Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mikita Gábor

Lokipati
(Csorba Piroska, Miskóceráj)

Főiskoláskoromban ,,lokipati”-nak hívtak csoporttársaim (a bennem élő lokálpatriótát becézték így) — nyári miskolci látogatásaik során ugyanis a szórakozóhelyek mellett a város legendáival is megismertettem őket. A színház árkádjai alatt haladva valaki mindig ,,fölmondta a leckét”: itt bontakozott ki Ruttkai és Latinovits szerelme…, innen indultak a Latabárok…
30 év múltán pesti diákként Dorka lányom a ,,Kistörőcsik” dicsérő jelző mellett a ,,Kisborsod” titulust is kiérdemelte. Egy idő után feltűnt ugyanis, hogy bár osztálytársai az ország minden részéből érkeztek, egyedül ő az, aki folyamatosan - és határtalan odaadással — mesél szülővárosáról. Lelkesedése átragadt társaira: nyáron egy éjszakára jöttek le Miskolcra, aztán egy hétig maradtak. ,,Ez a világ leggyönyörűbb helye!” — hangzott a spontán felkiáltás (konkrétan a színészmúzeum kellős közepén).
A lokálpatriotizmus megéléséhez nem kell a város szülöttének lenni: Csorba Piroska Szuhakállón született, de büszkén vallja: ,,Lelkem fővárosa Miskolc”. Prózában és versben is külön-külön kötetet szentelt e városnak.
S ahogy az elkóborolt kismacskák is tudják, kihez kell odasimulni új otthont keresve, úgy a versek is eltalálnak az olvasójukhoz vagy éppen tolmácsolójukhoz. Csorba Piroska Miskóc c. verse a Spanyolnátha első számának védőhálója alól kibújva könnyen talál(t) utat a lokálpatrióta szívekhez.
E verssel első megjelenése után 15 évvel találkoztunk újra, amikor az Arany Miskolc c. kötet papírmelegében talált újabb otthonra a szöveg, s egy irodalmi esten Dorka feladata lett a szuhakállói kislány áradozását tolmácsolni. Rövidesen pedig egy újabb — a Nemzeti VERSenynek köszönhető — versmegjelenítési formában, versvideóként vitte a világhálóra Dorka és édesanyja, Dobos Klára. Azóta többen is ,,Tiszai Pu, Gömöri Pu!” kiáltással köszönnek Dorkának…
Lokálpatriótaként nyilvánvalóan megdobogtatja az ember szívét egy Miskolcról szóló vers, amely mint a csodák csodáját mutatja be szeretett szülővárosunkat. De vajon mi fogja meg a városban sosem jártakat, akiknek semmit nem mond a villanyrendőr, a sötétkapu? Mi adja a varázst a városhoz nem kötődők számára?
Talán az, hogy a vers csak a felszínén szól Miskolcról. A sorok kirakati üvege mögül a kislány rácsodálkozása tekint ránk. Valójában nem a félévszázaddal ezelőtti nagyvárosnak állít itt emléket a költőnő, hanem a mindenkori kisgyerek lélekrajzát érezteti: a világra ámuló gyerekét. Mindnyájunknak megvolt a maga csodált Miskóca - a Hely, ami arról szólt, hogy az otthonon túl vannak varázslatos világok, meg arról, hogy igen, az élet szép, amikor időnként kiragad a napi kerékvágásból, s megadja, hogy élvezhessük a Csodát.
A gyerekkori ámulások lelkiségéről beszél ez a vers, sorai a világra való rácsodálkozó, ámuló, boldogságos gyermeklétünk újraélésére adnak lehetőséget.


