Spanyolnátha művészeti folyóirat

Simon Adri

A mindfulnessel nem jár sok vers

A mindfulnessel nem jár sok vers,
az elmém lecsendesítésekor
nem jönnek jó sorok,
vagy ha mégis, fülöncsípem
a rebellis pillanatot,
megnevezem: gondolkodás,
és visszaterelem figyelmem
a légzésre, a hangokra.

És ez az ellazult, békés,
gondolatmentes állapot
kívánatos a fennmaradó
idő jelentős részében is,
nehéz váltani és indulni
megszállott viharvadászként
a gondolattornádó mélyére.

Viszont mióta gyakorlok,
rálátok a nagyobb képre,
szélesebb a látószög,
szabadabb a nézőpont,

kimászom a mocsári hangulatokból,
életkedvem kirügyezett.
Ha kevesebb vers az ára ennek,
megfizetem. Bár a határidő szorít,
hogy új verseskötetem vázlatával
az NKA-nak elszámoljak:

„Azért ily karcsú az anyag,
mert az időm nagy részében
hunyt szemmel meditáltam,
de higgyék el, hogy az is fontos,
nem kell folyton verset írni,
pszichés megerősödésem
és mentális jólétem érdekében
költészetemet átmenetileg
takaréklángon tartom.

Ezt azonban nem láthattam előre,
mert a pályázat benyújtásának idején
még mit sem tudtam a mindfulnessről,
persze azért annak sem drukkoltam,
hogy folytatódik 2020 szívássorozata,
ami olyan termékennyé tett.”

Egyébként épp most szóltak,
hogy a határidőt valamiért
júniusig meghosszabbították
(csak titokban mertem kívánni ezt),
és végül mindenre lesz idő,
nem kell futószalagon verset írnom,
csak szépen a maga tempójában.

A mindfulnessel nem jár sok vers,
a versírás ezer gondolat.
Csendes elmével
csak vagyok.

Az alkonyati szűrt fényben
lassan kúszik
a szőnyegrojtok árnya.