Spanyolnátha művészeti folyóirat

Handi Péter

A délután falfreskója,

                                    a szieszta-lét, amint
a test madár-idomként
tollászkodik a heverőre.
Az aktus immár rendszeres,
váltják egymást a délutánok,
szobába érkezik az időszaki fény,
újságlap fölé terel az álnok
érdeklődés, a világ szörny-jelei
reggelről félig olvasottan
tátognak az íróasztalon.
— Ez volna hát a kétharmados idő,
a nyugalom, a jól megérdemelt,
a délutánok tűnődő semmittevése,
a félóra agy-áramszünet?
Avagy ez a test és szellem fegyverszünete tán,
feltöltődés a támadásra,
készülődés egy már régebben bevett vár
újbóli ostromára?
A délután rövidülő memóriája
a spanyol felhő-lovag
dárdáját adja kézbe.
Való, vagy délibáb a vár?
Eldöntheti majd a délután
bevonulása a pikareszk estébe.

Belső vászon

Egy varjúhang hirtelen
mint fekete vonal egy Pollock-képen
belehasít az eddig szelíden
kavargó zaj-tenyészet áramába.
Ha így látod a pillanatot,
hang-ecsetként a belső vásznon,
vagy úgy, mintha valaki a zilált
neszek hajfonatába markol,
a hallomások-látomások
ötórai kockavetése
tán egy feladat kérdőjele
a cammogó időtől:
— Vajon mit kezdesz vele?