljuk meg: a táborban mi jellemzi a helyi közösségépítést; a tábor mely kisközösségei válnak a teljes közösség integráns részévé, és miért; és melyek azok, amelyek nem, és miért. A 4. Spanyolnátha Műhelytábor témája az irodalmi performansz volt. Hogy mi az irodalmi performansz, azt megállapítani nem, csak eldönteni lehet. Szűkíthetjük Erdély Miklósnak a művészetről szóló első Marly tézisét, vagyis megpróbáljuk eldönteni, hogy milyen körülmények között, mi okból és mi célból jöhetett létre az irodalmi performansz. A táborba meghívást kaptak a KAFFKA 100 pályázatunk első fordulójában kiváló teljesítménnyel szereplő középiskolás, vagy egyetemista diákok is. A negyedik tábor a társművészetek felé is kinyitotta a teret, hiszen témája, az irodalmi performansz is számos eszközzel dolgozik. Meghívást kapott a táborba többek között Bay Miklós Zoltán performanszművész, aki a szöveges elemek mellett képzőművészeti akciókat is performanszaiba épít. Az előadásokban elhangzott rövid performansz-történeten túlmenően nem csak a Spanyolnáthában megjelent Kántor István vagy Szkárosi Endre nevéhez köthető performanszokról esett szó, de itt ünnepelte tízéves születésnapját a folyóirat két szerkesztőjéből álló SPN Krú is. A 2019-ben ötesztendős tábor témája: Életművek, műéletek — Korszak, kánon, karrier. Mennyire tudatos karrierépítés jellemzi az irodalmi élet szereplőit? Különböznek-e a pályakezdők és a már befutottak viselkedésmintái, módszerei? Függetlenedik-e a mű az alkotótól a megjelenés után, befolyásolhatja-e, és ha igen hogyan annak további sorsát az író? Pozicionálás, függetlenség, vagy társasági aktivitás, ellentmondó, vagy egymást építő jelenségek. Vajon kritikafüggő a karrier, a különcség jobb módszer-e mint beállni a sorba? Soroljuk a sorokat és olvassunk a sorok között? Mi és hogyan hat a művek megítélésére, s ennek mekkora a jelentősége az alkotói sorsok tekintetében.
Az ötödik műhelytáborral elérkezett egy szakasz lezárása, amely akár számvetés is lehet a tábor esetében. Az egymásra építkező, egymást folytató tematikák is megkívánják a gondolatfolyam bővítését és összefoglalását.
Mivel és hogyan gazdagítható tovább a kérdéskör? 2020-ban, a 6. SPN Műhelytáborban reményeink szerint arra keressük a választ, vajon a világban végbemenő változások, legyenek azok politikai, társadalmi, gazdasági események hogyan befolyásolták, milyen hatással voltak az alkotóra száz esztendővel ezelőtt és állítják-e ma döntési helyzetek elé a 21. század íróját, költőjét nem csak a múlt század, de a jelen nagyobb volumenű történései. Nem csak életműveket, életműtöredékeket vizsgálunk, de keressük a választ arra, milyen eszközök állnak az alkotó rendelkezésére, ha a világgal való szembenállását, lázadását akarja kifejezni. Lázadástörténeteket elemzünk, melyeket a változó világ kihívásai provokáltak. Így példaként említhetjük a Trianoni döntés feletti fájdalmát szavakba öntő Szabó Lőrincet, akinek folyóiratunk egy másik projektjében születésének 120 évfordulóját ünnepeljük, s egyben felidézzük a Spanyolnátha jóval korábbi, nagyjelentőségű Szabó+ projektjét is. Példaként említhetjük Kassák Lajos 1920-ban megjelent Máglyák énekelnek című kötetét, melyről Szabó Lőrinc azt írja „egy lázas kor képe”. Egy korszaké, amelyben a lázadás több dimenzióban is fellelhető volt. A magyar avantgárd bár a Nyolcak feltűnésével keletkeztethető, szintén érdekes egybeesés, hogy az erdélyi magyar irodalomban a szintén 1920-ban megjelent Napkelettől számítva gondoljuk megjelenését. S még inkább izgalmas ez a korvizsgálat ha megemlítjük, hogy az első ellenreakciók az 1930-as évekre tehetők, s talán a lázadástörténetek között mindenképp említésre érdemes az orosz avantgárd minden addigi megjelenésektől radikálisabb felfogása és ennek későbbi hatásvizsgálata. A száz évvel ezelőtti történetek mai vetületei, hatásai és napjaink lázadásai közötti párhuzamok vagy különbözőségek felfedése a 6. SPN Műhelytábor következő témája.