Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

Vászonnyár

   A városok hóna alól kiröppennek a lángoló madarak.
   Körmendi Lajos: A feledés 

   Vásznamra fel, örök kunnyarak, csapkodó, vijjogó lángmadarak! Berek-bohóságom rengetegét szállom be veletek. Szürkül az ég. Festék hull, betűpor terít. Ecsetszálak a színformás hangszavak.

   Tavamban időnként meghimbálnak halk halak. Mély víz, csak úszóknak!

   Földet festek. Földem barnás, hosszan elnyúló maszat. Ujjaim közt pereg a mag. Lesül az űr. Hiánycikk gémeskút, gulya, délibáb. Halászcsárda-remake.

   Skiccelt alakom lelketlen keret. Kellene vér, több hús és szövet. Motívum van elég. Pingálok: vibráló víztükör, hajnali nádas, szitakötő. Festékbe pottyanó rím.

   Vásznamra fel, ismerős kunnyarak, röppenő, lángoló fénymadarak! Tüzes az ég.