Spanyolnátha művészeti folyóirat

Liebhauser János

Fényképes nyomozás Mészöly Miklós lázadásai ügyében

A 6. Spanyolnátha Műhelytáborban, 2020. szeptember 11-én, Tiszaörs-fürdőn elhangzott vetített, fényképes előadás — „Mészöly lázadása: A szekszárdi Mészöly-projektről” (Lázadás-történetek: A változó világ kihívásai. Régebbi történetek mai vetületei, hatásai és napjaink lázadásai közötti párhuzamok vagy különbözőségek felfedése) — átdolgozott változata.

1. A SZERZŐ BEMUTATKOZÁSA


Könyvtárosi, történelemtanári és szociológusi végzettséggel nem vagyok irodalmár. Harminc éve a Tolna Megyei Illyés könyvtárban dolgozva talán elnézhető, hogy az ember — úgymond a pályaszéléről — a kedvenc szerzőjéről tartson előadást. Ezért az első kép a könyvtárunk vírushelyzetben megerősödött netes aktivitásának a terméke. Egyben a saját facebook-profilképem és a hozzá tartozó vallomásom: (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10220021066609568&set=a.1525548971259&type=3&theater)


„A könyvtárosnak is van kedvenc könyve”
Az embernek számtalan kedvenc könyve lehet. Ha neki szegezik a kérdést, melyik az, akkor mondhatja a legutolsót, vagy azt, amelyiket pont most nézett ki magának, esetleg azt, ami akkor éppen az eszébe ötlik. Ám ha nem a pillanat sugallatára dönt, akkor a kedvenc könyvéről rengeteg emlék fog az eszébe jutni. A barátai, vagy pár meghatározó tanára, esetleg épp a szülei. Vagy talán a szülőföldje, pontosabban a szűkebb pátriája. Mindaz, ami alapján például azt mondhatja: „Itt vagyok otthon”.
Nekem ezt jelenti Mészöly Miklós „VOLT EGYSZER EGY KÖZÉP-EURÓPA - Változatok a szép reménytelenségre” című elbeszéléskötete.
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00263a_kv.html)
Megjelenése évében, 1989-ben, az ÉV KÖNYVE DÍJJAL jutalmazták. 1989 a rendszerváltás éve, akkor én 21 éves vagyok és átélem egy gonosz hatalom összeomlását, azaz a világ kinyílásával együtt az értelmünk kinyílását. De akkor alig ismerem Mészölyt, ahogy Baka István írja: „… nem tudok rólad, félig tiltva vagy…”
Annak ellenére nem ismerem, hogy a tiltásból szabaduló Mészöly novelláit olvastatja velünk Hornyákné Zsuzsa, a remek magyar tanárom, hogy Gaál István „Magasiskola” című filmje a gimnáziumi éveim egyik meghatározó filmélménye, hogy 1989-ben édesanyám megvette nekem Mészöly Miklós e könyvét. Persze elolvasni csak később fogom.
Amikor végre elolvastam, akkor az már együtt járt a szellemi felnőtté válásommal. Azóta számos Mészöly könyvet olvastam, van, amit többször is. Ez lehet szakmai elkötelezettség, hiszen egyike vagyok a „Szekszárdi Magasiskola” Íróakadémia szervezőinek. De az nem lehet a kötelességtudat jele, hogy időről időre újra olvasom, hogy ott tartom az ágyam mellett, hogy nem ereszt…
Mészölyt írásait szokták szikárnak jellemezni, vagy, hogy nem írta meg a „Nagy regényt” elszalasztva annak esélyét, hogy ő legyen az első magyar Nobel díjas. A „Volt egyszer egy Közép-Európa” novelláit lehet persze úgy olvasni, mint egy Best of Mészöly válogatást, ahol nagy műfaji változatossággal idézi meg Közép-Európát, Pannóniát és Szekszárdot, de legalább egyszer úgy kellene olvasni, mint azt a nagyregényt, ami számot vet a magyar történelem századaival, a modernitással, annak Kelet-Európai kudarcával, a történetek elmondhatatlanságával, és azzal, hogy nem lehet nem elmondani azokat.
Ahogy Szörényi László professzor írja „Mészöly országegyesítő egyéniség volt, aki nagyon jól tudta, hogy az ország a Kárpátokig ér.” Szolláth Dávid megfogalmazásában „A több évtizedes formakeresésnek az eredménye, amely próbálja megragadni ezt a lényegileg instabil térséget a maga rendszeresen elmozduló államhatáraival, a különböző kulturális hagyományaival, a számtalan etnikai, vallási és nyelvi csoportjával, valamint mítoszainak és legendáinak burjánzó közösségi képzeteivel.” Péterfy Gergelyt másként, egy-egy ’Wagner-operából kiesett partitúralapra’ emlékeztetik a kötet írásai. Sőt a régi barát, Fogarassy Miklós szerint „a szikárság, az éles metszések után valami telt, ’nedvdús” kedély - kollektívet is jelentő önironikus humor - is kezd megjelenni” Mészöly-prózájában.
Mészöly Miklós maga „A pille magánya” című esszékötetében Hérakleitosz töredékeinek évezredes ihlető szerepéről elmélkedvén az istenek technikájának nevezi azt a töredékes, apró részletekből történő építkezést, melynek eredménye kozmikus méretű, pontosabban maga egy lehetséges, teremtett kozmosz.
Ajánlom hát minden irodalomkedvelőnek a „Volt egyszer egy Közép-Európa” című kötetet, és különösen a Szekszárdiaknak, hiszen, ahogy Baka István írta Mészölynek ajánlott versében „… angyalok lakása Szekszárd — a városom s a városod…” (http://www.baka.hu/kepeslap-1965-bol-922)

2. MÉSZÖLY MIKLÓS — LÁZADÁSAI

A könyvtárosként legkézenfekvőbb technikát választottam, hogy Mészöly Miklós lázadásairól gondolkodhassam. Az írói életrajz frekventált pontjainak bemutatása mellett a bárki számára elérhető Digitális Irodalmi Akadémia (https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/meszoly-miklos) adatbázisból kerestem le Mészöly lázadásra utaló szöveghelyeit. Majd hozzájuk választottam odaillő, vagy számomra fontos Mészöly fotókat.
Ez a technika magában hordozza a neten keringő „Coelho-mémek” szintjére süllyedés veszélyét, de biztos vagyok abban, hogy Mészöly Miklós szövegei ennek a veszélynek ellenállnak. Ugyan filozófus felkészültségű értelmezői szerint Mészöly esszéiben nem filozófiát, hanem szépprózát ír, viszont meglátásai, kérdésfelvetései filozófiai mélységűek.
 