***

Csorba Piroska
Két puja

miskóc város
ezt onnan tudom hogy én falun lakom
annak a neve meg nem miskóc
miskócról rengeteget tudok mert gyakran járunk oda
például azt hogy van puja
az én falumnak meg egyáltalán nincs egy se
miskócnak két puja is van:
először van a gömöri pu
aztán egy kicsit tovább megy a vonat és akkor jön a tiszai pu
ha a piacra megyünk akkor a gömöri punál kell leszállni
ha meg az agusztushúszra akkor a tiszai punál
sőt akkor is a tiszai punál ha fogorvoshoz megyünk
a mávrendelőbe
a mávrendelőt utálom
a fogorvosokat is
legfőképpen azért mert akkor kérdeznek amikor a számban
van a kezük
tudhatnák hogy úgy az ember nem tud beszélni
egyébként se
mert miskóc nagy város én meg falusi vagyok
és idegen helyen nem szeretek beszélni
de nem ám
csak figyelni
szemlélődni
de azt nagyon
tátott szemmel meg szájjal
ha nincs foghúzás ha van
mindenképpen kapok ötvenfilléres bocicsokit
meg krokicsokit
csak miskócon lehet kapni őket otthon nem
és fél évszázad múlva is azt mondom majd
hogy olyan finomat mint az ötvenfilléres bocicsoki
soha nem ettem
miskócon villamos is van
az olyan mint a vonat csak sárga
és nincs előtte gőzmozdony
hanem a levegőben is megy egy sín
és felülről az megy fölötte
a mávrendelő a villanyrendőrnél van
a villanyrendőr az úgy néz ki mint egy ember
de nem az
hanem villanyrendőr
és egy üvegkalitkában ül fenn egy cső tetején
és onnan irányítja
hogy mikor legyen piros
a villanyrendőr nem eszik
nem iszik
csak kapcsolgatja a lámpákat
piros sárga zöld
mikor piros akkor tilos lelépni
fogom az anyám szoknyáját
nehogy a lábam lelépjen
miskóc tele van emberekkel
akik vagy az egyik irányból mennek a másikba
vagy a másikból az egyikbe
de mikor odaértek
akkor rögtön vissza is fordulnak
mintha nem találnák a helyüket
kirakatok is vannak
amikhez oda lehet nyomni az orromat és akkor
gyönyörűen szétlapul
csak sajnos azt én nem látom
csak a nővérem aki bemegy a bótba
és bentről megnézi hogy nézek ki mikor palacsintává
nyomom az arcom
mert én sajnos
nem tudok olyan gyorsan beszaladni
hogy még éppen meglássam magam
próbáltam
de nem ment —
hát igen
nem vagyok valami ügyes
a nővérem végigcigánykerekezik az egész utcán otthon
de miskócon ő se
meg se próbálja
itt az uccáknak egyáltalán nincs is vége
se eleje
csak közepe
miskócon érdekes az élet
például a nők közül sokan kalapot hordanak a fejükön
nahát
a faluban nevetnének rajtuk
kalapot meg nadrágot a férfiak hordanak nem a nők
de miskócon más a divat úgy látszik
ha majd nagy leszek
meg fogok merni szólalni miskócon az utcán hangosan is
nemcsak suttogva
mint most
hogy édesanyámnak le kell hajolni hozzám
miskócon van még sötétkapu is
meg van avas
hát ez a kettő rossz az biztos
a sötétben félni kell
ami avas az meg megromlott
de azért meg lehet enni csak gyorsan kell nyelni
a sötétkapun eccer átmentem
de csak nappal
amikor világos volt
akkor mentem át amikor az állami áruházban voltunk
az a sötétkapuval szemben álldogált
az avas az viszont egy hegy tetején van
aminek a tetején meg egy épület
hát majd oda is felmászunk egyszer
miskóc borzasztó nagy
a házakat mégse egymás mellé építik
hanem egymásra
lehet hogy berúgott egy kicsit a kőműves
a körmére kéne nézni
van ezenkívül az agusztushúsz
ami egy nagy víz
vagyis két nagy víz
és amikor odamegyünk
akkor az sokkal jobb mint a mávrendelőben a fogorvos
mert nem húzzák ki a fogamat
igaz a vízből kihúznak
de csak akkor amikor már zárás van
és a kezemen meg a lábamon
olyan a bőr
mint egy vízihullának
akit egyszer a bányatóból húztak ki
még nem tudom hol fogok lakni
ha megnövök
és persze ha majd kijárom az iskolát
meg kijárom a falut
lehet hogy miskóci leszek én is
mint a miskóciak
és akkor végre megtudom
hogy mi az a pu
amiből kettő is van miskócnak
szuhakállónak meg egy se


*** 

http://www.spanyolnatha.hu/archivum/mis_koceraj/5/szepirodalom/csorba-piroska/305/