Spanyolnátha művészeti folyóirat

Germán Ágnes

Van az úgy

van a szorítás a torokban
van hogy nem kapsz levegőt
van a szédülés
van hogy túl gyorsan veszed a levegőt
van az ijedség
van hogy azt hiszed infarktus
van a remegés
van az úgy hogy nincs tovább

Dió

Ma azzal telnek a percek,
hogy az elrothadt diót gereblyézem össze
a fa alá nagy kupacba.

Olyan ez, mintha a hantolnék valamit.
Egy év teljes várakozása
halomban hever.

Amikor utoljára gereblyéztem,
még burok nélkül potyogott a dió
frissen.

A lépcsőre ülve, kalapáccsal törtem
a héjat és ettem azonnal
egymás után.

Most itt állok a fa némasága előtt,
hallgatok és kérdőn nézem
perceken át.

Aztán elmondom, hogy sajnálom,
és gereblyézek tovább hasztalan
a romokat takarítva.

a lány

nem kérdi
lesz-e elég eső
nem aggódik
lesz-e elég fény
csak létezik
mint a mag
csak indul az útján
majd rügyet hoz