Spanyolnátha művészeti folyóirat

Jónás Zoltán

Gondúta a fene… 
A Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi pályázatról

Játszadozás egy ötlettel



Most, hogy a megjelenés kényszere miatt át kellett kicsit gondolnom, hogy is volt ezzel a Kortárs Hangon dologgal, be kellett látnom, tényleg nem gondoltam volna. Nem is volt erre annak idején se időm, se szándékom.
Valahol talán Nagy Lászlónál keresendők a gyökerek. Miután szinte az anyatejjel szívtam magamba a nyelv, a szó mindenhatóságát, talán természetes, hogy a költő Megismerés, nyelv és vers c. esszéjével való találkozás — ha nem is mindig megfogalmazottan, tudatosan — de meghatározóvá vált életemben.
A teljes esszé! De koncentráltan a következő sorok: „Mert megnyugtat e bizonyosság: hiszek a szóban. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem, hogy vezet valahová, ami még nem létezik a világban…” Így utólag talán már természetes, hogy mikor az Egri Líceumba kerültem afféle kulturális igazgatónak, esetleg ösztönösen, de hamar megtaláltak a tollforgató hallgatók írásaikkal. A mai Kortárs Hangon pályázat mentoregyeteme kezdetektől az Eszterházy Károly Egyetem Egerből és a Miskolci Egyetem. A megszületett írások pedig egyre inkább igényelték a megjelenést, a nyilvánosságot.
És innen már csak egy ugrás a feladat; a József Attila centenárium kapcsán írják le irodalmi gondolataikat, Volt egy ember címmel megszületett a pályázat. Kedves kis kötet született a beküldött írásokból. Aztán elmúlt a centenárium, maradtak a tollforgatók. Egyetemisták, több-kevesebb tehetséggel, de mindenképpen értékes világlátással. Saját megfogalmazásom szerint; fontos üzenetekkel az őket körül ölelő — vagy éppen bezáró — világ számára. És ebből született meg a Kortárs Hangon gyűjtőnév, mely évek során gyarapodott, gazdagodott tartalmában és módszereiben.
Az első hat év után gondoltunk egy merészet, tűzzünk ki rangosabb célokat, emeljük a megmérettetés tétjét! A Felvidék, Kárpátalja és az Erdélyi magyar egyetemek magyar anyanyelvű hallgatóival legyen nemzetközi a Kortárs Hangon Irodalmi pályázat! Olyan rangos egyetemek, mint pl. Komáromból a Selye János Egyetem, Kárpátaljáról a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Nagyváradról a Partiumi Keresztény Egyetem, Kolozsvárról a Babeş-Bolyai Egyetem vagy Marosvásárhelyről az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Kar hallgatói rendszeresen jelen vannak pályázatinkon. Ma már négy ország 17 egyetemének közel 100 hallgatója jelentkezik fölhívásainkra.
Így vált a magyar felsőoktatásban teljesen egyedül álló hallgatói tehetséggondozás, a Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi pályázat a Kárpát-medencében magyar nyelven tanuló fiataloknak egyik fontos anyanyelvápoló fórumává, melynek elsődleges célkitűzése; lehetőséget tudjon biztosítani tehetséges egyetemistáknak.
A Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi pályázat — nevezzük most már egyszerűen KH projektnek — attól, hogy meglépte a nemzetközi szintet nem csücsülhetett a babérjain, hiszen elindulása óta folyamatos fejlődésre volt ítélve, ez volt a tehetségesnek vélt hallgatók jogos igénye. A szépen hangzó anyanyelvápoló fórum célkitűzés mellett kezdetektől legfontosabb volt a megjelenés. És itt — eléggé el nem ítélhető módon, de vállalt tényként — annak a 30-40 százaléknyi jó íráskészségű, a költészetnapi válogatott Kortárs Hangon kötetben megjelentethető hallgató pályájának további segítése került reflektorfénybe. Ehhez a célkitűzéshez találtunk 2016-tól rendkívül korrekt partnerekre a fentebb már körvonalazott régióban megjelenő Irodalmi, Művészeti lapoknál. A Pozsonyi Irodalmi Szemle, a Nagyváradi Újvárad, a Kolozsvári Helikon, a Nyíregyházi A vörös Postakocsi és az Egri Agria főszerkesztői első megkeresésünkre ezt válaszolták: Ne dörömbölj, Zoli! A kapu nyitva van! Hiszen nekünk is ez a feladatunk; megtalálni a minket követő tehetséges korosztályt! Nem anyagi támogatást kértem tőlük, hanem lehetőséget. Lapdíjnak neveztük a támogatásukat; kiválasztották az általuk legtehetségesebbnek ítélt pályázót és megjelentették az írását, mint lapjuk díjazottját! És még 3-4 szerzőtől kértek műveket, s előbb-utóbb ezek megjelentek. S az így látókörbe került fiatalok többnyire megmaradtak a lap szerzőinek sorában. Mellesleg ezeknek a támogató lapoknak a száma ez évben megduplázódott legnagyobb örömünkre — ma már 10 lapdíjnál járunk!
A lapok megjelenésével egyidőben fogalmazódott meg a KH projekt vezetésében a fölismerés, hogy itt már nem bízhatjuk a véletlenre a színvonalat, többet kell tennünk a hallgatói tehetséggondozás szakmai területén. Ez az igény szülte a Kortárs Hangon Kreatív Írásművészeti Műhely megszervezését. Két tehetséges fiatal költő — Kollár Árpád és Magolcsay Nagy Gábor — vezetésével évi két alkalommal szervezzük meg a díjazottak közül 10-15 fővel Műhelyünket általában meghitt, alkotó környezetben. Minden részletes szakmai elemzés helyett álljon itt most egy kis részlet a résztvevők véleményéből:
„Az idei Kortárs Hangos műhely volt számomra az első ilyen jellegű műhely, úgyhogy tulajdonképpen minden, ami történt, új tapasztalat volt számomra. Nagyon élveztem a foglalkozásokat, jó hangulatban teltek, még így online is. Sikerült összehangolódni a többi résztvevővel és a műhelyvezetőkkel is. Az sem mellékes, hogy nagyon sokat tanultam ez alatt a pár nap alatt.”
Bertalan Tímea-Magdolna, Kolozsvár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Öröm volt idén tavasszal is félig-meddig kivonulni a világból, és meglepődéssel tapasztaltam, hogy a napi pár órai irodalmi figyelembefektetés egy egész napra hatással tud lenni. Hogy mit is értek ez alatt? Egy-egy műhelymegbeszélés után nagyobb érzékenységgel tudom befogadni a körülöttem tapasztalt rezdüléseket, mintha az alkotás-alkotgatás jó értelemben vett ördögi körébe kerülnék ilyenkor.
Bod Réka, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
„Másodszor vettem részt a Kortárs Hangon Íróműhelyben. Olyan érzés volt, mintha hazajöttem volna; ezek az emberek nemcsak rengeteg hasznos megjegyzést és jó ötletet adtak, hanem törődést, figyelmet, szeretetet — ahogy egyik mentorunk fogalmazta meg utolsó nap, ez nemcsak egy értő, de érző közösség is, amiért nagyon hálás vagyok.
Finta Viktória, Pozsonyi Színművészeti Főiskola
Minden alkalom után egyre nagyobb inspirációt éreztem az írásra. A műhely hatására mertem új dolgokba belekezdeni, új műfajokat kipróbálni és létrehozni. A közösség szuper volt, olyannyira, hogy vasárnap este üres voltam nélkülük.
Vilcsek-Kovács Réka, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Magyar Művészeti kar.

