Spanyolnátha művészeti folyóirat

Békési Gábor

Egy eleddig ismeretlen Tompa Mihály-levél a Vidám Pávában

1Az AxioArt honlapján a mai napig megtalálható információ szerint a Központi Antikvárium 2021. június 4-én tartott 157. Könyvárverésén gazdára talált „Tompa Mihály (1817—1868) költő, hanvai református lelkész autográf levele Borsodi József (1807—1886) simoni (ma Rimasimonyi) református lelkésznek «Édes barátom!» megszólítással”.2  A tartalmi összefoglaló szerint a szerző „biztosítja arról a címzettet, hogy tud neki pénzt küldeni, de meg kell várnia, amíg Heckenast Gusztáv kifizeti a járandóságát”. A levél 2 beírt oldalból áll, a záródásánál viaszpecsét-maradvány látható.
Szöveghű átiratban a levél szövege a következő:

Tisztelendő tudó[s] Borsodi Jósef3
ref Lelkesz urnak barátilag [?]
Simoniban4

Édes barátom! Tudom állapotodat, nem is feledkez-
tem el rólad, mert irtam neked már kétszer postán
e tárgyban; irtam már kétszer Heckenastnak, s
lehetetlen hogy ő engem cserbe hagyjon s én neked pénzt
ne adhassak. Egyenes, határozott, törvényes kötvényünk
van két párban, melly szerint decemberben tartozik ő
nekem 500 pft-ot adni. Most nősült meg, az az
elfoglaltatás nem engede tán eddig pénzt küldeni;
az előfizetéseket e hónap végén az az most kapja
már, tehát bizonyosan elküldi. Csak légy nyugodt,
ne türelmetlenkedjél, csinálunk valamit akár így
akár másképpen. Pár nap alatt már bizonyos
leszek én a pénz felől. Ismét türelem, és biza-
lom a gondviselésben. Nem predikálod-e ezt más-
nak? Most léptem haza Csizből, communió5  volt
ott.
Tisztelünk benneteket egyetemesen!
Hanva dec 26. 1858.

igaz barátod
Tompamihály

Minden levelem utóirása ez:
Mikor jöttök már el?

A látszólag nem túlságosan izgalmas levél különlegességét az adja, hogy az említett aukción Vass Tibor vásárolta meg a műtárgyat a Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház számára: Hernádkakon kulturális zarándokhelye már korábban is gazdag és értékes Tompa-könyvtárral rendelkezett, ez a becses autográf azonban mintegy spirituálisan is összekapcsolja küldetésüket a névadóval — a szentek ereklyéit birtokló középkori búcsújáróhelyekhez hasonlóan.
De ki volt a levél címzettje, Borsodi József, mit lehet tudni róla és milyen kapcsolat fűzte őt Tompához? Ezzel együtt pontosan miről szól a fenti Tompa-levél, és hogyan helyezhető el a levelezésük összességében?
Kortársaival Tompa viszonylag kiterjedt levelezést folytatott, amelynek több száz darabja szerencsésen fennmaradt és Bisztray Gyula jóvoltából kritikai kiadásban, magyarázó jegyzetekkel olvasható 1964 óta.6  Kétkötetes gyűjteményében pontosan 30 db olyan levelet közöl, amelyet Tompa 1854 és 1867 között Borsodi Józsefhez intézett — ezeket árnyalja továbbá egy levél Tompa Mihályné Soldos Emíliától Borsodi Józsefné Kovács Jankának (az iratokban Johanna, a levélben Zsanét vagy Jeannette), illetve két másik, ifj. Borsodi Józsefhez szóló Tompa-levél is. (Borsodinak Tompához írt levelei nem ismertek — lehetséges, hogy maga Tompa semmisítette meg azokat.) A levelek közül 21 darabot7  eredetileg még Csizovszky Sándor közölt 1926-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben mint saját felfedezését.8  Kísérő magyarázata9  szerint a levelek eredetijét a címzett Béla nevű fiának özvegye őrizte a Gömör megyei Felsőhangony parókiáján, innen kerültek az Országos Széchenyi Könyvtár és a MTA Könyvtára tulajdonába — de nem teljes számban! Jó okkal feltételezhető, hogy a jelenlegi, aukcióra került, korábban lappangó levél is itt rejtőzött eredetileg, de társaitól elszakadva, külön utat bejárva juthatott magántulajdonba. Végül, vagy talán mindenekelőtt meg kell még említeni Hegyaljai Kiss Géza dolgozatát,10  amelyben — Csizovszky meglátását részletezve — a két literátus egyházfi kapcsolatának lényegét világítja meg: nem csupán kollégák (mindketten Miskolcon és Sárospatakon tanult református lelkészek), nem csupán sorstársak (Hanva és Rimasimonyi egyaránt Gömör vármegyében, egymástól alig két órányi utazásra feküdt), de (családostól) halálig hű jó barátok voltak — ami a könnyen sértődő, időnként túlérzékeny Tompa esetében önmagában is nagy szó! A barátságuk azért is lehetett tartós, mert alapját egymás tehetségének kölcsönös tisztelete adta. Tompa az 1850-es évek elejétől, közepétől országosan elismert költő, balladaszerző, a Kisfaludy Társaság tagja, Arany János és Lévay József közeli barátja; Borsodi viszont szívhez szóló prédikációkat, imákat és könyörgéseket írt, amelyekben éppen Tompa látta meg a kiadás és a népszerűsítés lehetőségét: Borsodi József tehát egyházi íróként Tompa felfedezettje volt! Ennek a különleges, félig baráti, félig szakmai kapcsolatnak a története szépen kibontakozik a két férfi fennmaradt levelezésében — amelyhez újabb adalékul szolgál a most napvilágra került darab.
Szinnyei nyomán11  minden életrajzírója megegyezik abban, hogy az alsószuhai születésű Borsodi a református teológia elvégzése után, 1834-ben először Boldván tanított három évig, majd 1837-től segédlelkész Rimaszombatban, utóbb ugyanitt 8 évig rendes lelkész. 1840-ben házasodott „Kovács Johannával, Kovács István cserépi lelkész s egykor Fáy András nevelőjének művelt, emelkedett gondolkozású leányával” — írja róla későbbi káplánja.12  Hadobás Pál szerint13  a szabadságharc folyamán nemzetőrként szolgált — csakúgy, mint a tábori lelkészként a schwechati csatát is megjárt Tompa.14  1849 tavaszán került Simoniba lelkésznek (miközben Tompa Kelemérben majd — büntetésből — Hanván szolgált), s ezt az állomáshelyét már élete végéig megőrizte. Feleségével két fiúgyermeket neveltek fel tisztességgel, Józsefet és Bélát. A fennmaradt keresztelési anyakönyvek szerint József 1845. október 12-én, Béla 1851. október 27-én született.15  Előbbi királyi járásbíró lett Tornallyán, utóbbi „megyei hírlapjaink jeles tollú dalnoka, talpraesett verselője”.16
Tompa valamikor 1853 végén, 1854 elején Rimaszécsen járt egy temetésen: ott hallotta először imádkozni nálánál tíz évvel idősebb lelkésztársát. Azonnal észrevette, hogy azok az imák messze túlszárnyalják a korabeli imádságok színvonalát s irodalmi értékűeknek tekintette őket. 1854. március 12-én kelt levelében már szinte kész tervvel jelentkezik a kiadásra Borsodinál, akit ekkor még „Collega uramnak” szólít. A szelíd bíztatás keveredik a makacs erőszakkal, Tompa minden érvét latba veti, amikor értéket ment és teremt. Mellékletként még egy nyomdai mintát is csatol a leveléhez, demonstrálva a mű leendő külalakját. Érdekes, hogy Heckenast nevét nem említi még ekkor, csupán „a pesti kiadókra” utal, ami nála garancia a díszes megjelenésre. Pedig egyértelmű, hogy rá gondolt, esetleg mást meg sem kérdezett Tompa, mint a saját verseinek is későbbi kiadóját. Viszont okosan és előrelátóan csak az első kötetre kötne egyelőre üzletet, a többi az első sikerétől függne.

