Spanyolnátha művészeti folyóirat

Várszegi Péter

Kalüpszó és Odüsszeusz búcsúbeszélgetése

Egyszer volt, hogy az istenek szerették volna szeretni az embert. Mi másért teremtették őket? Nem automatát gyártottak. Szabad akaratú lények szerepelhettek egy nekik szánt színpadon. Halandóságuk adott tétet életüknek. (Az a finom adrenalin! Nem ér fel vele se marihuána, se kokain!)

Ilyen áldásban a halhatatlan istenek nem részesültek. Az IGAZI izgalom az emberé.

De! Bele lehet folyni valahogy… Kukkolni, testet ölteni kemény farokkal, dugni és dugni, szürcsölve nyalni a felajzott, lüktető pinákat. Na ugye?

Úgy képzelték, hogy a népek vezetői a legalkalmasabbak közül kerülnek ki. Ők majd olyan társadalmat építenek és irányítanak, mely képes megvalósítani teremtőik legnemesebb szándékait. Akármit. Határ a csillagos ég: mondjuk az Univerzum meghódítása. Minek alább adni? Az se létezik "csak úgy"… (Ennek nem volna értelme.)

Az idő múlásával egyre több lett a globális probléma. Ezek globális megoldásokat igényelnének, de a számos lokális jóakarat kikövezte a pokolba vezető utat.

Ám — a közismert módokon — a vezetői réteg minősége egyre romlott. Pontosan olyan ütemben, ahogyan elméjükben az egyéni érdek a közérdek elé került. Mert hát közérdeknek lennie kell a köz miatt, egyéninek meg az egyén okán. Időnek meg azért, hogy legyen múlt meg vágyott jövő. Mérhetetlen mennyiségű és intenzitású szenvedés, százmilliók erőszakos halála árán el is jutottunk a bátor és erős vezetőktől az okos-ügyesekig.

Az elkorcsosult vezetői réteg két díszmadara Böszme és Muki.
Az ellenkező híresztelések és megdönthetetlen vakhitek ellenére ők: HAVEROK. Afféle tandemként működnek, hol az egyik ül előre, hol a másik. Céljuk: nemzetük kirablása, és el nem apadó lendülettel szorgoskodnak is ezen, akármelyikük kormányoz.
Az unatkozó és kiábrándult istenek (ne feledjük, ők is kénytelenek hozott anyagból dolgozni, vagy képzeljük el a bátor és leleményes Odüsszeuszt, amint közlik vele, hogy a frakciófegyelem azt jelenti, hogy neki úgy kell szavaznia, ahogy Muki vagy a Böszme mondja), úgy döntöttek, visznek egy kis pezsgést végtelen életükbe és kárpótolják Kalüpszó nimfát Odüsszeusz elvesztéséért. Ismerve a nimfa szerelmes természetét, mindjárt kettejükkel.
Böszme és Muki könnyen ráálltak. Van a szerep, amit el kell játszaniuk, hogy a tandem vígan robogjon, és vannak az érdekesebb dolgok, mint például egy kis lazítás egy napfényes görög szigeten.

Hogy mi történt köztük és a nimfa között, csak az istenek tudják.

(Ezek ketten folyamatosan halhatatlanságért könyörögtek neki. Teljesíteni viszont nem akartak vagy nem tudtak… Mindenesetre a nimfa csalódottságában elzavarta őket. Böszmét Kirké szigetére, hadd röfögjön békésen haláláig. Mukit pedig, amerre lát.)

Búcsúbeszélgetés szóba se került.

Az istenek visszavonultak az Olymposra meghalni. Ezekkel már játszani se lehet.

Várszegi Péter