 „…Minden új létesülés
lázadás, hogy az abszolút utolérje magát, az önmaga nyilvánvaló lekerekítettségét?” (Philosophia interrogatoria — in: ÉRINTÉSEK)
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00428/meszoly00466/meszoly00466.html)

Az kép felirata szerint 1938-ban Pécsen, az üdülőszálló teraszán mutatja a tizennyolc éves Mészöly Miklóst, az „új - felnőtt férfi - létesülését”.
Nagyon nem ilyennek látunk egy mai 18 évest. Esterházy mondja a 25 éves Thomas Mannt ábrázoló képe kapcsán: „Sosem érzékeltem igazán a felnőttségemet, aztán hirtelen 65 lettem, de az öregkort se érzékelem. Ez generációs dolog vagy korszakfüggő, ez a bizonytalanság. […] Persze ahhoz, hogy Thomas Mann 25 évesen annyira felnőttnek fessen, kellett az akkori társadalom, ami ennyire felnőtté tette az embert.” (https://marieclaire.hu/kultura/2015/10/12/nekem-csak-a-szavak-kellettek-interju-esterhazy-peterrel/)
E korszak elvárásait Szilágyi Zsófia, a jeles Móricz kutató világítja meg Kosztolányi „Aranysárkány” regényét elemezve YouTube előadásában: "Megtörténik a szóbeli [érettségi vizsga] után az újjászületés, az új élet szakasz. A belépés a felnőttek világába, és ennek vannak rituális jelzései. Nagyon jól látszik a regényben, hogy mivel történik meg mindez. Mint a lovaggá ütés, négy attribútumon, négy sajátos jelenségen keresztül mutatja meg Kosztolányi, hogy beléptek ezek a fiúk a szóbeli érettségi és az eredmény kihirdetése után a felnőttek világába. Ezek a következők: (1) uraknak szólítják őket, (2) botot viselhetnek, (3) cigarettázhatnak, és (4) kapcsolatba léphetnek lányokkal legálisan” (https://www.youtube.com/watch?v=YEfObvDEXcQ)
Valószínű ezt az ifjú Mészöly Miklóst mi is magáznánk, noha nincs sétapálcája, de szemmel láthatóan élvezettel cigarettázik és alkoholizál. A lányokról meg leginkább Polcz Alaint kéne megkérdezni…
(Utólagos megjegyzés: Lovas Csilla főmuzeológus legfrissebb kutatásai szerint a kép 1947-ben, Pécsen, a Dömör-kapu menedékház teraszán készült. Mint Esterházy Péter is megállapítja a 26 éves Mészöly is még nagyon fiatal, de a 18 éves fiatalemberrel, mennyivel jobban működne a legendagyártás!)

 


„…A szív pedig másképp téved, mint az ész: becsületes következetességgel nem is juthat el máshová, csak a lázadás abszurdjáig. Ugyanis csak ott és abban tudja kiszűrni a logika csődjét, mikor az a saját axiómáit, kiindulópontjait ostromolja…
Az ész becsületessége nem igényli a lázadást, hogy a tévedései játszmáját végigvigye. Forradalmakban gondolkodik…”
(A világosság romantikája — in. TÁGASSÁG ISKOLÁJA)
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00367/meszoly00376a/meszoly00376a.html)

A képen a „dögös” Polcz Alaine és a „szívtipró” Mészöly Miklós látható házasságkötésük évében a Balatonon, 1949 nyarán. Örkény István szerint ők a legszebb pár a magyar irodalomban. Én leginkább egy francia új hullámos film főhőseként látom őket, amint kiszorítják a filmvászonról Romy Schneidert és Alain Delont.
A „szív tévedéseiről” és Mészöly lázadásairól bőven olvashatunk „A bilincs a szabadság legyen - Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948 — 1997” című Nagy Boglárka áldozatos munkájával megszerkesztett dokumentumkötetben. (https://www.libri.hu/konyv/meszoly_miklos.a-bilincs-a-szabadsag-legyen.html)
De akár utalhatunk Kukorelly Endrére is, ahogy felidézi az idősödő Mészöly leplezetlen és egyben kétértelmű önvallomását Dér Asia és Gerőcs Péter „Privát Mészöly” című 2011-es filmjének 22. percében: (https://www.youtube.com/watch?v=bXPfVitiBQE):
„Egyszer azt mondta nekem — szó szerint fogom idézni: Bandikám! Én elbasztam az életem!”
 


A harmadik képen (balról jobbra) Kiss Tamás, Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs látható a szigligeti alkotóházban, 1954. júliusában. Nemes Nagy és Lengyel: egy másik szépséges író pár, akikkel a Mészöly házaspárt életre szóló barátság köt össze. Hatalmas összeveszésekkel, évekre nyúló hallgatássokkal, majd kibékülésekkel, ahogy az már lenni szokott.
Ez lehetne Mészöly Miklós következő lázadása: nem csatlakozik kortársai közösségéhez. Noha személyes jó kapcsolat fűzi össze őket, mégsem számít teljesen és vitán felül az „Újholdasok” közé. (https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_542_05_A_magyar_irodalom_tortenetei_3/ch37.html)
Mészöly valószínű túlzottan öntörvényű, szuverén, hogy képes legyen egy alkotó közösség hatalomhoz viszonyuló finom taktikai megfontolásait követni. Pláne, hogy másodhegedűs legyen. Vezetőnek ott van Nemes Nagy Ágnes.
 






NEMES NAGY ÁGNES: Köszöntő M. M.-nak
Mikor ott ültünk a bivalyszekéren
Ifjan és négyen ama régi nyáron,
Kalandozván Kalotaszentkirályon,
Láttuk-e, hogy leend majd módja (kétlem)
Ó s új kátyúk közötti zötykölésben
Szívből kiáltani Magának: éljen!
1990. november

A képen látható kézirat először, sajnos már posztumuszként, a hetven éves Mészöly Miklóst köszöntő kötetben jelent meg, (a Jelenkor 1991 januári száma is közölte a versethttp://www.jelenkor.net /archivum/cikk/5417/koszonto) jelezve, hogy Nemes Nagy Ágnes és Mészöly Miklós barátsága életük végéig kitartott. Így emlékezik meg erről később Polcz Alaine:
„Miklós hetvenedik születésnapjára készülődtünk 1990-ben. Nemes Nagy Ágnes még élt, de már nagybetegen. A születésnapra sem tudott eljönni. Szörényi Laci és Alexa Károly meglepetésnek emlékkönyvet terveztek Miklósnak. Négyszázötven oldalas, egyedi, bőrkötésű kézirat született, amely jóval később nyomtatásban is megjelent. Ágnes kézzel írt anagrammája nyitja a kötetet. […] nálunk adták át az emlékkönyvet: Tagjai vagyunk egymásnak. A Tarzuszi szavaival köszöntik Mészöly Miklóst barátai.(https://www.libri.hu/konyv/Tagjai-vagyunk-egymasnak-A-Tarzuszi-szavaival-koszontik-a-hetveneves-Meszoly-Miklost-baratai-2.html) Szétestünk egy pár év alatt. Szekértáborok alakultak. Az írók nem tagjai egymásnak. Ágnest elvesztettük. […]
A történet, ami a sorok mögött áll: ezelőtt húsz vagy harminc évvel elhatároztuk — Ágnes, Balázs, Miklós meg én —, hogy négyen együtt utazunk Erdélybe […] Akkor még autó, saját kocsi álmainkban sem fordult elő. Vonattal utaztunk, aztán autóbuszon, majd Kalotaszentkirályon bivalyszekéren. Ami még csak istenes, igazában akkor zötykölődtünk, mikor teherautó pótkocsiján fatörzseken hasaltunk, átölelve a hatalmas törzseket, hogy le ne guruljunk. És micsoda utak! Kátyú kátyú után. Én azt hittem, hogy kirázza a lelkemet, de Ágnes föl sem vette — talajtornász volt a gimnáziumban […]
Aztán zötykölődtünk tovább a kalotaszegi ó- és új kátyúk között. Majd tovább az élet kátyúi között…”
(Polcz Alaine: Három anagramma - Jelenkor 2006, 49. évfolyam, 3. szám, 287. oldal)
(http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/954/harom-anagramma)
 