Tisztelt Collega uram! Jut eszembe, hogy egyszer valaha, beszéltünk mi bizonyos templomi imádságok kiadásáról; de azután más idők következvén: a dolog ismét abba maradt. Tán nem is káros, ha igaz az, hogy a jó pap holtig tanul, mert ha akkor (mint bizonyára meggyőződve vagyok) jót adott volna, most még jobbat és többől válogatva adhat. Őszintén bevallom: hogy ez a dolog tán holtom napjáig sem jutott volna eszembe; de a rimaszécsi temetőben mondott buzgó s ihletett imádsága alkalmával vissza kellett emlékeznem a multakra. Tehát van-e kedve egyelőre vagy 12 ívnyi könyörgést kiadni? 12 ivet, nagy Cicero-betükkel, nyomva értek, mert. írásban alkalmasint másfél annyi lenne. Azonban szóljunk őszintén; én díjjal nem biztathatom, én confinirozva lévén, nem mozdulhatok; saját kézirataimon is annyiszor mennyiszer megcsalnak a pesti kiadók tetemesen. De ennyit teljes bizonyossággal Ígérhetek: a könyv díszesen kinyomatik s belőle collega uram 100 tisztelet-példányt kap; ha második, tán harmadik kiadást érne: másodszor és 3szor is 100—100 tisztelet példányt. Ez teljesen bizonyos. Aztán ha a név ismerős lesz, és az első kötet jó keletnek örvend: feltartjuk magunknak máskép egyezkedni a kiadóval, mert amit írtam, csak az első kötetre (bár hány kiadást érjen) értendő.
Nincs tehát egyéb hátra mint határozott és gyors nyilatkozat és a kézirat még gyorsabb hozzám küldése. Akkor éh a kötelezvényt megkötöm, s aláírhatni mindkét részről.
Kár lenne a molynak megemészteni azokat a szép könyörgéseket! mindenesetre kinyomva sok ember használni fogja, mi magában már egy erkölcsi jutalom.

Az 1854. március 28-án és június 7-én kelt leveleiben Tompa a kézirat elkészültét sürgeti, amit valószínűleg Borsodi betegsége is hátráltat. Tompa gőzfürdő meglátogatását javasolja „kedves Collegájának”, mondván, hogy a fürdő unalmában — gyógyulás közben — a kézirat is hamarabb elkészül. Ha azt nem is, „két czilinder jó bort” azonban kap Borsoditól, barátsága jeléül.
Valamikor a nyár végén megérkezik Tompához a kézirat, de ekkor újabb probléma merül fel: „az imádságok közt (…) több van olyan, amiből úgy lobog a magyar tűz, hogy mindannyian tömlöcbe jutnak miatta… Ennek a fényét el kell homályosítani a kéziraton.” Ha valaki, hát Tompa biztosan tudja, milyen is státusfogolynak lenni a Habsburgok börtönében. Élénken él még benne A gólyához címzett verse miatt végigjárt kassai kálváriája, tudja, visszaesőként szigorúbb elbírálás alá esne. De Tompa nem hátrál, még a szöveg „korrigálását” is maga végzi, annak érdekében, hogy a cenzúra ne találhasson benne semmi kivetnivalót. Ez a szöveg is mutatja, hogy a végleges változata sok tekintetben Tompa keze munkáját is dicséri, részben az ő szellemi terméke is. Érdekes lenne összevetni, hogy az 1867-es Olajág című elmélkedés-, fohász- és imagyűjteménye mennyit hasznosított Borsodi 1854-es hasonló munkájából, mennyire rokonítható a két munka.

Hát kedves Collegám! tudja én is kálvinista ember vagyok, inkább vastag mint sima, inkább goromba mint hízelgő; azért tőlem nem is várhat egyebet őszinteségnél igazságnál: nevezetesen
a kézirattal volt elég bajom, de azért örömmel tettem rajta a szükséges pepecselést, és már igen régen készen is vagyok, mert kedden az az tennap múlt egy hete már elutazott Pest felé; azóta nem kaptam tudósítást felőle; mihelyt kapok: közlöm. El nem vész semmi esetre, ha pedig elveszne: 40 pengő forintra tévén a borítékon értékit: ezt a kormány vissza fizeti. Egyébaránt ugy amint volt nem lehetett volna kiadni, mert a mellett hogy sok apróbb hiba, nyelvbotlás, nem kedvem szerinti kifejezés volt benne: (mellyeket én megbízatván és meghatalmaztatván k. kollega uramtól; mind szépen kitöröltem és megigazítottam, melly miatt már akármit csinál velem készen vagyok rá) mondom ezen apróságokon felül sok helyen épen veszélyes hangulat uralkodott, melly miatt a könyv minden esetre lefoglaltatott volna, sőt irója állását és szabadságát veszthette volna miattok nagyon könnyen, a jelen kormány- és sajtó viszonyok között. Néhány ima (hadinségkor, háborúkor, királyért, hazáért) épen teljesen forradalmi, minthogy épen akkor is készült. Ez mind kijavítva, elváltoztatva van a nélkül hogy én'az író eredetiségét vagy egyéniségét rólok el vettem volna, ez mind külsőség lévén különben is.
Egyébiránt legyen teljesen nyugodt! ez imák ollyanok, mellyek akármellyik a magyar egyházi irodalomban legújabban megjelent imákkal kiálják pirulás nélkül a versenyt; és sem angyalnak sem ördögnek nem lesz oka mosolyogni; sőt hogy érdemökhez méltó elismerésben fognak részesülni: kétségbe sem vonható. Javítgatásaim közt egész lelki örömmel teltem el a legtöbbnek olvasásakor, azért félre a rendentuli szerénységgel! így kezdik azt!
Mihelyt Pestről a dolog további folyamáról hírt veszek; azonnal bővebben is közlöm személyesen t. kollega urammal a nótákat, mellyeket az átolvasáskor magamnak futólag följegyeztem, a mikor majd részletekre is kiterjeszkedünk, ugy discursus közben, mert sok volna mindent leírni.19

Ez a fenti levélrészlet október 4-re datált, a majdani kötet ajánlásául szolgáló, Tompától Heckenasthoz írt levél október 9-ei. Jól látszik a két szöveg eszmei-tartalmi rokonsága és szerzőjének őszinte meggyőződése az esztétikai ítélete helytállóságáról.

