Spanyolnátha művészeti folyóirat

Üveges Tamás

Bartók plusz Pilinszky plusz Üveges

Pácból százba a kocsmába

Mondd, Jancsi, rendben lesz így?
Mert különben igen csálén áll.

Rendben, látom.
De tudod Bélám,
most úgyis minden olyan csálé.

Hallja?
Maga ott kis kegyedem,
emelje meg begyedem,
és tipegjen ide
és súgja fülembe:
ide vagyok magamért. Érted?

Mert mozog itt most minden.
Gyűrött lett az ingem,
olyan kockásra gyűrött.
Ha asztalra tenném? Kivasalná,
az a tegnap még meleg bab?
Vagy hagyjam magamon?
Már úgyis mindegy,
már annyira nem is kockás,
csak olyan firkás, mintha csillaghálóban,
mi partra vont halak.

Szóval kicsi angyalom, megemeli azt az
ülepnyi, ünnepnyi
ide
oda
ringatózó, olykor
ülő
sosem álló,

hátul fertály részt?
És ide tip, hogy mondja:
Magamért! Érted? Vagyok,
s a szánk a semmiségbe tátog?

De ha nem, hát nem.
Legyen.
Veszem akkor kis gyűrött kis kockásom,
és én tip,
s majd mondom én magamnak érted:
étek leszek egy hatalmas halász asztalán,
míg elkészül a képlet.

Szóval drága Bélám,
én szeretem a dallamot
még akkor is, ha csálé,
s ha másnál szebben ragyog.

Úgy érzem én barátom, tudod,
a nagy ismeretlen Úr vendége vagyok.

Üveges Tamás