Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ádám Tamás

Párhuzamos hídelemek

Szép tavasz ragyogott azon a bizonyos napon, amikor Miskolcon megszületett Szabó Lőrinc. Az Újvilág utcában még nem tudták, hogy nagy költő lesz belőle. Ötéves, amikor mozdonyvezető édesapját áthelyezik Balassagyarmatra, négy évig maradnak a Templom utca 10-ben. Ilyentájt még nem gondolkodott azon, jó lenne találkozni Bartók Bélával. A nála tizenkilenc évvel idősebb zeneszerző ekkor már nagy átéléssel zongorázott, komponált. Szabó Lőrinc hadiérettségije után majdnem találkozott Bartók zenéjével, recsegett a rádió, kénytelen volt lehalkítani. Bartók is később fedezte fel a közben költővé érett Szabó Lőrinc verseit. Aztán a költő más irányba indult, megírta a Mozart hallgatása közben című versét. Bartók sehol. Szabó Lőrinc lázad, ugyanúgy, mint Bartók, lázad a költészet, lázad a zene. Egymásra találnak a művészetek. Mindketten magasra jutnak. Bartók Amerikába megy, megfogadja, addig nem jön haza, amíg az Oktogon nem lesz Oktogon. Tanít, zenét szerez. Halála előtt új műveket tervez, a III. zongoraversenyt feleségének ajánlja, ez a hangszerelés utolsó 17 üteme kivételével elkészül. New Yorkban hal meg 1945 szeptemberében.
Mily’ különös a 17 ütem hiánya, a költőknek a 17-ről a haiku jut eszébe. Szabó Lőrinc nem írt haikut, csupán remek verseket. Az ’56-os forradalom utáni évben újra megtámadja a betegség, ez az utolsó csatája, melyből vesztesen kerül ki, meghal.
Fenn összeölelkezik Bartók Béla és Szabó Lőrinc.
A November 7. tér ma már Oktogon, Bartók hazajöhetne. Haza is jön, földi maradványait 1988-ban hozzák haza.
A budapesti Bartók Béla úton egy galéria-kávézóban megvásárolható a Huszonhatodik év, megvan már, mégis megveszem. Bartók és Szabó Lőrinc találkozik, én is találkozom velük.
Debrecenben, a Bartók Béla utca egyik buszmegállójának plasztik falára valaki kiragasztotta Szabó Lőrinc Szél hozott, szél visz el című versét. Irodalmi esteken Szabó Lőrinc-verseket szavalnak, Bartók-dallamok szöknek a költemények közé.
A koronavírus miatt nem mehetek kedvenc könyvtáramba, ahol Szabó Lőrinc könyvespolca előtt mindig megállok, pedig otthon megvan minden kötete. Nem tapsolhatom meg A csodálatos mandarint a Müpában, s nem hallgathatom a Fesztivál zenekart élőben, amint egy Bartók-művet játszik. Karanténból nehéz lenne, bezárt a koronavírus. Rosszkedvünk tavasza.
Kiderül, mégiscsak találkozhatunk, alkalom is lenne, légyottot ajánlanak a szervezők. Régi kezdeményezés ez, mármint a Légyott. Nyomon követhettük, belép a Szabó+ is. Zeneszerző és költő találkozik. Bennünket is bevesznek a játékba. Mi is, ők is karanténban vannak, hogy találjuk meg egymást? Rendezvényről most szó nem lehet, marad a virtuális találkozás, szellemi összeborulás.
Mindezek kapcsán vegyük elő a számmisztikát: 2020, 20, 102, 120. Rugaszkodjunk neki a megfejtésnek, hívjuk segítségül a két zsenit, bólintanak. Így már könnyebb a megoldás. Alkalmak, kiindulási pontok. Mindegyik számban található kettes és nulla. Ha a harmadik számban a kettest eggyel előrébb hozzuk, húszas szám van mindegyikben. Csakhogy ez megváltoztathatatlan, hiszen születésnap.
A száj mozog, a számok állandóak. A huszonhatodik év szonettjei, a szonáták, a népzenei hangsorok párhuzamos hídelemek. Nem maradunk le semmiről.