Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szalai Zsolt

Ichletett valaki

Az önmagamról írt monográfiám tézisei
prekoncepciók vagy bizonyítások?
Végül is mindegy.


Előre bocsátom magam, neked várnod kell még,
kint, be csak később, ha egyáltalán.
Verset írok, ichletett valaki.

Az alany a verstárgy, előbb ő akar lenni.

Előz, és te nem férsz hozzá.
Amíg nem találkozunk,
várok, és kérem, te is,
ti, Önök is várjanak.

A távolság csökken, de nem eltüntethető.

Önzőzök, mert nem vagyok előzékeny,
hogy előreengedjelek, képtelenség.
A helyet és időt én választom,
úgysem az lesz, amit vársz.

Amikor odaérek, észreveszel,
ha otthagylak, menj ahová akarsz.
Vagy kövess, érj mellém, de hátra is nézz.

Megismerlek persze, sietned kell mégis,
mert eltűnök, és aztán tiéd a szobám.