[…]S akkor a mentőautóból egy géppisztolysorozat, rájuk és ránk, akik lentebb álltunk, szélén a tömegnek. Mészöly is, magam is ledobtuk magunkat a füves rézsüre. Az asszonyok és Jékely állva maradtak. Alaine-t lerántotta Miklós, én Ágnest. Jékely Zsoli tétován álldogált. A géppisztoly tovább kelepelt. - Feküdj! - ordítottuk. Erre esetlenül leguggolt. Nem volt háborús gyakorlata. A mentőautó rákapcsolt, a szétspriccelt tömegen, a sebesülteken át, lefutott a dombról. A barrikádon azonban felborult. Jékely felegyenesedett, s azt mondta: - No, ebből elég. Elmegyek haza. Mészöly már nem volt köztünk. Mint egy vadászeb, még négykézláb kivágott, majd kiegyenesedve futott a vágányok között a téren, az autóból kikászálódott, menekülő ávósok után. Nekik géppisztolyuk volt. Neki csak az indulata. Az se semmi. […]
Mondom, nem szeretem, ha rám lőnek. De Mészöly más. Másképp van ezzel. Bár itt, a műteremlakásuk ablakában álldogálva, nem felénk irányult a puskacső, sem az ágyú, mint az előző este. Mégis szívesebben mentem volna az ablaktól, de ő nem hagyott. Odacövekelt mellé a megszégyenítő bátorsága. […]
Mindig is sejtettem, a prózához, miként a lírához (talán az esszéhez is) az egyéniség teljes bevetése kell. Az egyéniségé, amely többet észlel, másként gondolkozik. Érzékelése tágasabb, indulatmenete szabadabb, gondolatfűzése merészebb. Szuverén. Ilyesféle ars poetica irányítja - mint ahogyan mondja is Mészöly: „Használjuk ki helyzetünk hátrányait".
LENGYEL BALÁZS: Mészöly más - Jelenkor 1991-1. 11.o.
(http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/5427/meszoly-mas)

Az ötödik kép nyilvánvalóan csak illusztráció, hisz nem készült (én legalábbis nem tudok róla) fotó 1956-ban Mészölyék Városmajor utcai lakásáról, sem róluk azokban a napokban. De Lengyel Balázs visszaemlékezése a vakuvillanás élességével idézi meg Mészöly Miklós bátorságát. Nemcsak azt az erkölcsi bátorságot, amire a békés hétköznapokban is szükségünk lehet, hanem azt a zsigeri bátorságot is, ami csak a háborúban válhat nyilvánvalóvá. Mészöly Miklós világháborús tapasztalata, amelyről sok egyéb írása mellett legérzékletesebben a „Film, az Emkénél” beszél, bizonyságot tesz minderről. (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00263a/meszoly00324/meszoly00324.html)
Utólag már természetesnek tetszik, hogy Mészöly Miklós „katonaviselt” bátorsága a Kelet-európai diktatúrák világában egyszerűen lázadásnak értelmeződik.
 


A vadásznaplóból:
Előzd meg a golyót, ha kilőtted. És tartsd az irányt.
A vad megcélozza a puska csövét, sokallja, hogy
annyit tétováz és előjátékként ártatlansággal
lakjál jól. Leterít. Győztesként észre sem
veszed.
Utolért a szárnytoll, amit a madárból kilőttem
Már reszket — a diadal utolérte magát.
Csak a vadászhoz írom szavam. Gyűlölni
a vadhúsárusokat.
Az áldozatból kell kimérni a legendát.
Mészöly Miklós
(In: Főhajtás Babits Mihály centenáriumán — Esztergom város Tanácsa; Tolna megyei Könyvtár, [1983])

A hatodik kép megint egy kéziratos vers fotója, Mészöly Miklós keze írása. A Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár által Babits Mihály előtt tisztelgő kötetben megjelent vers egy korai változata az Elégia kötetben megjelent végleges formának: (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00001a/meszoly00026/meszoly00026.html)
Mészöly Miklós természethez fűződő sajátságos, és radikális viszonyáról Fogarassy Miklós (http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=kutyaful-madarszemrnrnmeszoly-miklos-termeszetszemleleter245lrn_687) írt pontos és személyes tanulmányt. E természet közeliség a gyermekkorából fakad. Édesapjával, aki a Sárköz és a Gemenc ármentesítéséért felelős vízépítő mérnök volt rengeteget járt a Gemenc ártéri ősrengetegében. Nemcsak járt oda, de vadászott is. Mészöly Miklós érzékletesen ábrázolja e világot 1960-as „Fekete gólya” című ifjúsági regényében. (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00477_kv.html)
Ez az archaikusan természetes „vadászlét” törik meg a háború traumájával. Mészöly számára élete végéig égető és egyben ambivalens kérdés maradt, hogy ő személyesen ölt-e a háború során. Egy biztos, megváltozik a viszonya a fegyverekhez: nem tudunk róla, hogy utána bármikor is vadászott volna. Erre látszik utalni „A három burgonyabogár” c. írásának különös vadászjelenete is. (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00263a/ meszoly00323/meszoly00323.html) E novellából Huszárik Zoltán forgatókönyvet is írt, de a film sajnos soha nem készült el. Gaál István viszont sikeresen adaptálta a „Magasiskolát” (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/ meszoly00263a/meszoly00311b/meszoly00311b.html) filmre, amit a Cannes-i filmfesztivál Zsűri díja (Prix du Jury) is visszaigazolt.
Mészöly Miklós fegyverhez és öléshez fűződő ambivalens viszonya magyarázhatja azt az érdeklődését is, ami 1956 nyarán Ohat-pusztára, egy kísérleti solymásztelepre vitte őt: tudniillik a solymász úgy vadászik, hogy nem fegyverrel öl.
 


 „S egyúttal alkalom is a nemes összeesküvésre: kiderült, hogy a szellemibe is lehet menekülni a kispolgári szűkösség elől. Így lett néhányunk cinkossága olyan lelki iskola, ami után már Pécs atmoszféráját is kevésbé barbárul szippantottam. Persze, azért megmaradt a másik vonzás is; a kaland, a fizikai próbatétel, a veszélyezettség csábítása. Hiszen az is egyfajta lázadás a porosság ellen…”
(Mit jelent nekem Pécs? [Válasz a Jelenkor szerkesztőségének körkérdésére] — in: ÉRINTÉSEK)
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00428/meszoly00455/meszoly00455.html)

Tüskés Tibor fotója 1961 tavaszán, Pécsen, a Leonardo da Vinci utcában mutatja Mészöly Miklóst. Számára Pécs is lázadást jelentett. Lázadást a kisvárosias szülővárosa, Szekszárd belterjes légkörével szemben. Ahogy Mészöly később megfogalmaz: „Mert Pécs a maga múltjával valóban urbs volt”. (http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2293/mert-pecs-a-maga-multjaval-valoban-urbs-volt)
Pécshez a Sorsunk folyóiratban indult irodalmi pályakezdése kötötte, majd az az évtizedes kapcsolat, amit a Jelenkor folyóirat, illetve a köré csoportosuló alkotók, és később a Jelenkor kiadói tevékenysége jelentett. Saját szavaival: „Pécsett publikáltam a legtöbbet”.
 

