Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kemenes Henriette

il mondo magico

a csarnokban csak ezek a szikkadt formák
málló agyag a sötét falra felfeszítve
az enyészet mesteri reprezentációja
mert por vagy te s semmivé leszesz
penészspórák és faggyúszag
többnyelvű tábla hogy légúti
panaszokkal élők ide inkább ne
a többiek pedig nem árt ha tudják
hogy itt nem lesz feltámadás
mi itt azért imádkozunk
hogy a hús műkedvelő közönség
értő szeme előtt rohadhasson
nyom nélkül semmisítve meg
az emberi lét egykori emlékét is
pavilonok előtt kígyózó sorokat
farzsebben felejtett belépőjegyet
és a svéd turisták sosem
fázó szandálos lábait

mint ezek a szárazon fuldokló tintahalak
szeretné méltósággal viselni az elmúlást
seppia ismétli ő is a horgászok után
halkabban signorina elijeszti a halakat
de rajtunk kívül mintha
semmi sem lenne már itt
csak a gázlángok a kemény köd hátán
hogy még visszatérhessen az utolsó hajó
vödrök a parton az idomtalan testekkel tele
a haldokló szépiák lassú szuszogása
a lélegzetvételek közt egyre táguló szünetek
végül a hullámtörőknek csapódó
megnevezhetetlen
ami a vizek teremtményei után marad