Mind e fő szempontból, mind saját érdeménél fogva bátor vagyok Borsodi Jósef Imáit önnek a kiadásra ajánlani. Tartalma változatos és gazdag; több rendkívüli esetre találtatnak imák, mellyek eddig megjelent Imakönyveinkből többnyire hiányzanak. Nyelve egyszerű, tiszta s folyékony; ment azon felfútt ürességtől s cziczomától, melly minden más olvasmányban is, de könyörgésben különösen olly roszul esik. Szószaporitással nem pótolja a gondolatok hiányát. Az egyes imák tárgyhoz szólók, kerekdedek iskolai feszesség nélkül, czélszerüen rövidek s buzgóság-teljesek, hol a gondolat s felemelkedés, az Istenhez szívesen vágyó, sorsán megnyugvó, hálás és remélő szív meleg nyilatkozata. — Mindez pedig nem azt teszi: mintha ezen Imakönyv kifogás nélküli lenne; gondolom, senki sem vár tökéletest; illynemü munkálataink átalában, még mindig sok kívánnivalót hagynak hátra, ennek is megvannak jelessége mellett hiányai; de annyi bizonyos hogy az imák egyremásra jólirottak, helyesek s czélszerüek; szóval: a könyv használhatósága kétségtelen! s meggyőződve vagyok: hogy Imakönyveink közt nem leend felesleges, s hogy protestáns lelkésztársaink a közönséges isteni tiszteletre rendeltetett órákban, mint czélszerü hasznos müvet, kielégítő sükerrel használhatandják, s elterjedési köre mentül tágasabb leend.
Kivánok mindkét részre szerencsét s kelendőséget!
Hanva, octobér 9-kén 1854.
Tompa Mihály
ref. pap.20

Itt kell röviden megjegyezni, hogy Tompa e most napvilágra került, 1854 karácsonyán kelt levelében Heckenast házasságáról mint a kiadás hátráltató tényezőjéről beszél. Nem valószínű, hogy az első feleségével, Lövészi Terézzel kötött frigyre gondol, mivel azt 1853. április 11-én ünnepelték Pesten a Deák téri evangélikus templomban. Sokkal inkább második feleségével, Bajza József lányával, Bajza Lenkével történt egybekelésére reagálhatott Tompa: ez az esemény már valóban 1854-ben történt, de pontosabb dátuma egyelőre nem ismert. Sajnos ez a házasság is hamarosan felbomlott, Bajza Lenke Beniczky Ferenc alispánhoz ment feleségül, akivel családot is alapított.22
Amint elkészült a Tompa által korrigált kézirat, azonnal utazott Pestre Heckenasthoz. November 19-én már a nyomdai korrektúrát várják, Tompa a kollégája türelmét kéri („ezek a pestiek is ollyan csiga-lassan járnak el minden dologban hogy az ember elunja várni”). Szükség is volt rá, mivel az első ív levonata csak a következő év januárjában érkezik meg Tompához, aki azonnal továbbítja is „kollégájához” — bár vegyes érzelmektől kísérve.

Megvallom nem vagyok teljesen megelégedve a kiállítással, legnagyobb ellenvetésem: hogy a betűknek nagyobbaknak kellett volna lenniök; különben arról ahogy ez az iv kinéz, nem lehet következtetést vonni, mert ez a piszkos, lesimitatlan és durva papírra van nyomva, mint szokott a correcturai iv; a könyv máskép fog kinézni; különben szép forma, világos bár kissé apró betűk. Azonban már meg kell nyugodni benne. Elég diszes lesz bizonyára ha elkészül. Csak azért küldöm oda: hogy lássa kedvess collegám, hogy már készül s martiusi vásárra bizonyosan könyvárushoz kerül? De bezzeg itt vannak mint megannyi kísértő szellemek és daemonok a hiány jelek; én is kivettem egy pár ezerét, de mégis bőven maradt amint látszik; ez azonban mit sem tesz; nem mertem kicorrigálni őket, mert akkor Heckenast megátkozta volna a születése óráját is, annyi baj lenne velők. Ördög vigye, hadd maradjanak; nem ártanak semmit. De azt nem tudom kicsoda keze ez a «lelki beszéd» előtt; ezt a lelkit valamelyik pesti pap tette így; nem rossz, ez is hadd maradjon.23

A korrektúra így folytatódhatott fél éven keresztül, postai úton továbbított ívekkel. Az utolsó elküldését azonban a nyomdász már nem tartotta szükségesnek! A felpörgő eseményeket Tompa követni se tudja, ami további neheztelését vonja magára.

Heckenast elvégre sem küldte meg nekem a hátra lévő függő iveket, hanem a könyvet már szárnyára bocsátotta, árulja, s láttak is már a vidéken, papoknál. Továbbá sem a példányokat sem a pénzt nem küldi; igy én ösmertetésemmel sem állhatok elő; s félő hogy valaki megelőz; rosszat ugyan senki sem mond róla, de mégis jobbat mondanék én. Ma szinte postára teszek egy levelet Heckenásthoz, várjuk el az eredményt.
Hogy szárnyára kelt, annyi bizonyos; de hogy gondatlan ember H. uram, az még bizonyosabb.24

1855 nyarán tehát megjelent Borsodi József Templomi imák25 című református imagyűjteménye, amely olyan sikeres lett, hogy két újabb kiadást ért meg 1863-ban és 1880-ban. Jól jellemzi a kötet fogadtatását Batta György is azzal, hogy Borsodi az „imairók fejedelme címmel tiszteltetett meg a kritika által”.26  Batta — egykor káplánja lévén Borsodinak — közvetlen élményekkel rendelkezett retorikai képességeiről, és amikor nekrológját fogalmazza, belesző egy személyes visszaemlékezést is, amelyben plasztikusan jellemzi egyedi stílusú templomi beszédeit.