 


így volt Mészöly Miklós Ablakmosójával is, amiből később az egyik nagy botrány kerekedett. Mondtam [Tüskés] Tibornak, hogy írjon egy levelet Mikinek, kérje meg, hogy fűzzön a darabhoz valami magyarázatot, de egy kicsit kenje el, mert ez a szöveg politikailag túl sok lesz azoknak, akik éppen ezekre a részletekre vadászva bújják a lapot. Be kell ismernem, hogy ez a tanács nem igazán sikerült. Miklós, aki igazán karakán és tántoríthatatlan természet volt, írt egy olyan eligazítót, hogy aki addig netalántán nem értette volna, hogy miről van itt szó, most világossá vált előtte.
CSORBA GYŐZŐ: A város oldalában; Kérdező: Csuhai István
(https://konyvtar.dia.hu/xhtml/csorba_gyozo/Csorba_Gyozo-A_varos_oldalaban.xhtml)

A darab hármas megszakítása formai. A várakozás, az eseménytelenség, az emlékeken kérődzés, a bunkerlét csendjét felkavaró külvilág (szükségszerűen bizonytalan körvonalú külvilág) s az érlelődő lázadás légköre: idő nélküli közegben préselődnek egymás mellé…”
„A mi időnkben, tudod, mi járt ezért? Két óra kikötés. Ájulásig. Mert így kezdődik a lázadás. Hallgatással…”
Bunker (Dráma három megszakítással)
(https://konyvtar.dia.hu/xhtml/meszoly_miklos/Meszoly_Miklos-Bunker-Az_ablakmoso.xhtml)

A nyolcadik képen az Ablakmosó és a Bunker című drámákat megjelentető kötet címlapja látható. Az Ablakmosó a Jelenkorban két részletben jelent meg először. A körülötte kialakuló botrányba bukott bele az akkori főszerkesztő Tüskés Tibor, ahogy azt Csorba Győző visszaemlékezése sejtetni engedi. Az esetet tágabb összefüggésbe helyezi, hogy a „polgári elhajlónak” tekintett Jelenkorral egy időben rúgják ki a „nemzeti elhajlónak” tekintett Alföld főszerkesztőjét, Mocsár Gábort is. 1964-ben a vidéki renitens folyóiratok példaértékű megrendszabályozása „gyengéd figyelmeztetés” volt az akkori irodalmi élet minden szereplőjének. Mészöly utószavát tekinthetjük lázadásnak is, de — mint tudjuk — ő „tántoríthatatlan természet”. Aki viszont igazán kockáztatott az az utószót megjelentető főszerkesztő, Tüskés Tibor…
Az Ablakmosóról szólva Bécsy Tamás mondja, hogy „Mészöly Miklós e drámája az irodalomban végképp felszámolta az 50-es éveket: a megalázottságot, a félelmet, de úgy, hogy a 20. század általános léthelyzetét, a személyiség állandó támadását és szétrombolását is beszélte. […] Az abszurd játék szimbolikus aurája, a groteszk dialógusok szemantikai távlata, jelentős mértékben hozzájárulva a magyar dráma paradigmaváltásához a XX. század utolsó harmadában, kiemeli a szöveget megírásának konkrét viszonyai közül — miközben kihívóan reflektált arra is —, s általános egzisztenciális érvénnyel ruházza fel.” (Bécsy Tamás: Kalandok a drámával. Magyar drámák 1945—1989. Balassi Kiadó, Bp. 1996. 77.o.)
Az persze elgondolkodtató, hogy Mészöly drámái mennyivel jobban „járulhattak volna hozzá a magyar dráma paradigmaváltásához”, ha a magyar színházak a saját korukban rendszeresen játszhatták is volna őket. Nem tehették, mert a bemutatóik után azonnal a letiltás várt rájuk. Utólag persze nehezen elképzelhető, milyen lenne, ha nem Örkény sokat próbált humora, hanem — már egy évtizeddel korábban — a Godot idéző mészölyi szikárság jelentette volna a magyar abszurd nyitányát.




„Bár ez esetben sem ártana újra emlékezetbe vésni a megboldogult Orczy Lőrinc báró főlövőmester jelszavát, aki már 1825-ben ezt íratta ki az ilyen alkotmányok bejárata fölé: »Czélra ügyelj!« Manapság, mikor a meggondolatlan lázadás szelleme unos-untalan tapasztalható — gondoljunk a májusi borzalmas eseményekre! —, mély bölcsességet kell a Báró tanácsának tulajdonítani…” (Film - Budapest : Magvető, 1976)
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00473_kv.html)

A képen a Film c. kisregény borítója látható, illetve a belőle származó idézet olvasható. Mészöly Miklós e regényében a számára otthonos Városmajor utcában egy öreg pár fáradságos útját követi hazáig írói kamerájával. Óhatatlanul felmerülhet: e képben talán megjósolja saját fájdalmas öregségét?
A számtalan idősíkot és motívumot összeszövő regényében a meggondolatlan lázadás motívuma Silió Péter 1912-ben, a „vérvörös csütörtökön” különös, látszólag indíték nélkül elkövetett gyilkosságában jelenik meg. A könyv nem segít kinyomozni, hogy az ő története miként kapcsolódik az öregek szemérmetlen lefilmezéséhez. A könyv viszont egyedülálló módon sűríti magába Silió gyilkosságát és elítélését, a két öreg és a városrész fontos és lényegtelen történeteit, az ország felkelések és forradalmak vér áztatta történelmét, valamint egy elképzelt filmforgatás fiktív forgatókönyvét.
Ám a könyv maga is lázadás. Mészöly Nyugat-Berlinben, a DAAD ösztöndíjasaként befejezett regényével nem csak a műfajok határait feszegeti, kép, film, írás, hanem eljut saját poétikai kísérletezései folytathatatlan végpontjához. Innen már a legendás mészölyi mottó: „Fejjel a falnak, majd az ütött résen át tovább” sem segíti. A radikális tömörítés után egy másfajta szövegalkotás lehetőségét kell megtalálnia…





[…] kevés olyan írónk volt, aki nyíltan mert volna dacolni a politikai hatalommal egyértelműen összefonódott nagy hatalmú kiadói cézárral, Kardos Györggyel. Kardos eleinte támogatta Mészölyt, majd amikor ő nem volt hajlandó elfogadni azokat a cenzori meggondolásokat, amelyeket a „Magyar Tallózó” című sorozat kiadói gondozása közben Kardos elkövetett, meg is kapta — szerkesztőtársaival együtt — a „négyek bandája” megtisztelő epitheton ornanst.
Márpedig Kardostól mindenki rettegett, mert a párt, illetve annak aczéli kultúrpolitikája ráosztotta az úgynevezett „problémás írók” kezelését. Mindenki ápolgatta a saját kertecskéjét vagy vakondtúrását, aszerint, mije volt, és rettegett minden vaddisznótól, hogy az belegázolhat.
Arról csak nagyon kósza híreim vannak, vagyis további kutatást igényel, hogy miért hátráltak ki mögüle azok a külföldön élő magyar írók vagy szerkesztők, illetve az ő német, francia stb. fordítói, akik pedig előtte sokáig benne látták a jövendő magyar Nobel-díjast […] (Szörényi Lászlóval beszélgettünk Mészöly Miklósról)
(https://nullahategy.hu/sokaig-benne-lattak-a-jovendo-magyar-nobel-dijast-szorenyi-laszloval-beszelgettunk-meszoly-miklosrol/)

