Spanyolnátha művészeti folyóirat

Király Levente

A varjak és én

Bárhol lakom,
varjak légifolyosója metsz.
Nézem, hogy szállnak
fölfelé, aztán hirtelen előre,
majd megint a keringés.
Mindent tudok róluk,
csak azt nem:
honnan, hová
s miért.

Alatt mindig él

Ez alatt voltam, bársony ég.
Alatta mindig, szivárvány félfokán.
Mindig nyúltam, kezem élhez ér.
Már tudom, baj nem érhet.

Forrpont

Úgy menni ki, vissza nem.
Meddig, tudni nem lehet.
Forrponton túl viaszszem,
erdő, útszél vagy liget.

Repedéssel tölt ki az,
vihar gyúl szembe lenn.
Köd, kékes szemvigasz.
Ütemen túl reszketem.

Keddi délután

Egy keddi délutánon (este, tél)
nyomjon el álom, (frászt, te a csikket)
miként bozontos medvét (testet ér)
lepik el a lepkék, (remegés kilincset)
nyomjon el álom (a vannak lesznek nincsek).