A résztvevők pozitív véleményei azt igazolják, a nehéz körülmények között is (hiszen a járványhelyzet miatt kivételesen online térben zajlott) ötletesen, szakmailag jól építkezve oldották meg a műhelyvezetők a fiatalokkal eltervezett műhelymunkát, az alkotó folyamatok segítették a megjelenés föltételeire való fölkészülésüket.
Amiről eddig beszéltünk, a Kortárs Hangon projekt, legutóbbi kötete elérhető: http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/6899/
A pályázó hallgatók írásainak rangos elismerése, a pályázat színvonalát jelzi az is, hogy a Magyar Írószövetség, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2-2 fiatalt meghívott az évi legrangosabb írótáborába, Tokajba, Sztánára, Komáromba.
Információink szerint a Kortárs Hangon korábbi díjazottjai közül már nyolcan 1-2-3 saját, önálló kötettel vannak jelen a magyar kortárs irodalomban, s többen dolgoznak rangos irodalmi, művészeti lapoknál, s jelenleg is 3-4 kötet van születőben pályázóink legjobbjainak tollából.
És most nagy izgalmak közepette várom a 18. pályázatunkat, a pályaművekből születendő 18. kötetünket 2022-ben. Arra is kíváncsi lennék, miben tudunk megújulni? Hiszen ez élteti 18. éve a Kortárs Hangon meg-megújuló szerzőit, írásaikat…
És ismét ott tartok Nagy László írásánál… Megnyugtató bizonyosság figyelni a szóra
Majd utólag megírom: tényleg jól gondútam-e …

Jónás Zoltán
KH projektmenedzser, a kötetek szerkesztője