Márton László — a már említett Privát Mészöly című film 19:43 percétől - eleveníti fel a német Hanser kiadó irattárban lefolytatott privát nyomozása eredményét: miként lett egyre biztosabb, hogy Mészöly Miklóst már nem tekintik a Nobel díj esélyesének. Végül Mészöly Michael Krugernek, a Hanser kiadó akkori vezető szerkesztőjének írja: "Telik az idő, és nem mi lettünk vénebbek, csak a sör habja vékonyabb" konstatálva ezzel a nemzetközi karriere lezárulását. A miértet megint csak Márton László világította meg magánbeszélgetésink egyikében. A tudománytalan adomázás veszélyét vállalva próbálom meg felidézni a sztorit:
Mészölyt nyugati kiadói, mint kiválóan társalgó és vitathatatlanul vonzó, jóképű férfit a befolyásos irodalmi szalonok egyikébe küldik azzal a céllal, hogy építse személyes kapcsolatrendszerét, nyűgözze le hallgatóit, ezzel is segítve művei kiadását, mondván, Miklós neked ez nem lehet probléma. Ám másnap, amikor kérdik, hogy mi volt, Mészöly azt válaszolta: „Ő, ilyen hülyékhez többet nem megy!”
De talán az önsorsrontó egyenességen túl, fontosabb lázadása az, hogy nem volt képes, vagy nem volt hajlandó a kiadói elvárásoknak írásművészetével sem megfelelni. Mindig új utakat kereset: nem írt két egyforma regényt. Ezt még egy olyan nagy nyelvterület, mint az őt lelkesen fogadó francia, vagy német irodalom sem hajlandó tolerálni, pláne egy magyarul író, tehát fordítást is igénylő idegentől…



[…] Hosszú-hosszú évekig egyáltalán nem jelent meg, az ötvenes években írott művei is csak ’57 után, akkor is például a Nők Lapjában vagy más, kevésbé feltűnő helyen. Az Alakulások című vastag novelláskötete hozott áttörést a publikációkban […]
Az ablakmosót például a bemutató után azonnal betiltották, a Magvetőnél „felszabadulásunk” 30. évfordulójára megjelentetett reprezentatív sorozatban kiadott három könyvét (Az atléta halála, Saulus, Film) a Kritika című folyóirat rögtön lefasisztázta, a titkosszolgálat egyfolytában figyelte őt és mindenkit, akivel kapcsolatban állott.
Egy szép történet: egyszer volt nála Kisorosziban egy nagyobb baráti összejövetel, valamikor a hetvenes évek közepén, nyáron. A vécé előtt sokan álltak sorba, ezért én elvonultam a kert sötét végébe, ahol is azok az óriástökök nőttek, amelyeknek a magvát én hoztam neki Olaszországból. Amikor nekifordultam a bokornak, hogy könnyítsek magamon, éreztem, hogy a permet valaminek nekicsapódik. Meg is szólalt egy rekedt, ám borízű hang:
Bassza meg, hát nem lehugyozták a puskamikrofonomat?!”
(Szörényi Lászlóval beszélgettünk Mészöly Miklósról )
(https://nullahategy.hu/sokaig-benne-lattak-a-jovendo-magyar-nobel-dijast-szorenyi-laszloval-beszelgettunk-meszoly-miklosrol/)

No Comment…  (A képen balról jobbra Tárnok Zoltán, Czakó Gábor, Alexa Károly, Esterházy Péter, Mészöly Miklós, Csoóri Sándor, elöl takarásban Berkovits György látható. Forrás:https://litera.hu/magazin/osszeallitas/fotok-a-regi-mozgo-vilag-tortenetebol.html)



 

   

Egy évig, 1995-96-ban Berlinben voltam DAAD (Deutscher Akademischer Austausch Dienzt) ösztöndíjjal. Ezt […] Mészölynek köszönhetem. Sokadmagammal amúgy: ez a csúcs, sok pénzt, nagy lakást, még némi odafigyelést is adnak hozzá. A magyarok közül Mészöly kapta meg elsőnek a DAAD-t, a németek pedig ’beleszerettek’, minek következtében az ösztöndíjas magyar művészek alaposan fölülreprezentáltak voltak…
Ahogy tudom, Mészöly segítette később hozzá Esterházyt, Nádast vagy Krasznahorkait az ösztöndíjhoz, ők pedig, még a rendszerváltozás előtt Berlinbe kerülve, egyszerre érdekesek is lettek hirtelen a németek számára, a DAAD kiadta első német nyelvű kötetüket a híres ’székes’ sorozatban (az írók egy-egy székkel ábrázoltatnak a borítón)…
’Öt fiatal írót szeretnék bemutatni Önöknek — a legfiatalabb még nincs harminc, a legidősebb még innét van a negyvenen’, - így 1979-ben Bécsben Esterházy, Hajnóczy, Nádas, Bereményi és Lengyel irodalmi estje előtt.”
KUKORELLY ENDRE: Szuperszemélyes - Mészöly Miklós hatása fiatalabb kollégaira (Nem végleges töredék — esszé) Kalligram XXIV. évf. 2015. május
(http://www.kalligramoz.eu/Kalligram/Archivum/2015/XXIV.-evf.-2015.-majus/ Szuperszemelyes-Meszoely-Miklos-hatasa-fiatalabb-kollegaira-Nem-vegleges-toeredek-essze)

Azt hiszem ez Mészöly Miklós legérthetetlenebb, és egyben a legnehezebben lemásolható lázadása. A saját karrierje építése helyett másokat tol maga helyett előtérbe: 1979-ben Bécsben személyesen őt készültek ünnepelni, ehelyett bemutatta a „Pétereket” meg az egy szem [Bereményi] Gézát.
A magyar irodalom második legrangosabb nemzetközi elismerését, a Man Booker Díjat magának mondható Krasznahorkai László - elmondása szerint - máig hálás Mészölynek, hogy kirángatta szentendrei depressziójából, és Berlinbe, a DAAD ösztöndíjhoz segítette, megmentve ezzel az irodalomnak. Alkotásaiból fakadó megkerülhetetlen jelentőségén túl, valószínű ez alkotja Mészöly Miklós életművének legmaradandóbb részét…

2.13. Tizenharmadik kép: 13-Mészöly-Körkép-1973.jpg

„…Az írók (alkotók) e megrendítő majmok mindenkori mohikánjai. A kevesek közé tartoznak, akik nem tehetnek engedményt semmilyen „apokaliptikus optimizmusnak”. Tudatosan kell vállalniuk a szüntelen tiltakozást a nem emberszabású elkerülhetetlenségek és szükségszerűségek ellen — noha kénytelenek tudomásul venni; sőt, adott esetben megérteni. Belátással kiegészülő szüntelen lázadás: ez a bibliai Jób lelki grafikonja; s ez az íróé is. Kívül maradni, de szenvedélyesen a körön belül; és örökké hűtlenségre készen, hogy dialektikus ellensúly lehessen…

Író — ha adja is — csak Jób-lelkülettel adhatja szavát a szenvedéshez: ha nincs más kiút. Mert ha nem hangsúlyozza, hogy amire igent mond ilyenkor, az skizofrén igen, a végső eszmények emberszabásúan tehetetlen, értelmes és fájdalmas cáfolata is: olyan felelősséget vesz magára, aminek a terhét senkivel nem oszthatja meg. És saját magában is kioltja a lázadás és belátás egyidejű feszültségét, ami az átlagemberi közérzetben úgyis alszik…”

Író és felelősség — in. TÁGASSÁG ISKOLÁJA
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00367/meszoly00383/meszoly00383.html)

