Spanyolnátha művészeti folyóirat

Csongor Andrea

Zárójelek

Maradj zárójeleken belül
nem mondhatod
(egyetlenem)
Ne áradj, ne hűsíts, ne önts ki
nem mondhatod
(egyetlenem)
Ne láttasd magad, légy ellenemre
nem mondhatod
(egyetlenem)
Az idő üresen csak engem őröl
nem mondhatod
(egyetlenem)
Ne törődj, ne moccanj, ne lélegezz
nem mondhatod
(egyetlenem)
(Zárójelben maradj, múlódj el)
nem mondhatom
egyetlenem.

Tercelés

Körülöttünk zeng a teremtés
hozzám tartozik egy teremtés
Míg érik szemem sarkában a szarkaláb
míg virul a mezőn a szarkaláb
Míg az utolsó harcunk is felszáll
míg megfő ebédre egy tál felsál
Vagyunk egymás számára szélárnyék
járjon körülöttünk szél, árnyék.

Neked, szánom

Nyolc óra alvás simítja homlokom,
százhetven gramm szénhidrátot eszem,
belső szerveim hálában átmosom,
fülemen átszűrök néhány bagatellt.

Hajamat lágy hullámban hordom,
sarkamra sarokpuhítót kenek,
kávé frissít, esti futás oldoz,
szemem a tájon gyönyörködtetem.

Feszített víztükrű béke. Önhatalom.
Hát elértem. Makulátlan vagyok.
Bőröm fal, vérem oldott oltalom.

Kitöltök odabenn minden hézagot.
Szerelmünk a nyűgös bonyodalom.
Feladat vagy. És szét kell hullanom.

Merítkezés

és ketten.
vagyunk sötétbarnán
ölelkező szemeinkben
Áradó lustabarna örömben,
pupilládba szorul a tágas pillanat!
Vele mozdul a világ, vele mozdulok én is —
fekete cseppje fickándoz: összeszűkül, kitágul újra!
Megmerülök. Bársonybarna tükörtó közepén a mélység
Medrünkben lágyan fürdőzik a meztelen, parttalan meleg.
lassan készül, fészkelődik, hangolódik rám, színesül a csend. Csönd.
Vásznamon még halvány, világosbarna lehunyt arcod. Szivárványhártyádban