Spanyolnátha művészeti folyóirat

Boldog Zoltán

Ady-tagadók Társasága

Mi, Magyarország vezető irodalomtörténészei (nevünket szándékosan elhallgatván) 2019. január 27-én, Ady Endre halálának 100. évfordulóján az ünnepélyes kereteket mellőzve megalapítjuk az Ady-tagadók Társaságát.
Szervezetünk célja annak a számunkra nyilvánvaló ténynek, eddig rejtegetett igazságnak a népszerűsítése, hogy Ady Endre nevű személy nem létezett, alakja csupán kitaláció. Az említett költő figuráját a Nyugat folyóirat szerzői hozták létre abból a célból, hogy a saját nevük alatt publikálni nem kívánt verseiket és újságcikkeiket az Ady Endre fantázianév mögé bújva közölhessék.
Irodalomtörténeti kutatásaink alapján rájöttünk arra, hogy a Nyugat provokatív költőjeként számon tartott szerző megalkotásának terve először a folyóirat körétől távolabb álló Krúdy Gyula fejéből pattant ki. Ő később azzal a céllal írta meg Adyról szóló anekdotáit (később Ady Endre éjszakái címmel jelent meg ennek gyűjteménye), hogy tovább erősítse a közvélemény azon tévhitét, amely szerint létezett a századelő bohém poétája, publicistája. Valójában az Ady Endre név mögött Babits Mihály, Csáth Géza, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső rejtőzik. Feltételezhetjük azonban, hogy kutatásunk folyományaként több más ismert alkotó neve is előkerül, akik hasonló módon használták az említett nevet.
Joggal kérdezheti azonban a hitetlenkedő olvasó, hogy miért volt szüksége a kor ismert alkotóinak az effajta rejtőzködésre? A válasz éppen az Adyt ért támadásokban rejlik. Ha a felsorolt írók saját nevük alatt közölték volna azon verseket és publicisztikákat, amelyeket most Ady Endrének tulajdonítunk, akkor heves támadásoknak tették volna ki magukat, és életművük súlypontja minden bizonnyal az erőteljes nemzetostorozó, provokatív hang irányába mozdult volna el. Mi lett volna akkor Szindbáddal, Esti Kornéllal vagy éppen a Jónás könyvével? Mindannyian erőtlennek tűnhettek volna a disznófejű Nagyúr, az ős Kaján és az eltévedt lovas mellett.
De akkor ki szerepel a fotókon? — teheti fel jogos kérdését a tisztelt érdeklődő vagy nagybecsű tudós elméletünk látszólagos gyengepontjára utalva. Most alakuló társaságunk tagjai kiderítették, hogy a fényképeken szereplő Ady Endre valójában egy kevésbé ismert operaénekes (név szerint Klein Manó), akinek a Nyugat munkatársai havi juttatást biztosítottak a szerep következetes megformálásáért. Operaházbeli mellékszerepei miatt senkinek sem tűnhetett föl a két művész közötti hasonlóság.
Mindebből adódóan Léda és Csinszka szerepe és alakja is hazugság volt. Kutatásaink alapján az is bizonyossá vált, hogy Diósy Ödönné Brüll Adél és Boncza Berta egyaránt egy olyan vidéki (feltehetően miskolci székhelyű) társulat tagjai voltak, amely Török Sophie-val (eredeti nevén: Tanner Ilona), azaz Babits Mihály feleségével igen jó viszonyt ápolt. Feltehetően Babits szervezhette be a két színésznőt minden idők egyik legnagyobb irodalmi színjátékba.
Tisztában vagyunk azzal, hogy meggyőződésünk miatt személyünket számos támadás érhetné, így egyelőre tartózkodunk nevünk nyilvánosságra hozatalától. Kilétünket és bizonyítékainkat jövő tavasszal egy, a kérdést alaposan körüljáró monográfiában fedjük fel.

Az Ady-tagadó névtelen irodalomtörténészek