A képen Mészöly Miklós látható, a Körkép 1973 antológiában, Vahl Ottó ikonikus fotóján. Ez a kép, illetve ennek a tükrözött, átméretezett, esetleg átszerkesztett változata számos Mészöly kötet fotóján, is visszaköszön. Többek között az 1977-ben kiadott első esszé kötetének, A tágasság iskolája fülszövege fölött is. A kötetben található, 1973-as keltezésű, Író és felelősség c. írás olvasható akár Mészöly ars poeticájaként is. A „Kívül maradni, de szenvedélyesen a körön belül” személyes krédója az „aczéli három T” korszakban praktikus megfontolás is lehetne, különösen egy olyan lázadó alkatnak, mint Mészöly, aki többször utasította el a neki előzetesen, szóban felkínált Kossuth díjat, hogy végül csak a rendszerváltás után vegye át azt.
Mindennél sokkal fontosabb, hogy ez az ars poetica jelzi azt az alkotói attitűdöt, ami a filozófia számára is oly ismerős lehet…

Kiegészítő képek: Az EXKLUZÍV FOTÓK — Mészöly Miklós 60. születésnapja (1981.)” facebook album képei
„Kívül maradni, de szenvedélyesen a körön belül”
Mészöly Miklósnak 1981 januárjában a Városmajor utcai lakásban rendezettek 60. születésnapi ünnepséget. A köszöntésen számos barátja, pályatársa és a demokratikus ellenzék alakjai vettek részt. A fotós jelenléte keltett némi izgalmat a társaság körében, hiszen a visszaemlékezések szerint a házibulin jelen volt egy besúgó is, de a vendégeket megnyugtatták, hogy a leendő album csupán Mészöly Miklósnak szánt meglepetés egy baráti házaspártól. 

A most látható képek három kivétellel nem jelentek még meg sehol, a szerzői jogok tulajdonosa a fotók alkotója, Szilágyi Mária.

Az album képeit a Jelenkor facebook oldalán lehet elérni, az „EXKLUZÍV FOTÓK — Mészöly Miklós 60. születésnapja (1981.)” albumcímen. (https://www.facebook.com/pg/JelenkorKiado/photos/ ?tab=album&album_id=2033135 216702778)
A közölt 26 fotón 50 fő azonosítható: B. Gáspár Judit, Bába Iván, Balassa Péter, Béládi Miklós, Béládiné Hajtó Zsófia, Bence György, Bereményi Géza, Bernáth István, Bernáth Márta, Bódy Gábor, Czakó Gábor, Csaplár Vilmos, Csoóri Sándor, Elek Judit, Eörsi István, Esterházy Gitta, Esterházy Péter, Fogarassy Miklós, Hársing Hilda, Hollós Róbertné, Horgas Béla, Kerényi Grácia, Konrád György, Kornis Mihály, Lengyel Péter, Levendel Júlia, Mészáros Mari, Mészöly Miklós, Monspart Éva, Morcsányi Géza, Nádas Péter, Orbán Júlia, Orbán Ottó, Pályi András, Marcellin Panschraft, Petri György, Polcz Alaine, Radnóti Sándor, Rajk László, Salamon Magda, Simon Éva, Sponták Gizella, Szabados Árpád, Szegedy-Maszák Mihály, Szikora János, Szörényi László, Tolmár Kata, Ungváry Rudolf, Vigh Károly, Vikár György.
A jelentős irodalomtörténeti értéket hordozó névsor jelzi, hogy a hatvan éves Mészöly körül már létezett olyan kör, amelyből szenvedélyesen kívül lehetett maradnia: ha nem is csatlakozott saját generációjához, a nálánál fiatalabb generáció viszont örömmel csatlakozott ő hozzá…  


Ha ugyanis a törvény elleni lázadás lehetőségét kétségbe vonjuk, a magunk elleni lázadásban sem lehetünk önállóbbak…”
A kiközösítés ürügyei (Meditáció Peter Fleischmann „Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban” c. filmjéről) 1973 — in. TÁGASSÁG ISKOLÁJA

 

(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00367/meszoly00381/meszoly00381.html)

„De olyat nem találok az Írásban, mint az entitás, intencionalitás, quidditás és hasonlók… Hiszen ismeri! A sok skolasztikus meg ideológus nem győzi gyártani az ilyen semmitmondó szavakat. Nem, uram! A beszédismeret veszendőbe ment Bábel tornyánál, mikor az emberek úgy bűnhődtek lázadásukért, hogy az igaz nyelvet elfelejtették…”
MERRE A CSILLAG JÁR?
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00105a_kv.html)

Szóvári Gyula fotója 1970-ben a Magasiskola forgatásán mutatja a rendező Gaál Istvánt, az operatőr Ragályi Elemért és a stáb tagjait. (https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/film/magasiskola)
Mészöly írásaiban fontos szerepet kap a „bábeli lázadás utáni elfelejtett igaz nyelv” keresése: a társművészetek egymást megtermékenyítő kapcsolata. Különösen igaz ez a filmnyelvre. Mészöly műveiben sokszor él filmes megoldásokkal, vágástechnikával, erős vizualitással, ezáltal is csábítva a rendezőket írásai feldolgozására. Jellemző viszont, hogy a számtalan kísérlet ellenére, az első próbálkozás, Gaál István Magasiskolája az egyetlen igazán sikeres filmes adaptáció.
Véletlen lenne, hogy ez a cím ennyire pontosan írja le Mészöly Miklós fiatalabb írók generációjára gyakorolt hatását? Mészöly — persze — maga is eljátszik a kifejezéssel a Fakó foszlányok nagy esők évadján című, a posztmodern szövegirodalmat előlegező írásában:
De pillantsunk ki előbb két tüske között a végtelen tájra.
Délibáb fakasztotta vizek partjain mérhetetlen ménesek táncos kedvvel figurázzák a kifinomult bécsi—spanyol iskolát. Ah, Hochschule (magasiskola)!”
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00263a/meszoly00265/meszoly00265.html)


3. A „SZEKSZÁRDI MAGASISKOLA”

 

  
A képen a „Szekszárdi Magasiskola” Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói Mesterkurzus mára hivatalossá vált logója látható. A „Szekszárdi Magasiskola” 2021 júliusában már nyolcadik alkalommal várja hallgatóit Szekszárdra. (http://magasiskola.com/)
Keresve sem lehetne kifejezőbb jelképet találni egy íróakadémia számára, mint a 18 éves Mészöly fotóját… (Javítva: 26 éves Mészöly, a többi igaz) 

 




A képen Frankné Dr. Kovács Szilvia a Tolna Megyei Önkormányzat Elnöke, Görgey Gábor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere, Esterházy Péter író, az ünnepség felkért köszöntője, Polcz Alaine író, pszichológus, Mészöly Miklós özvegye, Gaál Attila, a Wosinsky Mór megyei Múzeum Igazgatója és Kocsis Imre Antal Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármestere az Irodalom Háza avatóján, 2005 januárjában)

 

