Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Vírusvariáns — szövegvariáns — és Jelenlét

A tanítás lényege a tanulás. Vagyis rengeteget tanulok a tanítással. A tanulás egyik legfontosabb eleme az utánzás. A szépírói tanulás utánzást is jelent. Megnézzük, hogyan alkotnak klasszikussá lett szerzők. És próbáljuk utánozni a stílusukat.
Hallom a bekiabálást a partvonalról: „Ne úgy passzold a labdát, ahogy Messi csinálja!”, vagy: „Ne olyan legyen a gólörömöd, mint Ronaldóé!” Vagyis, mondják az ellendrukkerek, ne akarjunk utánozni. Legyen meg rögtön a saját stílusunk.
Persze, legyen meg. Csakhogy amíg nem tudjuk, miként is cselezett Maradona, addig meg sem tanulunk jól cselezni. Hogy régebbi klasszikust idézzek: ha nem ismerjük azt, miként vezette a labdát Beckenbauer, akkor nem tanulunk meg egyáltalán labdát vezetni.
Nincs ez másképpen az irodalomban sem, a művészetben sem. A foci jó példa, népszerű példa, és jó szemléltető eszköz. Még az írást megtanulni vágyóknak is.
Az általam vezetett szépírói kurzusokon gyakorlati oktatás folyik, ami azt jelenti, hogy régi és új klasszikusok munkáit tanulmányozzuk, és ezek alapján írunk házi feladatokat. Amikor a mostani összeállításban a Kodolányi János Egyetem Szépírói Kurzusa Jelenlét Körének új és kevésbé új szerzői bemutatkoznak itt, a Spanyolnátha folyóiratban, akkor ezt a képességünket is megmutatjuk, azt ugyanis, hogy szerzőket úgy idézünk meg, hogy a stílusukat mintegy magunkévá tesszük, megújítva újrateremtjük.
A szerzők — Bartha Ádám, Germán Ágnes, Hajnal Éva, Nemes Adél, Magyar Dániel (Barter Lilla néven írja verseinek egyrészét), Vezsenyi Ildikó – magukat adják, de úgy, hogy szövegvariánoskat is hoznak létre igen gyakran. Hajnal Éva Petri György versére készült variánsa jó példa erre. Miközben — szomorú iróniával szólva — napjainkban a vírusvariánsok terjednek elképesztő gyorsasággal, aközben az irodalomban és a mindennapokban győzzön a szövegvariáns, és adjon új életet, új kreativitást nekünk, szerzőknek, olvasóknak, szerkesztőknek.