Noha már ekkor is 68 év súlya nehezedett reá, de nem volt eset, hogy minden vasárnapra egészen uj, vagy átdolgozott beszédet ne készített volna. És milyen beszédet!? A ki ismerte Borsodit, bizonyságot tehet róla, hogy ő mindig tömören és magvasan irt. Predicátióin átérzik az a mély vallásos irány és izlés, mely őt mint papot jellemzi és egyéniségét meghatározza. Gondolataival nem járt az ideálismus magasba röpkedő léghajóján, de járt a földön, a nép között, a nép esze és szive körül, nem árult csillogó portékákat, melyek csak fényökkel vakítanak, de árult igenis olyan erkölcsi eszméket, melyek az éltet számára termik meg áldott gyümölcseiket. Kathedráját az imádásig bálványozta! Igazán találóan mondotta Ruszkai barátom remek síri beszédében, hogy: »Trónusnak tekinté ő a kathedrát, arra törekedett, hogy beszéde trónhoz illő, királyi beszéd legyen.« Művei, melyeket e szerény körben elmondott, díszére váltak volna a világ legelső szószékének is. Borsodi tanított! nyelvezete tiszta, irálya kedves. Adatainak bizonyító ereje, felfogásának eredetisége, megjegyzéseinek szellemes volta vonzó és érdekes. Soha buzgóbban imádkozni, kedvesebben szónokolni nem hallottam senkit.27

Erre rímel a Borsodi által fogalmazott szerzői előszó is. Az egyszerűséget, letisztultságot, közvetlenséget nem öncélnak tekinti, végső soron annak záloga, hogy az imába foglalt kérés eljusson az Úrhoz, és ezáltal elérhesse célját.

Imádkozni, annyi mint Istennel beszélgetni, Istennel társalkodni. Fölséges eledele ’s élete a’ léleknek! melly nélkül e’ sivár földön ha tán ellehetnénk is: de boldogok nem lehetünk.
Alkalmas-e rá mindenkor az ember? mondja meg az, ki imádkozni szokott; vagy ki valaha imákat irni próbált. Mert magában még a’ ki kérni tud, nem következik hogy imádkozni is tudjon. Kérni Istentől ezt vagy amazt, ’s a’ kért és megnyert jókat szépen elrakott szavakban megköszönni, könnyű; de ez még nem imádkozás, imádkozni nehezebb. Imádkozás- vagy imairásra, a’ léleknek egy fensöbb fokon álló magasztaltsága is kívántatik; betelve kell lenni a’ léleknek egészen Istennel; minden szónak lélekből kell jőnie; különben imádságunk föl nem ér az égbe, a’ legfenségesebb lélekhez; hanem mint könnyű füst elmarad a’ levegőben, ’s hasonlatos lészen a’ szájból kilehelt, szétenyészö párához.
[…] Azért is imáimon nincs semmi különös, szabályszerü, mesteri feldolgozás. Saját, oh nagyon saját gyermekei ezek lelkemnek; egyszerüek, igénytelenek mint magam vagyok. Lelkemböl a’ mik jöttek és a’ mint jöttek, miket a’ lélek sugalt ’s a’ mint sugalta: azokat és ugy irám, azokat és ugy adom.
Kiadatásukat, Isten után barátaim egyikének köszönhetem, ki azokat ösmeretlen, szerény rejtekökböl elöveteté velem ’s kinyomatásukat eszközlé.28

Tompa, noha a kötet ajánlását ő írta, jogot formált a könyvismertetésre, de ez utóbbi egyelőre nem ismert. Az elkészült mű azonban jótékony hatást gyakorolt emberi kapcsolataikra. Kölcsönös ajándékok és családi látogatások váltják egymást a levelek szerint.

[…] a szőlőt igen szépen köszönjük; bár személyesen hozták volna el! és ebben a jó időben bizony szép is lett volna Hanvára rándulni! mert isten tudja: mikor látja az ember ismét egymást, pedig én ugy gondolom hogy illyen barátságos kirándulás által a vesződség veszti erejét. Mi is készültünk ugyan, annak daczára hogy mi 20 szor is voltunk azóta ott, mig kedves Collegámék egyszer itt; de alkalmasint az is elmúlt immár. Jobb is így, az ember ma holnap meghal, ne használja azt a pár órát se mellyet használhatna.29

Még a kolera réme sem tudja meggátolni a barátság elmélyülését, és a Hanvára látogatóba érkező Arany Jánosnak is Borsodi József borát kínálja Tompa:

Küldjük vissza a kosarat és kendőket köszönettel; azonkívül a múltkori zsákot, páros kosarat és két czilindert. Tartalmukat megiszogattuk choleralis bánatunkban Arany Jankóval, éltetgetvén egymást, s azt is aki a nedvet adta.30

Ahogy korábban a korrektúra, úgy ezúttal a honorárium is késik Pestről, emiatt többször kell Tompának szabadkoznia:

Én már nem akarok menni addig mig a Heckenást 100 pengőjét nem viszem, ámbár ugylátszik nem igen ijesztget vele; már minden esetre írok neki egy pár sort.31

1856. november 7-én kelt levelében Tompa már a következő kötetet, a templomi után a hétköznapi imák gyűjteményét kezdi kiudvarolni Borsodi tollából, nem kis mértékben legyezgetve becsvágyát is. A kézirat el is készül, a kötet azonban csak 1886-ban, közvetlenül Borsodi halála után jelenhetett meg Sárospatakon, amikor már Tompa sem élt idestova 18 éve…

A simoni papot üdvözlik az erdélyi atyafiak s várják: hogy hétköznapi imákat ír s fog rövid időn kiadni, miről én teljesen bizonyosokká is tettem őket. Különben örülhet, Erdélyben még az unitáriusok is széltében használják imakönyvét, s tréfán kívül ilyen Köznapi imákat; jó magyarsággal szólván: muszáj is írnia. Mert a talentumot nem szabad elásni. Én, isten ugy tartson! kiírom valamellyik lapban egy gömöri levélben : hogy B. József köznapi imák írásával foglalkodik s rövid időn sajtó alá is adandja; ekkor aztán csakugyan muszáj lesz.32

1856 késő őszén visszavonhatatlanul megváltozik a viszonyuk: az előző levél után alig 12 nappal már „Édes barátom!” megszólítással röppen fel a következő darab Hanváról. „Különben a barátokkal én is ugy vagyok, mint az étellel: legyen kevés de jó” — írja Tompa, s ezt lehet elismerésnek, de gyengéd fenyegetésnek is érteni. Az áttörést mégis Borsodinak egy hátrahagyott irata hozza meg, amely Idejébeni őszinte szózat (A protestáns pátens idejéből) címmel az Entwurfnak a magyar protestáns egyházra és iskolai oktatásra gyakorolt hatása ellen emeli fel a szavát. Lázító hangvétele és kényes politikai tartalma miatt azonban Tompa nem javasolja a kiadását; csupán 1890-ben jelenhetett meg (egy névtelen cikk keretében!) a Rozsnyói Híradóban33  — Tompa levélben közölt megjegyzéseivel kísérve.

