Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kovács Andris László

Színtelen önfényező

Már másodszor tört bele a foga a kovászos kenyérféle héjába. A legutóbbi is csak négy hónapja volt, erre most meg ez. Szájához rántott egy textilszalvétát az egyik asztalról, hogy eltakarja, amint fél kézfejét a hátsó örlőkhöz tömködi. Vállán a csóka nevetést visszafojtva sziszegett.
— Megvan! Jó, hogy nem nyeltem le. Fizetek, és húzzunk a vérbe! Többet ide be nem teszem a lábam — mondta ingerülten a csókának
— Digók. Mire számítottál? Olcsón megúsztad, bélférget is kaphatnál. Megérte divatpékségezni?
— Jól van, nem kell ez most.
A többi vendég a szeme sarkából figyelte, ahogy a férfi és madara sietősen távozik. Érdeklődésük ezután az asztalon hagyott, enyhén véres, nyálas szalvétára szorítkozott. Most már minden vendég vállán ülő csóka suttogni kezdett embertársa fülébe valamit. A vendégek félbehagyták reggelijüket, majd távoztak. A férfi felszállt a villamosra, leült az első szabad helyre, majd túlontúl divatos, de rémesen haszontalan hátizsákjából előbányászta Helmuth Von Glassenapp Az öt világvallás című könyvét. A könyv már lassan egy éve volt állandó útitársa. Véletlenül sem szerette volna, hogy bárki is szóba próbáljon elegyedni vele a könyv kapcsán, így egy promóciós újságba csomagolta a borítót, ami egy idő után elkezdte levetni magát a sarkoknál. Színtelen önfényező cipőápoló, 75 ml-es — csak 639 Ft! 100 db ruhacsipesz — csak 5990 Ft! Hetente nagyjából egy oldalt olvasott, mert ha épp nem a csókája, akkor az a régi szokása terelte el figyelmét, amivel a többi utast méregette. Így hát a könyv kettős funkciója szerint csak másodsorban szolgálta azt a rendeltetést, hogy teológiai ismereteit gyarapítsa. Elsősorban ugyanis legitimitást teremtett, méghozzá két ténykedéshez is:
1. Volt egy olyan eszményképe, ami szerint a tömegközlekedők közt megtartani ülőhelyét a vele egykorú vagy kicsit idősebb utasokkal szemben, az olvasás útján szerzett előjog; hiszen az mégiscsak emelkedettebb, mint korgó fejjel számolni a lámpaoszlopokat, vagy zenére kikapcsolódni.
2. Az olvasottakon merengve felnézni egy-egy pillanatra, az egyik legjobb palástja az utastársak szabatos felmérésének.
Megállóhoz érkeztek, ahol valamivel többen hagyták el a kocsit, mint ahányan felszálltak rá.
— Jó napo’ kíváno’! Jegyek, bérletek…kérem ellenő’zésre fe’mutani! — üdvözölte távoli kiejtéssel a 203 cm magas, ébenfekete bőrű jegyellenőr az utasokat.
A csóka megint a férfi füléhez hajolt, és óvatos susmusba kezdett:
— Beszarás. Már a BKK-n is van Black Friday? Vajon Péntek hazájában is vannak magyar jegyellenőrök?
— Lapítsd a kereplőt, nem is ismered!
— Ja, most jut eszembe: ahonnan King Kong jön, ott nincs is mire jegyet venni. Téged nem zavar, hogy egy magyar elől veszi el a munkahelyet?
— Nem. Nem veszi el, megkapta. De nem mindegy? Miért zavarna?
— Igaz, bocsánat! Elfelejtettem, hogy az öt világvallás szakértőjével beszélgetek. Ha átrágtad magad az előszón, segítesz megtippelni, hogy a villamos Fifty centje a kínai univerzizmus vagy az iszlám... — De a férfi már nem hagyta, hogy a csóka befejezze a mondatot.
Két ujjal fogta be csőrét, míg bal mellényzsebéből egy fekete szalagot vett elő, amivel lassan, finom mozdulatokkal kötözte össze az állat kereplőjét. A csóka nem állt ellen, látszólag rutineljárás volt. Mindenki felmutatta érvényes jegyét vagy bérletét, amit az ellenőr széles mosollyal hálált. Az ellenőrzést követően a csóka szolid ellenállásba kezdett, és próbálta karmával lekapirgálni csőréről a szalagot. Tarkójától a fültájékon át, kantárjáig már borzolt, csorba volt tollazata. Látszott, hogy több-kevesebb sikerrel jó néhányszor ténykedett már effélét a fegyelmezést pecsételő pántlikával. A többi utas vállán ülő csóka egymásra, majd rosszallón a büntetést szenvedő fajtársukra nézett. Miután gazdája észrevette, hogy csókája a saját testi épségét nem kímélve igyekszik magáról leügyeskedni a retorziót, megszánta, és lesegítette róla. Érezvén a többi szárnyas megvetését, a madár sürgette a továbbállást:
— Nagyon szépen kérlek, húzzunk innen a bús picsába!
