kérsz egy kört
egy raundot
csak egy kortyot,
belefeledkezel az utolsóba.

kiégetett abrosz maradtál
miután lábujjheggyel behúztad.
magad után.

mert jól neveltek
— szemben a semmivel —
saját tükörképed sem ismerős.

magam, magam.

később mellém ülsz újra,
terítőn kiborult kávé nyoma
emlékezet.

reggel hideg nélküled az ágy
két személyre rendelek
holnapután majd visszatér
mint az elfelejtett éjjelek

álmomban talán nemte vagy
hosszú az út a hálóig
csendes lépteid melyekkel
fekszem. és felkelek.

nemverset írok nemkölteményt
nemdrámát és nemszöveget
hallgatom a hallgathatót
(néha napján nemreppelek)

ez egy amolyan nemtagadás
                  — — —

sóskaramella ízű rímek
ritmusban ragrím meg hasonlók
szerelemről is csak kezdő költő
áradozik megunhatatlanul!

neked talán tetszik bár nem érted
nincs párna és nincs közös nyelv
nincs ágy se emlékeink
mik a nemvilágban összekötnek

(részletek)

[1.]

belégzésed vagyok
ütemes erőszak szóközei
a mondat vége után

tüdőd páratartalma vagyok
molekulánkénti fájdalom
a külső légtér üressége

kilégzésed vagyok
ismeretlen mellüregben
kémiai folyamat

[4.]

ki nem mondott szavaid vagyok
éjszakák csöndje
magányos reggelek kávéja

utolsó kortyod vagyok
üres boros üveg oldalán
lecsorgó verejték

el nem mondott esti meséd vagyok
a hírek helyetti
egyedül alvó tv maci

[5.]

ismeretlen szuperhősöd vagyok
éjjel feltűnő magányos betű
házfalak oldalán

kilőtt rakétára száradt könnycsepped vagyok
a hold másik oldalán
kráterek tarkította sötétség

[8.]

magyarhangod vagyok
elnyújtott t betű
a múlt időben

kijárási tilalmad vagyok
törvénybe foglalt
tüneti kezelés

atlanti óceáni szigetcsoportod vagyok
bálnák látogatta partok földrengése
szívdobbanás hang

esti sudoku rejtvényed vagyok
elalvás előtti fejtörő
befejezetlen verstöredék

ritmustalan madárricsajban megcsendülő naplemente
mintha te ott én itt volnék a part mentés sétálva idéztük

holnap újra feljön majd lenyugszik majd feljön újra
és lenyugszik fent és lent és középütt délelőtt felhő takar el

délben találkoztunk mikor a legmelegebb mikor legborúsabb
a hangulatod hegyoldal lélegzik eső közelít délről

az óceán újra nedves estét ígér
koccintásunk ütemére érkező felhők

valami zöld valami sötétzöld a kráter peremén
beborít a ködben felejtett lélegzet