Spanyolnátha művészeti folyóirat

Turbuly Lilla

Álmodók

Hetvenöt évvel ezelőtt* Szabónk,
a mester, Bartókra mutatott.
Álmomban — mondta, — e géniusz voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.


— Bartók, — mesélte, — igen, Bartók voltam,
s zongoráztam Mikrokozmoszom,
nem sejtette közben, hogy ő most költő…
elhibáztam pedig… most mégsem tudom,


most nem tudom, — folytatta eltünődve, —
mi az igazság, melyik lehetek:

Szuperegóm álmodta Bartókot,
vagy Bartók álmodik engemet? —


Én jót nevettem: — Ne tréfálj, mesterem!
Ki volnál? Te vagy: költő és példa! Te hát! —
Ő mosolygott: — Az álombeli
Bartók
épp így hitte a maga igazát! —


Elkomorult. Nem értettem. Aztán
valami mégis megborzongatott,

hetvenöt évig töprengtem azóta,
kik voltak ők, és én ki vagyok,


és most már azt hiszem, hogy nincs valóság,
már azt, hogy minden hang és költemény,
MesterSzabónk álmodja Bartókot,
Bartók őt és mindhármunkat én.


*A dőlt betűs részek Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma című verséből valók.