Szózatod éppen olyan lelkes mint igaz, de a minő igaz, olyan kemény is. Megérdemelné az arany betűket, és még is kétlem: hogy fekete festéket is kapjon, mert valóságos — protestáns proclamatio. Ezért igen kétlem, hogy bátorsága lenne valamelyik lapnak kiadni. Megherélve pedig kár volna ki jőnie; mert mivé lesz a méh, ha fulánkját elveszti? […] Összefogva mindent, őszinte baráti tanácsom az: hogy nem láthat napvilágot. Majd megjegyzem benne azon helyeket, melyektől félek; különben az egész szerkezetére csaknem semmi megjegyzésem sincs; tökéletesen, helyesen, kellő preczizióval s rövidséggel irt czikk: egy hibája van: hogy igen igaz.
Tedd el, jó lesz valaha megolvasgatni.34

A barátság: őszinteség. Tompa ügyes-bajos dolgairól, örömeiről és bánatáról is beszámol barátjának. Legsúlyosabb ez utóbbiak közül Géza fia elvesztése 1857 októberében: az alig négy évet élt és folyton betegeskedő gyermek szervezete végleg feladta a küzdelmet, határtalan fájdalmat hagyva a szülői házban. A Borsodinak küldött levelekből ennek közlése sem maradt ki.

Édes barátom!
Mi már nyomorékok, koldusok vagyunk; de meggazdagodtunk inségben és fájdalomban. Elfeledhetlen kedves Gézánkat tennap tettük a sirba. Többet nem szükség mondanom. Isten áldjon meg benneteket!35

A következő évben azonban éppen a simoni lelkész szorul Tompa segítségére, ezúttal anyagilag. Az 1858. december 26-i levélben is érintett pénzkölcsön(ök) ügye az egész 1858-as éven keresztülhúzódik, már április—májusban megjelenik:

Még áprilisban irtam hozzád, — legalább ugy hiszem április végén, — a pénz felöl; de nem válaszoltál; most nem tudom magamat mihez tartani. Talán odavagytok Cserépben? talán betegek vagytok? bajotok van? Vagy tán nem kell a pénz? (ez utolsó esetben, se baj, csak ird meg).36

Bisztraynál olvasható Tompa egyik fennmaradt, Heckenastnak írt levele, amelyet szerzője 1858. május 6-ra datált. A szöveg közvetlenül nem szól pénzügyekről, szakmai méltánytalanságról annál inkább. Az előző hónapban jelent meg Vajda János összeállításában és Heckenast kiadásában a Magyar Lant című, két kötetből álló antológia, amely Vörösmartytól a legifjabb költőnemzedékig 35 költőtől hozott verseket. Tompának zokon esett, hogy neki csak félannyi terjedelmet juttattak, mint pl. Lisznyainak vagy Tóth Kálmánnak. Keserűségét fokozta, hogy „most és éppen ott történik a dolog”, vagyis hogy éppen az ő Versei I—V. kötetének kiadása idején és éppen Heckenastnak, versei kiadójának egyik kiadványában!
Alighanem ez a levél a kulcs a pénzkölcsön ügyéhez. 1858-ban valószínűleg már nem az 1854-ben megjelent Templomi imádságok után járó honorárium késedelméről levelezik Tompa Borsodival, hanem ettől független dologról lehet szó. Ismeretes, hogy Tompa — erejéhez mérten — kisebb kölcsönökkel segítette közeli barátait, míg számára a Miskolci Takarékpénztár nyújtott anyagi segítséget, nem utolsósorban miskolci barátja (és kezese?), Lévay37 József közbenjárására. Ezeknek a kölcsönöknek alighanem az 1858-ban Heckenastnál kiadott Verseinek 5 kötetes gyűjteményéért várt honorárium képezhette a fedezetét, amelyből Borsodinak is juttathatott. Erről szól az 1858. december 1-jén kelt levél is, amely időben legközelebb áll az ugyanez év karácsonyán kelt, eddig ismeretlen levelünkhöz.

Heckenastnak már írtam, én hiszem hogy nem csal meg, kötelezvényünk lévén a terminusra és summára nézve, s akkor én rögtön átadom neked. Légy nyugodt és jó reménységben.
A levélírás nem sokat ér, jobb volna szemben lenni; ha a pénz megjön: magatoknak kell elvinni azt kikötöm, akármillyen sár lesz.38

Ehhez képest még a következő év nyarán is Heckenasttól vár pénzt Tompa, Borsodi felé a további pénzkölcsön még mindig lehetetlen.

Pénzem, édes barátom! nincs... Heckenastnak irtam még semmi válasz. Szinte félek: hogy még jól Összeszid: hogy merek illyen háborús időben pénzt kérni tőle. Mihelyt lesz: adok. Neked is juthat abból, ha kell. Én szinte egy garas nélkül vagyok jelenleg, pedig feleségemet a fürdőbe kellene vinni. Furcsán jártam én. Nyári ruhát rendeltem meg Miskolezon, most haza kaptam s a contó mutatja hogy 100 az az száz régi váltó czédula forintba készítették!!! Csak sohse lakik már szájával jól az ember! ha jól lakik pedig a torkára forr. Mihelyt pénzt kapok: rögtön adok.39

Csak szeptemberben változik a helyzet, de ekkor már magának Tompának is szüksége van a pénzre egy nagyobb utazáshoz. Bisztray a levelet csak kivonatosan közli:

200 „új forintot” küld kölcsönbe. Többet nem küldhet, mert „holnap Pestre indulunk”, s oda pénz kell. (Tulajdonképpen Pesten át Nagykőrösre Arany Jánosékhoz ment látogatóba feleségével együtt.)40

Egy bő évvel később már egy kölcsöne visszaadását kéri Borsoditól:

A pénzből mellyet feladtál már egy fillér sincs; azért kénytelen vagyok 100 ftot ismét felmondani; sajnálom, hogy igy kell zaklatnom benneteket, téged, vagy az egyházat, de mást nem tehetek; még pedig a mennyire csak lehet mentől elébb kellene a pénz, melyből azonban tartsd be a nekem adandó egy hordó cserépi bor árát; azután nehány ittze silvoriumért a magam számára melyből már két cilinderrel nálam van, továbbá — 12 ittze silvoriumért egyházamnak a papi gyűlésre; e három dolog árát mondom, vond le és tartsd be a 100 ftból.41

Jóval később (itt látszik, mennyi levélváltás veszett el!), 1867-ben csíphetünk el egy hasonlóan „anyagias” üzenetet, amelyben Borsodi a tartozását törleszti Tompa felé. Tompa azonnal kötelezettségeinek egy tételes felsorolásával válaszol, igazolván, milyen nyomasztó költségek emésztik a jövedelmét.

