Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fehér Kinga

SPN Napló Láb Jegyzet

Karácsony körül a télikabátom gombjai elkezdtek beszélni. Először egymáshoz, aztán hozzám. Szerencsére groteszk kis monológjaikat lejegyeztem, így már majdnem egy ciklusnyi gomb-versem van. Most pedig a lábaim kezdtek hangos csacsogásba. Pont aznap, amikor a tábor indult. Nehezen hallgattattam el őket, de megígértem nekik, hogy az otthoni feladatokat ők írhatják majd meg. Egyedül, ketten. Így született a Napló Láb Jegyzet.

7. Spanyolnátha Műhelytábor, Tiszaörs-fürdő, 2021. július 26-28.

Egy 38-as jobb láb feljegyzései



2021. 07. 26. Hétfő

7.00
A Konyakszőke ma a csinos balerina cipője helyett fűzős sneakert húzott, és naptejet kent a lábára. A régi Ford már várt ránk, ahogy mindig, és a Sofőrszőke dúdolni kezdett. Sőt a refréneket énekelte is. Hangosan.

10.00
Útközben még négy láb csatlakozott. Nem, nem egy király fakó lova, és nem is a szarvassá változott fiú. Először egy kecses, fiatalos páros, majd egy „harmincontúli, de idén nősültem, és minden vicces dolgon nagyokat nevetek” típusú pasi párosa ült be közénk, vagyis helyesebben, mögénk.

12.00
Megérkeztünk Tiszaörs-fürdőre. Nyugis hely, a virágzó semmi közepén. Lábnézetből a fa tetejéig nyúlik a kankalin, és szikrázóan kék a medence vize. A szobánkat elfoglalva beleugrottunk a fekete flip-flopba, amitől mindig megváltozik a Holidayszőke járása. Meg a nézése. Vírusszőke észrevett egy táblát, és örült, hogy az, már nem aktuális.
Egyszerre sok láb vett körül. Szandálos, sportcipős, papucsos, bebújós…és mindegyikben egy egy irodalmi kötődésű illető lépdelt. Költők, írók, irodalmárok, szerkesztők, irodalom- kedvelők, festők és festőművészek, sőt egyetemisták is.



13.00
Az ebéd rántott hús volt. Elégedettségi index kimaxolva. Utána pici pihi, és lassan mindenki elfoglalta helyét az elődadóteremben. Itt még tetolvált lábakat is láttam, sőt az egyik költő csupán zokniban sétált az asztalok között. Ó, micsoda művészi szabadság!



14.00
A megnyitót Vass Nóra tartotta. Megtudtunk tőle mindent, amit a helyről és a műhelytábor menetéről tudni kellett: pl. az elektromosság, a kertkapu titkos kulcsa és más helyi praktikák kapcsán. Határozott volt és kedves. Pont, mint előzőleg a tájékoztató levelezéseiben.

15.00
Gáspár Ferenc előadása jött. Történelmi regényekről mesélt. Izgalmas szövevényre mutatott rá a történelem és a személyes múlt, vagyis az önéletrajzi ihletés között. Példaként a Táborszőke egyik kedvenc íróját, Gion Nándort említette. Örömünkben majd kiugrottunk kopott papucsainkból. (Ja, a Táborszőke, a fejünk neve, aki utasít minket. Ő mindig másmilyen szőke, ez a sajátossága.) Most vadul jegyzetel és láthatóan lekötik az események. Ferenc végül a Joker című művét olvassa fel, ami komédia és tragédia volt egyben. Ismerősen emberi fordulatokkal.



16.00
Ekkor Szalai Zsolt következett, aki verseket olvasott nekünk. Majd a „lírai én” érdekességére hívta fel a figyelmet. Azt mesélte, hogy a rutinos mozzanatok és a spontaneitás harca vagy kombinációja amolyan magánmitológiát hozhat létre. Gyökeres ház című művéből olvasott. Elmesélte, hogyan lett az önéletrajzi szerep fontos már a címadásnál is. Érdekes kérdéseket tett fel: lehet e ihlet-mentes az alkotás? Lehet -e megrendelésre írni? Kell-e csak ihlet alapján dolgozni? Ezen gondolkodván, beszélgetvén Vörös István ismertette az egyéni műhelyfeladatot. Felkérőlevelet kellett írnunk, ami gyakorlatilag teljesíthetetlen. Ez eddig oké, gondolta a Pánikszőke, csak nehogy aztán azt kapjuk feladatnak mégis, amit mi magunk minősítettünk teljesíthetetlennek.



18.00
Vacsora az árnyasban, a szabályok betartásával. Egy régen kinn felejtett tábla emlékeztet a vírushelyzetre. Még jó, hogy nem volt senkin narancssárga és világoskék póló. Ők ülhettek volna másfél méterre egymástól. Mondjuk, mi lábak mindentől függetlenül így is vidáman lengtünk jobbra-balra az asztalok alatt.



