Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Spanyolnáthán innen — koronavíruson majd túl

Hat szerző, Bartha Ádám, Bokros Judit, Hajnal Éva, Korda Zsuzsa, Papp Lídia, Süveg Szilvia — ők hatan képviselik e Spanyolnátha-számban a Jelenlét Szépírói Kört. Mindannyian a Kodolányi János Egyetem általam vezetett szépírói kurzusainak hallgatói, és mind a hatan olyan szinten írnak verset, illetve elbeszélést, hogy bátran elmondhatjuk, megérdemlik a figyelmet, a nagyobb léptékű nyilvánosságot, egyszerűbben szólva, szakmabeliek, vagyis részesei mindannak, amit kortárs irodalomnak, jelenkori irodalmi életnek nevezhetünk.
Olyan ma minden, mintha valóban már „csupán” ez lenne a számunkra. Az írás, az irodalom. Az a közösség, az a furcsa és szövevényes „háló”, amit nevezhetünk szakmának, amit nevezhetünk irodalmi életnek, valami olyasminek, amiben mozgunk, élünk, igyekszünk létezni. Összefogásnak, összekapaszkodásnak, együttlétnek. Amit a Spanyolnátha is képvisel.
Hiszem, hogy túl leszünk a koronavíruson, hiszem, hogy lesz alkalmunk megint összejönni a Spanyolnátha-táborban, versről, prózáról, és életművekről beszélgetni. Hiszem, hogy van még jövő, és nem csak betegség van, meg vírus, meg halál.
Túl a koronavíruson, de a Spanyolnáthán innen. Mit jelent ez? Fogalmazhatnék úgy is: Jelenléten és Spanyolnáthán innen. „Most, amikor költő lennék végre”, írta József Attila a halála évében. Vagyis, mondja a szerző, a teljesség, a tökéletesség elérhetetlen. Innen vagyunk még a teljességen, azon, amit el akarunk érni.
De túl vagyunk a rosszon, a betegségen, a halálon, és éppen azért vagyunk túl, mert folyamatosan innen akarunk lenni.
Az összekapaszkodás segít. Az összekapaszkodás a kreativitásban. Jelesül az alkotásban.
„Az alkotás a Teremtés metaforikus mása”, írta Adorno. Azok a szerzők, akik most verset, elbeszélést publikálnak, és ilyen módon képviselik a Jelenlétet, valamint a Kodolányi Szépírói Kurzusait, azok a szerzők is!, és az összes többi szerző, aki dolgozik, ír, rajzol, vagyis alkot, az összes szerző isten. Vagyis: Isten. Legyünk tehát istenek, sőt: Istenek, hogy — Pilinszkyvel szólva — kiérdemeljük a békés halált.