Kaptam pár szónyi szíves leveledet. Köszönöm közbenjárásodat; becsületemre mondom megörültem neki mert 6 forint is jól esik. Halld meg egy vagy másfél vagy 2 havi költségemet, hitelesen kiirva számadó könyvemből […]42

Azért kenyérgondjai mégsem voltak Tompának, ha nem is túl sok, de a kevésnél azért több pénze lehetett. Igazolja ezt az is, hogy elképzelése szerint öregkorára — minden bizonnyal Borsodi József hatására — épp Simoniba akart visszavonulni, amihez az 1860-as évek elején meg akarta vásárolni a Simoniban lakó Bőd Mihály telkét. A vételár egy részét a Borsodinak kölcsönadott pénzből törlesztette volna. Minthogy azonban egy lelkésztársa, bizonyos Farkas Imre is érdekelve volt a telekkel kapcsolatos pénzügyekben, Tompa elállt a vásártól, mert ő „mással e dologban közösködni nem akar”.43  A történet meglehetősen töredékesen és zavarosan jelenik meg a Tompa—Borsodi-levelezésben, épp ezért nem lehet pontosan tudni, miért hiúsult meg az üzlet, ha meghiúsult egyáltalán. Annyi bizonyos, hogy a felmerülő nehézségek miatt Tompa egyelőre letett a tervéről.

Mikor Böd Mihály nekem dolgát előterjeszté, így gondolkodtam, az egyház a telket el akarja adni, valaki tehát megveszi, miért ne lehetnék én e valaki, ki tudja mitsoda ismeretlen, idegen vagy zsidó helyett? ha t.i. ott a legközelebb állók közzül senkinek se kell. Azt hiszem okoskodásom egyszerű és természetes volt.
Én nem tudtam azon keresztül-kasul való viszonyt, mely közted, az egyház, Farkas és Böd Mihály közt van; és mivel én semmi kellemetlenséget és zavart se neked se egyházadnak szerezni nem akarok: határozottan visszalépek az egész dologtól. Ezt légy szives a nálad tudakozódó Böd Mihálynak tudtára adni.44

Ehhez képest még a következő tavasszal is a haszonbérlőjével vesződik: szokásos volt ugyanis haszonbérletben kiadni olyan ingatlant, amit közvetlenül hasznosítani nem tudott a tulajdonosa.

Flamm legyen nyugodt; a haszonbéri szerződést viszem, mihelyt vihetem; addig is hozza és hozassa rendbe a házat és készüljön bele. Csider nem is hagyott beszélni a dologról, mert úgymond mindent elvégez. Adja Isten hogy úgy legyen!
[…] Flammtól Szentgyörgynapkor, minden esetre várom a 25 forintot,, nála maradván a 30 ft.45

Nyár végére — úgy tűnik — végleg beleunt a házzal kapcsolatos gazdasági ügyek intézésébe. Tompára oly jellemző módon engedi el végül a hirtelen jött ötletét, hogy Simoniba vonuljon vissza a szolgálattól:

Veszett baj nekem ismét ez a simonii baj; Flammné mindenesetre vigye és vitesse rendesen a dolgot. Előpénzezzen fel zsúpot, úgyis itt van a 2ik terminus sz. Mihálykor. Rövid nap ott leszek és mindent elintézünk. Zsindellyel édes barátom, erőmet múló dolog a házat fedetni. Úgyis lelkemből beleuntam az uraságba.46

Hiába a feladás, a levelekből úgy tűnik, élete utolsó éveire „ráégett” a simoni telek gondja Tompára. Nem tudja sem fenntartani, sem megszabadulni tőle. Egészsége folyamatosan romlott, ez az értelmetlen kiadás pedig ebben a helyzetben végképp nem hiányzott neki. Borsodi sem tehet túl sokat az ügyben: megpróbálja teljesíteni barátja meg-megújuló kéréseit, haszonbérlővel alkudozik, pénzt közvetít, ránéz időnként a telekre, de ettől a helyzet nem változik — valószínűleg Tompa élete végéig.

Édes barátom!
A Bődféle palota összeomlott a mint hallhattad; a sok költség elveszett. De arról már hasztalan beszélni, inkább arról kell: mit csináljak most már vele? Véleményem szerint legjobb lesz elrontani végkép s a mi értékes van benn eladni.
Igen kérlek: nézesd meg ahoz értő emberrel és adj nekem jó tanácsot; remélem, hogy találkozunk. Se Vargával, se a Zsidónővel ne ereszkedjél semmi szóba, míg egymással nem beszélünk. Nem tudom, ők hogy gondolkoznak?47

Édes barátom!
Vajda Gyulával bátran félbeszakaszthatod az alkudozást; messzejárunk egymástól s alku bizonyosan nem lesz. De jó lesz ez a dolog Vargát ijesztgetni; mondd neki hogy eladom: ha a zsidónővel jó véget nem ér: mert én tovább nem küzdöm vele, t. i. a simoni bajokkal. — Ha időközben eladnám a telket: akkor amit most befektet: megtéritem. Csak mozogjatok a ház körül a zsidónő megnyugtatására; ünnep után, 3-ad napján t. i. ott leszek.48

További kérésem: a simoniak komiszak, most kaptam a bírótól levelet, melyben a katasztrális munkálatok költségeinek fedezésére, nem különben az ügyvezetőnek öszvesen 12 osztrák forintot követelnek. Jogos-e ez? Hát Vargának jövedelmez s én fizessek érte? Kérlek hivasd magadhoz Vargát és beszélj vele. Idezárom a 12 forintot a bírónak; de igen boszant, mikor nincs e sok fizetés. Ha jogosnak látod, add át nyugta mellett, ha nem: ne siess az átadással. […] Olvasd át a Vargának szóló levelet mielőtt átadnád.49

Elgondolkodtató, hogy egy kicsiny gömöri falu református lelkészének miért vannak olyan pénzügyi nehézségei, amelyeket csak kölcsönnel orvosolhat? Mi lehetett az a nemes (?) cél, amit elérni kívánt a pénzzel, amit még Tompa is teljes mellszélességgel támogatott? Sajnos a levelezésből nem derülne ki, Borsodi egykori káplánja azonban nekrológjában megadja a lehetséges választ: iskola- és templomtorony-építés! Jókora fába vágta hát a fejszét a simoni pap, amihez minden fillérre szüksége lehetett. De mindenképpen megérte: nemcsak szóval, de „erős várral” is szolgálta az Urat — munkájának eredménye pedig jóval az ő életidején túl is hasznára és örömére vált a hitközségének.

