Spanyolnátha művészeti folyóirat

Simon Zoltán

Mi, bátor akhájok
Egy művészeti album születéséről

Nincsenek szigorúan vett alapvetéseim és téziseim vagy kifundált céljaim. Vannak viszont bukdácsoló gondolataim és összefirkált papírfecnijeim. Felhalmozok apróságokat, amiket itt begyűjtök, ott felveszek, majd amoda pakolok. Később, amikor már elborít a limlom, szortírozok, és azon mélázok, vajon mi késztetett arra, hogy magamhoz vegyem ezt vagy azt a kacatot.
Így forgattam azt az 1911-ben kiadott, már többszörösen átkötött, mégis lapjaira hullott Szemelvények az Odysseiához! című kis könyvecskét, amit száz forintért vettem egy paplanba bugyolált hajléktalantól a Nyugati pályaudvar tövében. A könyv varázslatos illata és az ógörög nyelvű szemelvények fölé írt talányos fejezetcímek magukkal sodortak.
Címet adni, mi több: jó címet és találót egy alkotásnak, s nem valami lila ködbe burkoltat, embert próbáló feladat, már ha komolyan vesszük azt, amivel foglalkozunk. Talán egy hét sem kellett, és rajzaim ott árválkodtak a kihullott sárga lapokon, de úgy éreztem, hogy külön-külön, még ha egy sorozat tagjainak is tekintem azokat, súlytalanul lebegnek a levegőben. Nézegetve őket azon morfondíroztam, vajon mi köze lehet Homérosz eposzának az én figuráimnak? Szinte semmi! De miért is kellene, hogy legyen? Kell-e nekünk az Odysseiát oda-vissza fújni, hogy megértsük egy bolyongó ember lelki világát, minden nyűgével és nyavalyájával egyetemben, hisz jórészt itt vagyunk mi magunk, akik vég nélkül tévelygünk ezen a sártekén. Vagy teremthetünk esetleg magunknak saját hősöket a saját korunkban? Itt és most?
Mennyi lehetőség, játék, és hány tucat történet bújhat meg még a szemelvények címei mögött, s mindezt nem felkínálni a barátaimnak és pályatársaimnak maga lett volna a bűn. És álljon most itt egy rövid rész a hozzájuk írt levelemből: „…azt szeretném, hogy a szemelvény címe által inspirált saját, külön bejáratú történeted — saját hőseiddel - helyezd el a mába, ebbe a népvándorlással sújtott, globális felmelegedéssel és a túlnépesedéssel vesztébe rohanó civilizációnkba. Bár ez a megfogalmazás cefet negatív és kalodába szorít… de ha alapjáraton optimistán tekintesz a jövőbe…hát kezedben a toll!” Így most reményeim szerint barátaim történeteivel együtt nem lesznek súlytalanok grafikai lapjaim.