„A Szekszárdi Magasiskola megszületésének alapját Polcz Alaine — Mészöly Miklós özvegye — kultuszteremtő szándékú döntései képzik. Szekszárdra hagyta a Városmajor utcai lakás és a kisoroszi nyaraló berendezési tárgyait, illetve más személyes relikviákat, továbbá a könyvtáruk egy részét: ez az alapja a Szekszárdi Magasiskolának egyébként helyet adó Irodalom Háza — Mészöly Miklós Emlékháznak. Az általa kezdeményezett Mészöly Miklós Díjat is minden évben Szekszárdon az író születésnapján, azaz január 19-én kell átadni.
A díjátadó ugyan mindig jó hangulatú beszélgetésbe vált át, de ez a téli időpont — be kellett látni — nem igazán kedvez annak, hogy Mészöly irodalmi emlékezetét szélesebb nyilvánosság előtt ápolhassuk. A „Mészöly-kultusz” építéséhez, a fiatalabb írógenerációk eléréséhez egy nyári időpontban tartott „irodalmi akadémia és írói mesterkurzus” látszott a legjobb eszköznek — az elmúlt évek ezt az elképzelést szépen igazolták.” (http://www.jelenkor.net/interju/1404/magasiskola-tobb-mint-jo-irodalom)
 



A Polcz Alaine által kezdeményezett, minden év január 19-én, Mészöly Miklós születésnapján megrendezésre kerülő Emléknap elengedhetetlen része a szülőház falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása. A képen A PAD Irodalmi, Kulturális és Művészeti Egyesület nevében Dicső Zsolt, Jankovics Zoltán és Liebhauser János koszorúzott. 

A képen Dicső Zsolt és Jankovics Zoltán veszi át A PAD Egyesületnek adományozott Mészöly Miklós Emlékplakettet 2014-ben.

Az Emlékplakett 2004-től adományozható azon szekszárdi, illetve a városhoz kötődő személyeknek, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak Mészöly Miklós életművének és az író emlékének ápolásában. Az emlékplakett átadása minden évben a Mészöly Miklós emléknap keretében történik.
Az eddigi díjazottak: Polcz Alaine író, pszichológus, Mészöly Miklós özvegye (2004); Lovas Csilla főmuzeológus (2005); Elekes Eduárdné könyvtárigazgató (2006); Gacsályi József költő, könyvtáros (2007); Móser Zoltán fotóművész (2008); Csordás Gábor költő, műfordító, a Jelenkor Kiadó igazgatója (2009); Pócs Margit közművelődési referens, Mészöly Miklós Emléknapok szervezője (2010); Dr. N. Horváth Béla irodalomtörténész, PTE IGYFK főigazgatója (2011); Dr. Gaál Zsuzsanna főmuzeológus (2012) Németh Judit könyvtárigazgató (2013); A PAD Irodalmi, Kulturális és Művészeti Egyesület (2014); Kis Pál István költő, tanár (2015); Kocsis Imre Antal tanár, volt polgármester (2016); Prof. Dr. Thomka Beáta irodalomtörténész, fordító, egyetemi tanár, az MTA doktora (2017); Prof. Dr. Szörényi László irodalomtörténész, emeritus egyetemi tanár (2018); Jankovics Zoltán költő, művelődésszervező (2019); Dr. Szolláth Dávid irodalomtörténész (2020) 

 

„Egy padot nekünk!
A PADOT!
Hogy ez kispad, cserepad, iskolapad, gyalupad lesz-e,
még nem tudjuk, de reméljük,
nem csak a hátlapjára vésett üzenetek maradnak utánunk,
bár az sem kevés,
hanem beszélgetünk, veszekszünk, kibékülünk,
vagy csak ülünk egymás mellett,
de együtt leszünk ezen a PADon.

Legyen ez a PAD az a hely, ahonnan robban a csend!”

Ezekkel a gondolatokkal indult 25 éve a lap, amely nélkül a „Szekszárdi Magasiskola” elképzelhetetlen lenne. Hiába lett volna Polcz Alaine alapító bölcsessége, Szekszárd város befogadó jószándéka, ha nem folytatta volna valaki a kezdeményezést, ha nem lett volna egy közös hely, akár „egy pad”, ahol a szervezők és a támogatok tudtak összefogni, ahol a barátság jelentette az együttműködés alapját…
A szervezők, (Szekszárd Megyei Jogú Város; Mészöly Miklós Egyesület; A PAD Irodalmi, Művészeti és Kulturális Egyesület; Dicső Zsolt; Jankovics Zoltán; Liebhauser János; Losonczyné Csuprik Erika; Lovas Csilla; Ódor János; Pócs Margit) és a támogatók (Nemzeti Kulturális Alap; Szekszárd Megyei Jogú Város Humán Bizottsága; Tolna Megyei Kormányhivatal; Wosinsky Mór Megyei Múzeum; Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár; Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára; Nyomdai ötletek Kft.; Bormúzeum Szekszárd; Heimann Családi Birtok; Komjáthi Tamás Borműves; Szász Étterem; Ízlelő Családbarát Étterem; Herr Ágnes pecsenyesütő; Nádasdi Kemencés Fogadó; Sarok Apartmanház) nagy száma is jelzi azt a széles városi összefogást, ami sikeressé teszi „Szekszárdi Magasiskolát”.

 Az ünnepi lapszám!

 




A Mészöly Miklós díjjal kitüntetett írók alkotják a „Szekszárdi Magasiskola” szellemi hátterét. Mindig két díjazott - évente mindig más - a két kurzusvezető. Talán ez különbözteti meg legjobban Szekszárdot más írótáboroktól: a kurzus vezetők változatossága, akiket viszont összeköt a Mészöly díj, és - reméljük egyre inkább - a Szekszárdhoz tartozásuk is.
A kiosztott Mészöly díjak egy olyan névsort eredményeztek, amely büszkén vállalható. Talán csak egyszer bicsaklott meg a jelölések folyamata. 2009-ben a díjat adományozó Mészöly Miklós Egyesület vezetése különbözött össze a jelölő kuratóriummal, ma már nem fontos kinek a személyén. Azóta az egyesület vezetése maga dönt a jelöltek személyéről. 2009 díjazottja végül posztumusz módon Baka István lett, aki szintén Szekszárd szülötte és a vitathatatlan jelentőségű életműve számos módon kapcsolódott Mészöly Miklóséhoz.
(https://www.es.hu/cikk/2008-12-01/palyi-andras-radnoti-sandor-/egy-irodalmi-botranyrol.html;
https://litera.hu/hirek/egyelore-hallgat-a-meszoly-egyesulet-elnoksege.html;
https://konyvesmagazin.hu/articles/show/kozlemeny_van_magyarazat_nincs; http://www.szekszardinapilap.hu/cikk/Meszoly_Miklos-dijat_kapott_Baka_Istvan/4864
)

3.7.1. MÁRTON LÁSZLÓ (2005): „Az árnyas főutca nem azért árnyas, mert árnyat adó fák szegélyezik, hanem azért, mert árnyak mutatkoznak mindkét oldalán, emberi lények árnyai.”
3.7.2. DARVASI LÁSZLÓ (2006): „A történet olyan, mint a kígyó. Mit tehet mást végül, minthogy a saját farkába harap.”
3.7.3. MACSOVSZKY PÉTER (2007): „Olvasás? Inkább nézelődés. Vizuális lődörgés? Tudatos nézés. Tárlat? Inkább útmutatás. Haladás? Megtorpanás. Vagy a habozás megmintázása? Nem. Akkor talán a szöveg lefagyasztása? Szöveg-fogyatkozás? Lehet. A cselekvés megéneklése? Aligha. Hát akkor mi? Egy-két sor. Ami megmarad? Nem biztos. Egy magányos jel. Akár egy bizonytalan ladik a tengeren.”
3.7.4. CSERNA-SZABÓ ANDRÁS (2008): „Napra nap vérig sérteni a világot bizony pincért próbáló feladat, még akkor is, ha az igazság történetesen a mi oldalunkon áll.”
3.7.5. BAKA ISTVÁN (2009, posztumusz):
„Angyalkürt ébreszt vagy az Auróra
Ágyúszava, mindegy lesz énnekem,
S az is, hogy mennybe szállok vagy pokolra
Taszít alá közömbös végzetem.”