Aztán Borsodi nemcsak a szószéken, de ezenkívül is pap volt a szó legigazabb értelmében. Simoni a hozzátartozó Darnyával sokat köszönhet az ő fáradhatlan buzgalmának. A mostani iskolát (simoni), a mely a forradalom előtt a megye birtokához tartozott, de az absolut kormányzás alatt katonatiszti lakul használtatott, nagy utánjárással szerezhette meg az egyház részére. Darnyán külön iskolát építtetett s az anyaegyház gazdasági épületeit rendbe hozatta tetemes költséggel. Mind ez jóformán kimerité az egyházi pénztárt. Azonban a nép, s az elöljáróság vágyainak központját már régóta egy újonnan emelendő torony képezvén, hozzáfogtak a költséges toronyépítéshez a nélkül, hogy »pénzüket megszámolták volna.« Azonban — Istennek legyen hála — két év alatt ez is be lett fejezve, s oly szép eredménynyel, hogy közelismerés szerint az egész gömöri egyházmegyében ma sincs párja a simoni toronynak, másrészt adóság sem nyomja vállukat. Ámde mennyit kellett ezalatt Borsodinak fáradnia. Mint ő maga mondta »valóságos pénzhajhász lőn.« Egy igen szorult időben — csakhogy az építkezés fel ne akadjon — Hamván [!], Tompa közbejárásával még egy cigánytól is vett fel kölcsönt. És e két év alatt a simoni paplak egy szálloda, egy vendéglő volt. A sok jövő-menő bizottságok, épitők, a különféle solemnitások, alapkőletéti, — kakas-csillag fel-helyezési ünnepélyek stb. jókora áldozatot kívántak Borsoditól. De ő mind ezt szívesen hozta meg.50

Van még egy problémakör, amely mindennél jobban megmutatja Borsodi és Tompa barátságának őszinteségét, empátiájuk mélységét: nem más ez, mint ifj. Borsodi József, a nehezen fékezhető, szilaj természetű idősebb fiú. Saját bevallása szerint Tompát még egy szép verses allegóriára is ihlette a lobbanékony, meggondolatlan fiú és bölcs apja viszonya, róluk, nekik írta ugyanis Barátomhoz című versét 1861-ben:

BARÁTOMHOZ.
Terhedre van, hogy a sebes folyam
Szük medrében dagad, forr és rohan;
Hogy, bár akarnád, nem fékezheted:
Ez háborít, ez rontja életed!

Türd el békén, hogy oly gyakran kicsap,
S ne bántson a parton maradt iszap!
Hisz ott, hol a futó ár elzuhant,
Még gazdagabb, zöldebb leend a hant.

Eljő a tél, a halmot hó fedi,
S a gyors folyót bilincse megköti;
Oh majd akkor fagyos nyugalma sért,
És kincset adnál egy hullámaért!

1902-ben a már nyugdíjas korú ifj. Borsodi József a Vasárnapi Újsághoz küldte el Tompa két, egykor hozzá írt levelét, valamint azok magyarázatát.51  Ifjúkorának nevezetes eseménye volt ugyanis, hogy mint nyolcadikos diák 1863. június elején három kézsmárki diáktársával együtt — szülei tudta nélkül — kiszökött Lengyelországba, hogy részt vegyen a lengyel felkelésben. Eljutottak Krakkóba, ahol az idegenlégiót szervezték. Szülei azonban utánamentek s június közepén hazavitték. Szerencsésnek érezhette magát, hogy kalandja után érettségi vizsgára bocsátották. A nyugtalan természetű ifjút annyira bántotta a kudarc, hogy szülei hónapokon keresztül joggal tartottak újabb szökésétől. Tompa tanúja volt pap barátja aggodalmainak, s mivel tudta, hogy nagy befolyása van az ifjúra, levelet intézett hozzá, amikor ez 1863 őszén Sárospatakra ment tanulni. Az ifjú válaszára megnyugtatásul még egy levelet írt neki.
Tompa ezen levelei olyan mély és forró érzelmekről tesznek tanúbizonyságot, olyan sok józan bölcsesség, szeretet, meggyőzés ömlik el bennük, hogy az olvasó óhatatlanul azt gondolja, szinte fogadott gyermekeként szerette ezt az akkor 18-19 éves késői forradalmárt, aki lemaradt az 1849-es szabadságharcról, de jobb híján keresett magának egy másikat. Köztudott az is, hogy Tompának soha nem volt felnőtt, vagy legalább ifjúkorú gyermeke, Kálmán is, Géza is nagyon korán elhunyt. Minden apai szeretetét, emberi jóságát, bölcsességét barátja fiának ajándékozza, mintha ezáltal az ő lelkében is enyhülne a vágy egy saját gyermek iránt, akit nem nevelhetett fel, mert megtagadta tőle az élet.

Nincsen semmi okod visszahozatásod miatt pirulni; […] Ha gyermekem volna: óhajtanám, hogy az életben csak annyi restelni valója legyen, és én szeretném őtet s büszke volnék reá. Még nagy botlás után is joga az embernek helyet kérni a társaságban s követelni hogy téveteg multját feledjék a helyes jelen s jövőért. Gondolj Kossuth Lajosra s győződjél meg állításom igaz voltáról. Esetedben legkisebb szégyenleni való sincs; társaid, a veled egy úton indultak, csaknem mindnyájan így jártak. Ismétlem nincs, pedig kényes vagyok magam is minden izetlenség és jellemtelenség iránt. Emeld fel azért fejedet nyugodtan és bátran, haladj pályádon, komoly s nehéz tanúlmányaidban vidámítson fel a költészet, mint a szellő járása forgatja felénk a falombok szines oldalát. Utáld, a mi rosz, kerüld, a mi szennyező, de szeresd az életet azért, melyben annyi szép és jó van; örömeit se túl ne becsüld, se ne kicsinyeld, — használd okosan. Ne akarj több lenni, mint ember, hogy kevesebb nem leszesz soha: azt jól tudjuk, kik ösmerünk.52

 

