Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vörös István

A létközön

„Ki volna más a Kékszakállú,
     ha nem Szabó
Lőrinc, ki nőnek még annyit se,
     hogy elhaló

jelenlétéből kiléphessen,
     nem engedett.
˃˃Legyen lány, kiszolgáltatott, és
l     egyen gyerek!˂˂”

„Kedves mester, maga olvasta
     verseimet?”
„A kérdésével meghökkentett.
     Ugyan minek?

A ritmusát ha elkapom, már
     rögtön tudom,
hogy milyenféle vadbarom jár
     a látszaton,

amit az írók megkedveltek.
     Nem állhatom,
aki szemétségével henceg.”
     „Pedig nagyon

imádom a maga zenéjét.
     Ugyanazon
dolgozunk mi, ha ez nem sértés.
     Én se hagyom,

hogy olyan legyek, mint rég mások.”
     „A hagyományt
én egyáltalán nem utálom.
     Hülye szokást,

sok fafejű pökhendiséget,
     nőgyűlölőt
én megvetek, átkomponálok.
     Hozzá erőt

ama rémületből merítek,
     mit a közöny,
az óvatlanság bennem támaszt.
     Nem egy öröm.”

„Mester, ez remek elemzés volt,
     megköszönöm.”
     A két arc, mint két fényfolt, eltűnt
          a létközön.

A létközön

A létközön (PDF)