(Ez Baka István utolsó fényképe a Babits Mihály-díj átvétele után 1995. augusztus 17-én, Szekszárdon, Tamás fiával) „Tolna Megye Önkormányzatának Babits Mihály-díja" adományozható annak, aki […] érdemeket szerzett a megye kulturális, irodalmi művészeti életében alkotó- és előadóművészi tevékenységével, kritikai és feltáró munkájával.
3.7.6. PÉTERFY GERGELY (2010): „És állíthatja-e ép ésszel bárki is, hogy akad annál nagyobb gyönyörűség, mint pontos absztrakcióvá alakítani a legtávolabbit és legbizonytalanabbat?”
3.7.7. ZALÁN TIBOR (2011): „most akkor megint iszunk, ordította a vágott arcú, vizespoharakból itták a szamohont, amely annyira erős volt, hogy nem bírta a nyelvük, ezért a fenékig kiivott poharak után nyomban haldarabokat kaptak a szájukba az italozók, ilyenkor némán rágtak és a verejtéküket törölgették”
3.7.8. SZKÁROSI ENDRE (2012): „Önmagában is foglalkoztatott az a kérdés, hogy a koncertre, hangmunkába, színpadi történésbe transzponált költeményeket vajon hogyan lehetne művészileg érvényesen visszagyömöszölni a papírra, esetleg egy könyvbe vagy egy folyóirat lapjaira.”
3.7.9. GYŐRFFY ÁKOS (2013): „Aki emlékszik arra, milyen az időtlenség, örökre magányos marad ebben a világban.”
3.7.10. BORBÉLY SZILÁRD (2014): „»Nektek semmi se jó. Ha a seggeteket tűvel szurkálnák, annak se örülnétek, mondja anyám«. És nevet hozzá. Mintha vicceset mondott volna. Pedig nem az.”
3.7.11. SZILASI LÁSZLÓ (2015): „Tároltak minket a rendszerek. Megmentették az életünket ma. Aztán holnap újra. Majd aztán megint. És közben tároltak, hogy megmenthessenek sorozatosan.”
3.7.12. DANYI ZOLTÁN (2016): „[…]néha úgy érzi, már csak a repedések tartják össze a dolgokat, a repedések és a törések”
3.7.13. SZABÓ RÓBERT CSABA (2017): „Ám egy lepke sorsa háromféleképpen alakulhat. Fölfalják, ez az első. Mondjuk, egy madár. Aztán elkaphatja egy gyűjtő, és kipreparálja. És végül leélheti a neki kiszabott életét is, és petéket rakhat le. Más lehetőség nincsen.”
3.7.14. LÁBASS ENDRE (2018): „Most nem érek rá — szólt az esszéista —, felfedező úton vagyok. Vendéget nem fogadok…”
3.7.15. SZVOREN EDINA (2019): „Rájöttem valamire: ha a könyvet kissé távol tartom magamtól, és hunyorgok, a szövegfolyam hullámozni kezd…”
3.7.16. CSABAI LÁSZLÓ (2020): „a történelem aljas fickó, nem sokáig engedi az embert boldogan élni. Nyalat vele egy kis mézet, aztán hadd jöjjön a feketeleves.”
(https://meszolymiklos.hu/dijazottak/)

 

 

A képeken a „Szekszárdi Magasiskola” jellemző pillanatai láthatók. Az első évek útkeresése után szép lassan minden ötlet, minden program megtalálja a helyét: kialakulni látszik az elmélyült szövegfeldolgozó szemináriumok, illetve a Szekszárd város nyilvánossága számára is látogatható irodalmi események egészséges aránya. A nyitó napon a legújabb irodalomtörténeti kutatások alapján idézzük meg Mészöly Miklóst, majd ellátogatunk a Porkoláb-völgybe, a felújításra váró Mészöly-tanyára, amely emlékhelyből később — reményeink szerint — alkotóházzá alakul át. Visszatérő programelem a Mészöly-díjas alkotókat bemutató portréfilm-sorozat aktuális filmjének ősbemutatója, valamint a kurzusvezető Mészöly-díjas írók, illetve a hallgatók felolvasóestjei is. A hely szelleméhez kapcsolódva természetesen nem maradhat el egy-egy baráti borászat meglátogatása sem…

(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00428/meszoly00470/meszoly00470.html)

A képen Mészöly Miklós sétál le a Porkoláb-völgybe Móser Zoltán fotóján. A kép Az én Pannóniám című kötet egyik jellegzetes fotója.
A porkoláb-völgyi tanya jelentőségét az adja, hogy Mészöly Miklós első két regénye, Az atléta halála (Porkoláb-völgy — Budapest 1960. július-1961. január) illetve a Saulus (Porkoláb-völgy — Budapest 1962-66-67) megszületése is ide köthető, ahogy arról a szerzői datálás is tanúskodik.
A régebben Villax tanyaként ismert épület soha nem volt Mészöly tulajdona, megözvegyült édesanyja — mai kifejezéssel élve — élettársáé volt, de amint az Mészöly leveleiből is kiderült otthonosan használta. Később majd Kisorosziban találja meg ezt az elmélyült alkotó munkát segítő, természet közeli közeget, amit évekig a Porkoláb-völgy jelentett számára.

 

 


"...Megbocsáthatatlanul szeretem a földet..."
Mészöly Miklós 1996. január 19-én 75 éves

1995 őszén Mészöly Miklós a Porkoláb-völgyi tanya előtt beszél életéről, a természettel való kapcsolatáról Jelenczki István filmjében. Összefoglalja mindazt, amit a természet és az urbanizáció, az élet és a halál kapcsolatáról gondol.
(https://nava.hu/id/431002/#)

 

 

A Porkoláb-völgyi ma már Mészöly tanyaként közismert épületet Szekszárd Megyei Jogú város önkormányzata vásárolta meg A PAD egyesület kezdeményezésére alkotóház létesítése céljából. Az elmúlt évtizedben a használhatatlanná váló lepusztult tanya felújításának tervét az egyesület és a „Szekszárdi Magasiskola” tartotta életben. 2020-ra már áll az épület…

„De mi a mi völgyünk — a Völgy nyelvének szintaxisa?

A gyíkom holnap is ki fog ülni a rönkre, s úgy tesz, mintha a lényeget értené. De félő, hogy nem fog érthető szót szólni soha.

Évekkel ezelőtt egy mesébe kezdtem, de csak a vázlatáig jutottam el:
„Az Üveghegy aljában egy csecsemő fekszik, és nézi a napot…
Az Üveghegy aljában egy vénséges vén asszony ül, és nézi a napot…
Az Üveghegy aljában a nap tűzi a homokot…”

Itt kell abbahagynom ezt a levelet is. Egy kis szünet következik a mesében.”

1985 - Levél a völgyből (Epilógus III)
VOLT EGYSZER EGY KÖZÉP-EURÓPA
Változatok a szép reménytelenségre
(https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00263a/meszoly00293/meszoly00293.html)