1 *Elhangzott 2021. szeptember 28-án, Tompa Mihály 204. születésnapján, a hernádkaki Vidám Páva — Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház avatásán.
2 
https://axioart.com/tetel/tompa-mihaly-1817-1868-kolto-hanvai-reformatus-lelkesz-au?search=tompa+mih%C3%A1ly+levele
3 Borsodi József (Alsószuha, 1807. december 9. — Simoni, 1886. február 14.) ref. lelkész
4 Rimasimonyi (ma: Šimonovce, Szlovákia, Rimaszombati járás)
5 Úrvacsora
6 BISZTRAY Gyula: Tompa Mihály levelezése I—II. kötet (1839—1862; 1863—1868), A magyar irodalomtörténet forrásai 6., Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. Egyes leveleket csak tartalmi kivonatban közöl, hivatkozva Csizovszky korábbi kiadására, ezért a két kiadást együtt kell olvasni, ha teljes képet akarunk látni.
7 Egyetlen levél, az 1861. szeptember 16-ra datált 13. számú van meg csupán Csizovszkynál, érthetetlen módon ez az egy nem szerepel Bisztray csaknem 40 évvel későbbi összkiadásában. Utóbbi felvesz később, 1960—61 körül, Ákácz (Takács) László tulajdonából előkerült leveleket is (Lásd: IMOLAY LENKEY István: „Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik.” Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról, Gömöri múlt és jelen VI., Gömörszőlős—Putnok, 2017, 1114. tétel, 117. Ugyanezen bibliográfia 1523. tétele alatt hivatkozott, 1863. július 11-i datálású Tompa-levél valójában elírás: június 11-i dátummal szerepel Bisztray II. kötetében!)
8 CSIZOVSZKY Sándor: Néhány ismeretlen Tompa-levél, ItK, 1926/1—2, 123—125.; UŐ.: Tompa Mihály ismeretlen levelei Borsodi Józsefhez, ItK, 1926/4., 305—314. Csizovszky forrásmegjelölése meglehetősen zavaros. Az első öt levelet állítólag Tokajban „találta”, a második adagot, 16 db-ot a felsőhangonyi parókiáról közölte, míg „a Borsodi Józsefhez írt levelek tetemes részét, különösen a szabadságharc és az elnyomatás korából származó, közérdekübb leveleket” Borsodi egyik meg nem nevezet rokona már korábban „a Tompa-Muzeumnak ajándékozta”.
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00128/pdf/itk_1926_1-2_114-125.pdf
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00130/pdf/itk_1926_4_300-314.pdf
9 CSIZOVSZKY Sándor: Tompa Mihály ismeretlen levelei Borsodi Józsefhez, ItK, 1926/4., 305.
10 HEGYALJAI KISS Géza: Tompa Mihály felfedez egy írót, Protestáns Szemle, 1929, 268—270.
https://adt.arcanum.com/hu/view/ProtestansSzemle_1929/?pg=289&layout=s
11 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet, Bp., 1891, 1265—1266.
https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm
A Pallas nagy lexikona, 3. kötet, Bp., 1893. 
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/
12 BATTA György (bejei ref. lelkész): Necrolog. Borsodi József (1807—1886), Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Bp., 1886. február 28., 22. évf., 9. szám, 283.
13 HADOBÁS Pál: Edelény és környéke az irodalomban, Edelény, 2005, 50.; Uő: Edelény környéki emlékek az 1848—49-es szabadságharcról, Edelény, 2014.
14 Elvei miatt valójában nem sok kárt tett az ellenségben, lásd erről: BATTA György (bejei ref. lelkész): Necrolog. Borsodi József (1807—1886), Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Bp., 1886. február 28., 22. évf., 9. szám, 285.
15 https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TMJ-3YS?i=67&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKDKY-L8D
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TM8-YJF?i=68&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKD2Z-MCG
16 BATTA György (bejei ref. lelkész): Necrolog. Borsodi József (1807—1886), Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Bp., 1886. február 28., 22. évf., 9. szám, 286.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ProtestansIskolaiLap_1886/?query=%22Borsodi%20J%C3%B3zsef%22&pg=144&layout=s
SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet, Bp., 1891, 1265.
17 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1854. március 12.
18 Hegyaljai Kiss Géza: I.m., 269.
19 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1854. október 4.
20 Tompa Mihály levele Heckenast Gusztávnak, Hanva, 1854. október 9.
21 https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSLR-TSWC-X?cat=227011
22 Ferenc József Ádám nevű gyermekük születésére van adat 1869. június 9-én:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-Y33W-WDQ?cc=1743180
23 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1855. január 13.
24 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1855. június 27.
25 BORSODI József: Templomi imák. Vasárnapokra, innepekre s más alkalmakra. Köz isteni-tiszteleti használatul, Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, MDCCCLV.
26 BATTA György (bejei ref. lelkész): Necrolog. Borsodi József (1807—1886), Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Bp., 1886. február 28., 22. évf., 9. szám, 283. Egy másik kritika szerint „Szerzőben kétségtelen a szép tehetség, jelen imái erről világosan tanuskodnak.” Pesti Napló, 1855. augusztus 10. https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiNaplo_1855_08/?pg=33&layout=s
27 BATTA György (bejei ref. lelkész): Necrolog. Borsodi József (1807—1886), Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Bp., 1886. február 28., 22. évf., 9. szám, 283.
28 BORSODI József: Előszó, In: Templomi imák. Vasárnapokra, innepekre s más alkalmakra. Köz isteni-tiszteleti használatul, Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, MDCCCLV.
29 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1856. november 7.
30 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1855. október 21.
31 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1855. október 21.
32 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1856. november 7.
33 BISZTRAY Gyula, I.m., I. kötet, 441.; II. kötet, 527. Rozsnyói Híradó, 1890. április 13. (13. évf., 15. sz., 2.). A lap jelenleg elérhetetlen számomra, nem láttam a közleményt.
34 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1856. november 19., BISZTRAY, I.m., I. kötet, 266.
35 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1857. október 26.
36 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1858. május 19.
37 BISZTRAY, I.m., II. kötet, 387.
38 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1858. december 1.
39 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1859. június 20.
40 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1859. szeptember 10.
41 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1861. január 5.
42 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1867. december 25.
43 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1861. március 12.
44 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1861. március 14.
45 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1862. április 17.
46 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1862. augusztus 31.
47 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1863. március 18.
48 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1863. április 2.
49 Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1867. december 21.
50 BATTA György (bejei ref. lelkész): Necrolog. Borsodi József (1807—1886), Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Bp., 1886. február 28., 22. évf., 9. szám, 284.
51 Tompa Mihály két kiadatlan levele, Vasárnapi Ujság, 1902. június 8., 49. évf. 23. szám, 363, 366—367. Tompa Mihály levele Borsodi Józsefnek, Hanva, 1863. június 11.; Tompa Mihály levele ifj. Borsodi Józsefnek, Hanva, 1863. október 3.; Tompa Mihály levele ifj. Borsodi Józsefnek, Hanva, 1864. október 12. BISZTRAY Gyula: I.m., II. kötet, 19., 30., 60.
https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1902/?pg=372&layout=s
(Lásd még: IMOLAY LENKEY István: „Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik.” Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról, Gömöri múlt és jelen VI., Gömörszőlős—Putnok, 2017, 1776. tétel)
52 Tompa Mihály levele ifj. Borsodi Józsefnek, Hanva, 1864. október 12.

Békési Gábor