Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

HANGYABOLY — Nőséges idők

„Érdekes dolgok mindenütt vannak, 
ha az ember tudja csak úgy nézni — maga nem mászik bele nagyon.”

Összeállításunkban a világ változásaira a NŐ reagál. Dönthet úgy, hogy a nyüzsgő és ezerféle történést, eseménytöredéket, illúziót, a külső szemlélő számára szinte átláthatatlan viszonyrendszert, zűrzavarrá magasztosítva annak sokféle pillanatát vetíti elénk, s az események főszereplői, mint a hangyaboly lakói járnak ki és be a történetekben, a nőségek idejében. Lehet a nőség „Világítótorony” nőhet „Hullámmá” ilyenkor Virginiákra gondolunk. Szólhat a nő társadalmi igazságtalanságokról és Harriettre gondolunk, szólhat története „modern Prometheusz”-ról, s látjuk Maryt magunk előtt, írhat kínai történeteket és Pearl jár az eszünkben, mesélhet „Kisasszonyok”-ról és Luisa alakját idézzük. Alakok lépnek elénk: borosnyaikamillák, andrássyannalídiák, czóbelminkák és jönnek időben is közelebb hozzánk. Sokan vannak, hősök, harcosok, gondolkodók, csendesebbek és hangosak. Szüfrazsettek, feministák, olykor skarlátbetűként aggatott bélyeggel. Pedig sok esetben nincs másról szó, „csak” egyenlő jogokról, önrendelkezésről, megbecsülésről azonos megítélésről, kívánalmakról, melyeknek természetesnek kellene lenniük, s mégsem azok, s közben telnek a „Színek és évek”, más a kor, de hangulat sok esetben azonos. Kaffka Margit 1917-ben írt sorai akárha a mát festenék: „Az élet, kicsim!... Azt hiszed, az tán mulatságosabb, ha az ember leány, házileány kivált?”
A női individuum ábrázolása, a lázadó asszony képe, a modern eszmények és a hagyományos női szerepek feszültsége, mind új irányokat vett Kaffka írásai által. Első alkalommal a kaffkai gondolatok mentén indulunk el. A világ rezdüléseire odafigyelő és arról határozott véleménnyel bíró nő, a gondolkodó, a lélek finom hangolását ismerő Kaffka rövid élete alatt összeállt életműve még félbehagyottan is elementáris. Folyóiratunk soron következő néhány lapszámán átívelő, legújabb rovatában Kaffka és alkotó nőtársai szellemiségét megidézve szólítjuk meg azon szerzőket, akik műveikben a női szemmel látott és női lelken átszűrt jelenkori történések számukra fontos mozzanatait, képzeteit, érzületeit a mai világunkat ábrázoló, leíró kornyomatokká formálják, hallatva tárgyilagos, játékos, gunyoros, kritikai netán groteszk, csúfolódó vagy együttérző hangjukat.
Nem csak az életművekre történő fókuszálás a fontos. Az életmű sok esetben kikerülhetetlen, de nem annak bemutatása a cél, hiszen az általunk hivatkozott szerzők neve már mintegy védjegy magába foglalja azt a szellemiséget, azt a munkásságot, amelynek sem nagyságát, sem erejét, sem hatását vitatni nem lehet. Ha kimondjuk a nevet, ha idézünk pár gondolatot, tudjuk, hogy az adott tematika vezérfonala éppen milyen képeket hív elő. A kapcsolat lehet szoros, olykor lazább, s talán néha több gondolkodást igénylő a felfedése, de szándékaink szerint az új művek egyszerre főhajtások és vélemények, amelyek most Kaffka kapcsán, de nem róla szólnak. A nő beszél, a nő ír, a nő, nő.