— Tán nem vagy jól?
— Megalázó ez az egész, ahogy gombnyomásra figyelmen kívül helyezel.
— Nem célom, hogy megalázzalak, csak az eszközömet találod annak, amivel célt érek nálad.
— Hidd el, ilyenkor édesmindegy.
— Ne zsigereld magad, a következőnél átszállunk sétára. Két megálló volna még, azt le tudjuk járni.
Amint leszálltak, egy hajléktalan lépett oda hozzájuk, lejmolni. A csóka nem bírta szó nélkül:
— Nicsak! Egy háborús veterán, aki poszttraumás stressz szindróma hagyatékától szenvedve nem tud egy akárhogy fizető munkát vállalni.
— Kérlek szépen, ne kezdd megint! Honnan tudod, hogy mi a sztorija?!
— Figyelj, tök logikus. Csak azt mondom, hogy mivel látható egészségkárosodása nincs, jó életkorban van, és valószínűleg tud annyit vállalni, mint sokan, így a legkézenfekvőbb magyarázat a helyzetére az, hogy az édesapja a vietnámi háború ideje alatt is követte szovjetellenes elveit, amivel egy tudathasadt állapotot idézett elő, ugyanis választania kellett, hogy mit helyes tennie: eljutni a keleti harctérre, és az imperialista térhódítás árnyékában harcolni a szülőhazáját elnyomó szovjet hatalom ellen, vagy az amúgy Páli fordulatot tévő kádárista rendszer ellen küzdve, Központi Bizottsági jegyzőkönyvvezetőként jelentést adni Moszkvának arról, hogy Kádár milyen élesen bírálja a szovjet vezetés vietnámi politikáját. A háborúból hazaérve már megbánta, hogy hazájához hasonló bábnemzet katonáit gyilkolta. Ez pedig két törést okozott gyermeke életében is: egyrészt gyatra apaként volt jelen, másrészt pedig — és ez a kettő szorosan összefügg — átörökítette megbánó sorsát gyermekére. Így a hobó, aki az előbb aprót kért tőlünk, valószínűleg azért került erre a sorsra, mert az apja szarul vállalt szerepet a vietnámi háború idején.
— Aha...befejezted?
— Najó, van egy másik elméletem is. Eszerint ő egy büdös tróger, aki nagyjából mindenre ritka magas ívből szarik, ami nem segíti elő a lerészegedését. Mellesleg valószínűleg azt hiszi, hogy Vietnám egy konyhastílus.
— Értem. Tehát koszos, nincstelen, hajléktalan, akkor nincs is egyéb magyarázat. Mellesleg, kizárólag a játék kedvéért mondom: nem hiszem, hogy az Egyesült Államok csak úgy csatasorba állította volna az apját.
− Lááátod? Hát egyre gondolunk! Ez azt erősíti, hogy a második elméletem lesz jó. Ez csak egy büdös gyökér.
— Aha... azt meg, hogy az apja a Központi Bizottság ülésein vezetett jegyzőkönyvet, gondolom a cipőjéből ki tudtad következtetni.
— Dehogy! A szagából.
A férfinek kezdett komolyan elege lenni a csókából, így megint a mellényzsebéhez nyúlt a fekete szalagért. A csóka meglátta ezt, hirtelen elcsendesedett, majd fejbúbjával elkezdte simogatni a férfi állkapcsát, mint egy doromboló kiscica. A férfi megenyhült, de mutatóujját fenyegetőn a madár elé emelte. A csóka érezte, hogy mára már nem maradt több dobása. Közben megérkeztek a piacra.
— Na, megjöttünk. Meg kell kérdeznem: meg tudod állni, hogy végigfikázd az embereket?
— Ne viccelj, érted bármit!
— Aha...
