Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szálinger Balázs

Elhunyt Borbély Szilárd

Ötvenéves korában, február 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész.

„Borbély Szilárd a kortárs irodalom legsikeresebb debreceni szerzője volt. Nincstelenek című 2013-as regénye szinte minden irodalmi toplistán az élen végzett; a szakma és a közönség szerint sem született ennél jobb könyv 2013-ban Magyarországon. A klasszikus magyar irodalom kutatójaként is ismert Borbély Szilárdnak 1988-tól napjainkig közel húsz, többségében lírai kötete jelent meg. A közönség színpadi szerzőként is ismerhette, a debreceni Csokonai Színház több darabját, drámáját bemutatta, köztük a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot is. Díjait felsorolni is nehéz, megkapta a József Attila-díjat, a Csokonai Vitéz Mihály-díjat, az Alföld-díjat, idén januárban pedig a Mészöly Miklós-díjat vehette át.” (dehir.hu, 2014. február 20.)

Borbély Szilárd emlékét kegyelettel megőrizzük. Folyóiratunk Szénási Miklós nekrológjával búcsúzik a költőtől.


A család hivatalos közlése szerint március 4-én búcsúztatják Borbély Szilárd költőt, irodalomtörténészt a Debreceni Köztemetőben. A temetést római katolikus szertartás szerint tartják majd a 21-es számú ravatalozóban, délután két órakor.

 

 

Sirálysikoly szakítja fel

 

Egyszerű, szerény kiállítású kötet volt. Egy fiatal és nagyon tehetséges költő munkája, ezt mondta róla az a barátom, aki arra biztatott, vegyem meg a könyvet, mert azzal is az irodalmat támogatom. Nem kellett különösebben erőlködnie, hiszen Szilárdot ismertem, tudtam, hogy debreceni egyetemista, aki akkor, 1988-ban itt tanult a Kossuthon. Idősebb volt nálam pár évvel, költő, érdekelt, miket írt, nem is volt drága, természetes volt, hogy megvegyem az Adatok című könyvet. Már akkor is belelapoztam, néztem, hogy használja (vagy nem használja) az írásjeleket, a kisbetűket, nagybetűket, milyen képei vannak, milyen a szóhasználata, hogyan lüktetnek a versei. De igazán csak otthon kezdtem el olvasni Borbély Szilárdot. Nagy kedvencem ez volt: A Nyolcadik Angyal elégiája a Nagyváros falai alatt. Most, hogy leveszem a kötetet a polcról, itt nyílik ki. Olvasom a sorokat:

 

sirálysikoly szakítja fel szemhéját: a hó

kitakart teste Csontok lesüllyedése a kőbe

fölszállása az értelemig hullámok

a mindig nyugodt sivatagból

 

1988 — istenem, milyen régen volt. Hány könyve megjelent azóta Szilárdnak! Néha összefutottunk. Beszélgettünk, inkább csak irodalomról, nem annyira az életről. Halk szavú, pontosan fogalmazó, mégis elszánt, határozott volt. Érdekes volt követni pályaképét, figyelni őt, hogyan fedezi fel és ismeri el az irodalom. Látni darabjait színházban, hallani, hogyan szólnak sorai abban a térben, hogyan működik ott a szöveg. Olvastam a verseit könyvekben, folyóiratokban is. Néha egy-egy írását eltettem, mert szerettem újra elővenni pár nappal később. Jó volt olvasni Borbély Szilárdot. Akkor is, ha az angyalokról írt, akkor is, ha az életről, a halálról, a hosszú napokról, a nyelvről, bármiről.

S most már ez így is marad mindörökre. Nem ír több verset Szilárd. Amikor ezen a szürkés csütörtök délelőttön egy közös barátunk neve megjelent a mobilom kijelzőjén, rossz érzésem támadt.

Rossz hírem van, mondta. Borbély Szilárd tegnap elment. 

Csak az maradt itt, amit írt.

Szénási Miklós

 

 

 

Szénási Miklós nekrológja (pdf)


Borbély Szilárd a Spanyolnáthában

 

Gyászjelentés 

 

Borbély Szilárd búcsúztatása (dehir.hu)