20.00
A jóllakottság kellemes érzését egy időutazás tette teljesen eufórikussá. Berka Attila és Székelyhidi Zsolt performansza híres költőkkel készített interjúkat varázsolt elénk, kávéházi lazasággal. Itt volt Papp Tibor, Tandori, Kosztolányi és mi leplezetlenül adtuk tudtukra, hogy felismerjük őket, és úgy szeretjük őket ahogy vannak, és voltak. És ez igaz a nagyszellemeket ide csalogató költőkre is. Taps, nevetés, és egy-két koccintás. Felemelő közvetlenség. A Mámorszőke már nem jegyzetelt, de lehetett érezni, hogy talpig virul.



21.00
Az elsőtáborozók bemutatkozása következett, ahol Könyvtárszőke is bemutatkozhatott, és felolvashatta kedvenc verseit és százszavasait. Taps és kopogás az asztalon.
Ugyanazon asztalon később egyre több pohár gyűlt össze. Teli, félig-teli, félig-üres. Fölöttük pedig élvezetes beszélgetés zajlott költők és tanítványaik között.
A hosszú nyári nap után egy hűvös lepedő és a reggelig alvás meglepetése várta Paplanszőkét.



2021. 07.27. Kedd

9.00
A reggelinél minden imserős láb előkerült. Egy cipőben velük? Az lehetetlen! Már Az is nagyon megtisztelő, ha egy irányba mehetünk velük.

10.00
Az aznapi első közös irány ismét az előadóterem volt, ahol Petőcz András előadása következett. Amint maga elé emelte a szecessziós asztalkát, Ferenczfi János megjegyezte, milyen szép az asztal lába. Tényleg az volt. A tanár úr önéletrajzi, életrajzi és történelmi vonatkozásokat mutatott be különböző példákkal. Az alázat fontosságát emelte ki, és hangsúlyozta nyomatékosan. Az írást nem lehet élve abbahagyni — idézte Tandorit. És magát sem ütheti lovaggá senki. És ami mindennél fontosabb, ismételte, megsértődni sem szabad.



Aztán Vass Tibor olvasott nekünk Két sem közt című kötetéből. Olvasószőke még aznap kiolvasta a könyv felét. Sem abbahagyni nem tudta, sem becsukni…egyszerűen nyitva hagyta, úgy jelezte a világ felé: itt még dolga van.



13.00
Ebéd után műhelymunka volt. De belefért egy pici lazulás is. Okoszőkének Székelyhidi Zsolt mesélt könyvéről, és fel is olvasott belőle a csoportjának. A Kékkő Kúti Csillag is felcsillant alant…



20.00
Vacsora után Marosvári Kata és Fazakas-Koszta Tibor művészkönyv-bemutatója következett. A művek keletkezése, és a hasonló lelkek, összefonódott világának hasonló művészeti ihlelét példázták. Remekmű, kiváló írásokkal. Ünnepélyes hangulat. Bartók és Pilinszky köreinkben.



Műhelymunkák felolvasása lezajlott szépen, sorban. Huncutszőke kissé buja versére nem ért vissza mindenki. Nem is baj. Elpirult volna.

21.00
Aztán kötetlen csevegés jött. Vörös István megemlítette a téma aktualitását is „látjátok két napja tervezzük a táncot, és valahogy nem jön…most ezt itt így kell megélnünk”. És milyen igaza volt. Nem jött az ihlet. De a beszélgetés így is az éjszakába nyúlt.



2021. 07.28. Szerda

9.00
Reggelire virsli és némi melankólia a szájszegletekben. Csomagolás.

10.00
Vörös István előadása felderített mindenkit. Cseh irodalmi kocsmázásról mesélt, és az ihlet személyes megéléséről. Weöres Sándor Egybegyűjtött prózai írások című kötetéből javasolt olvasnivalókat. Majd dedikálta nekünk könyveit.
A lehetetlen feladatok elemzésekor hamar kiderült, hogy nagyjaink bizony azokat meg tudnák oldani…és ez így van jól.
Elviselhetetlenné vált a meleg. Vagy csak nem volt kedvünk hazaindulni? Szomorkás léptekkel, de csordultig élménnyel a szívében némán, de mosolyogva utazott haza és szállította Pestre utasait a régi Ford és sofőrje, a Goodbyeszőke.

18.00 A nap margójára végül előkerültek az ünnepi topánkák, és Illatszőke nagyon menőnek érezte magát, mert aznap másodszor hallotta élőben felolvasni Vörös Istvánt a PIM-ben.



Hazáig ugrált alattunk a boldog piros lakkcipő. Éjszaka pedig íródni kezdett a Spanyolnátha Műhelytábor első láb jegyzetes naplója. Már csak picivel kevesebb, mint egy év…és megint ott vagyunk!