Az árusok közti közlekedőkön csak úgy hánykolódott a tömeg. A férfi tudta, hogy mi merre van, ezért igyekezte célirányosan megközelíteni az eladókat. Az első bódé, ahol megálltak, háztartási szerekkel volt megpakolva. A kofa egy idős kínai nő volt, aki levegővételként feszítette arcára a mosolyt. Mosolygödrei már bevésődtek a bőrébe, látszott rajtuk, hogy egy hosszú élet során képződtek. Az ő madara fáradtan ült vállán, szemét csak résnyire tartotta nyitva, tollazata még a férfi csókájánál is rosszabb állapotban volt. Úgy tűnt, hogy szellemelig már egyáltalán nem friss. A csóka fejében csak az járt, bárcsak megkérdezhetné hangosan, vagy legalább a férfi fülébe súgva:
— Mi a szart tetszik mosolyogni a néninek?
De nem, nem játszott tovább a férfi türelmével. Viszont fejét idegesen billegetve figyelte a néni minden mozdulatát, gesztusát. Az öregasszony egyszercsak eltüsszentette magát. Taknyát a tenyerébe, majd módszeresen a visszajáró papírpénzbe törölte, amit a férfinak nyújtott.
— Téged ez komolyan nem dühít? — kezdte a csóka
— Nem. Idős korára a nagyanyám is pont így csinálta. Nagyapám taknyos zsebkendőit már meggyűlölte mosni, ezért a sajátját így kímélte. Szerintem ez korosztályonként tér el, nem egy nációk közti kultúrális különbség, vagy semmi ilyesmi.
— Értem.
A néni hirtelen megint tüsszentett egyet, amit egy ölebhez hasonló éles hanggal kísért, s ezúttal az orrváladék a csóka szemében landolt. A madár már nem bírt versenyezni a férfi türelmével, felszállt a válláról, a bódé felett fekvő hullámpala szélére, majd a magasból egyenesen a néni fejére pottyantott. A férfi vérvörös lett, de indulatát visszafojtva, rendkívül lassan kinyújtotta jobb karját, tenyérrel felfelé, eközben bal kezével a szalag után kotorászott. A csóka tudta, hogy nincs választása, leszállt a férfi kezére. A néni zavartan nézett rájuk, és óvatosan nyugtázta, hogy a férfi csókája piszkított a hajára. Ekkor magához tért az öregasszony madara is. Érthetetlen, dühös beszédbe kezdett, gazdáját hergelte, akinek barázdák nyomán már csak mosoly helye látszott az arcán. Mintha életében először váltott volna arckifejezést, lassan dühös mimikai izmokat kezdett mozgatni ábrázatán. Szemöldöke libikókaként billent az ellentétes oldalra, alsó ajkát sírásra biggyesztette, mint egy sértett gyermek. Látva, hogy a csóka mit okozott, a férfi csak még dühösebb lett, és a legközelebbi sötét sarokba igyekezett az állattal. A szalagból hajlított hurkot most nem állította meg csőrén, hanem tovább húzta egészen a torkáig. A csókának csak egy pillanat jutott, míg felfogta mi történik éppen. Szemét gazdájára düllesztette, aki a szalag két végét, két kezében szorítva villámgyors mozdulattal rántotta szorosra a selymet. A madárból halk reccsenéssel távozott az élet. Gazdája óvatosan becsomagolta egy bódén talált promóciós újságba. 10 db-os golyóstoll készlet, választható színben — csak 890 Ft! Tollpárna, 70x90-es méretben — csak 2190 Ft!
Aznap korán lefeküdt. Tizennégy óra alvás után könnyen, felszabadultan ébredt. Megvette reggelijét az olasz pékségnél, majd felszállt a villamosra, és leült egy fiatal testvérpárral szemben. Elővette könyvét, de ez alkalommal sem tudott elmélyülni benne. A szokatlan csend csak lassan hívta fel figyelmét az utasok madaraira telepedett megdöbbenésre. Az állatok azt lesték, vajon hol lehet a csókája. Miután feleszméltek a szokatlan látvány megrendítő élményéből, tanakodni kezdtek. Ezt viszont olyan tisztán hallotta a férfi, ahogy korábban egyszer sem. Mintha egy tucat csóka pusmogott volna a vállán. Róla folyt a csevely: hogy az ilyen magányos ember milyen veszélyeket jelenthet másokra, és ki tudja, hogy mi okból nincs madara. Elméletek gyártásába kezdtek arról, hogy milyen bomlott elme maradhatott egyedül, vagy mennyire bomlott meg pont amiatt, hogy magára maradt. A férfi leszállt a villamosról, gyalog szerette volna folytatni útját. Útközben letépte könyvéről az újságot, véletlenül a borító fele is leszakadt: színtelen önfényező cipőápoló.