Spanyolnátha művészeti folyóirat

Filip Gabriella

Néhány beszólás és bekérdezés

Vass Tibor Két sem közt című kötetének bemutatása

Ezt jól bevállaltam! Vass Tibor Két sem közt című kötetét kellene bemutatnom, ahhoz pedig ismernem kellene, jól kellene ismernem a könyvet. De az is lehet: félreismertem. Vagy nem. Legfeljebb így merem bemutatni: ez az! Vagy inkább ő az, hogy személyesebb legyek. Ezt a poént már néhányszor elsütöttem, de más most sem jut eszembe. Mentségemre legyen mondva: én bemutattam! Jól bemutattam Önöknek! Csak az ilyen bemutatásos szöveg gyanúsan kétértelmű, kicsit szlenges, kicsit vicceskedő, és nagyon félremagyarázható. Pedig Vass Tibor Két sem közt című kötetét olvasva kedve támad az embernek az ilyen és hasonló szófacsarásokra. De ne fecséreljük az időt!

Nézzük meg együtt legalább kívülről ezt a könyvet. Próbáljuk meg értelmezni a címet. Két sem közt. A sem semmit nem jelent, két sem sem. A sem módosítószóként az utána következő névszót tagadná, csak éppen ebben az esetben a sem olyan, mintha ő maga lenne a főnév: két sem névvel nevezett valami közt lehet még valami. Értik ezt? Ráadásul ezen a borítón mindez úgy jelenik meg, mint egy képzőművészeti alkotás. Mert több ez, mint tipográfiai trükk! A „Két” éjébe belekapaszkodik a „sem” ese, és a „sem” emjébe beékelődik a „közt”. Nemcsak a szavak jelentése, de megjelenésük is teljesen újszerű, meglepő. Muszáj ezen elgondolkodni, mit is akarhat a költő és képzőművész, mert Vass Tibor József Attila-díjas költőt képzőművészként is jegyzik.

Talán emlékeznek még: Vass Tibor 50. születésnapján hatalmas kiállítás volt a Miskolci Galériában. A címe: El, Kondor, pláza. Kondor nagy K-val, mint Kondor Béla. Mondhatnánk, mondták is sokan: főhajtás volt ez a tárlat Kondor Béla emléke előtt. De miért pláza? Ezt is kérdezhették, akik még nem találkoztak Vass Tibor nyelvi játékaival. Talán a művészek, a művészet elengedésére, elvetésére, a fogyasztás térnyerésére utal ez az áthallásos El, Kondor, pláza?! Vagy csak azért értem vagy inkább kérdem én ezt így, mert elvárnám a költőtől a közéleti szerepvállalást.
Ugyan már! Hagyjuk ezt! Idézzük inkább — persze csak magunkban — az El condor pasa dallamát… Remélem, sikerült! És talán a Vass Tibor kiállításának képeire is emlékeznek. Igen, a képek, azok voltak azok a hatalmas kékek. És tessék! Ez a kötet, a Két sem közt borítója is kék.

Miért kék? Úgy hangzik ez, mint a Miért szép? Megvan még? Miért? Miért? Mert a kék alapszín. Mert az ég is kék. Írja is a költőnk, „fűzöldkék”. A nagy kékségben alig látszik, de talán ott van a kék madár is, a boldogság kék madara. Állítólag — a tudósok kiderítették — a kék szín jelenti a legnagyobb boldogságot az ember számára. Mindenkinek jót tesz a kék: férfiaknak, nőknek, kékvérűeknek, kékharisnyáknak és az összes kékszakállnak is. Persze a nagy kékség lehetne a mi kék bolygónk is, csak hát itt vagyunk a Földön, és nem az égből, a kékből tekintünk vissza önmagunkra. De mivel Vass Tibor internetes szerző is — a Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője —, nálam az ő esetében a kékség lehet a kék halál is, a teljes összeomlás, amikor végképp lefagy a gép.
Nem, a bluebox nem jutott volna elsőre eszembe. Az leginkább televíziós szakkifejezés. Bár ha jobban belegondolunk, és belelapozunk a könyvbe, az összemontírozás — mint képalkotási technika — Vass Tibor szóképei esetében is felismerhető. Sőt! Vegyünk egy példát mindjárt az első versből: a vízálló füzetbe írt sorok mellett megjelennek a vízbe szánt varsa fűből fűzött sorai is, és a kifogott „vörösszárnyú keszegek” után kövezkezik a „Kész egek!”, vagy később ilyen a Vizualitárs című versben a „képtestben képlélek” és a „kölcsönhatárs” is.
De ezt majd megmagyarázzák a szakértők.
Apropó! Szakértők. Úgy tudom, az Irodalmi Jelenben megjelenik Fecske Csaba József Attila-díjas költőnk esszéje Vass Tibor Két sem közt című kötetéről, Kégl Ildikó pedig az Országút számára írt elemzést erről a könyvről. Köszönöm az író- és költőtársaknak, hogy eljöttek erre a könyvtári kötetbemutatóra.

Ha már kinyitottuk a könyvet, megszámolhatnánk a semeket. A cím alapján arra is gondolhatnánk: a szerző két sem közé zárta az itt közölt írásait. Így semmel kezdődhetne és semmel is végződne a kötet. Két tagadószóról persze mindjárt beugrana a tagadás tagadása is. De ezt hagyjuk inkább a filozófusokra. Egyébként nincs az első és az utolsó írásban sem egyetlen sem sem.
Amikor először a kötet vagy inkább az első ciklus elején megláttam a mottót, nagyon megörültem. Arra gondoltam, majd az idősebb mester eligazít. És tessék: „amikor megköt benned a halál cementje / kőtömb / hogyan szólítsalak?” A szerző, Papp Tibor is jól feltette a kérdést! Meddig kő a kő? A cement a kőhöz képest mű anyag? (Mert nem minden mű műanyag, és a művek, az igazi a műalkotások anyaga pláne nem lehet mű.) De hogy kerülne ide egy ilyen példázat, és miért éppen Papp Tibortól?! Hacsak nem a számítógép, az interneten megjelenő irodalom miatt kezdődik ezzel az idézettel a kötet. A tokaji születésű, párizsi Magyar Műhely egykori szerkesztőjeként ismert Papp Tibornak köszönhetően csak néhány kattintás, és megszülethetne, sőt, már 1994-ben megszülethetett volna úgy 16 billió magyar disztichon. Ez komoly. Floppyt is mellékeltek a leíráshoz.
„A generált versek 1) nyelvileg hibátlanok; 2) értelmesek, 3) tökéletesen kielégítik a disztichon formai ismérveit. A szerző reméli, hogy eme nyelvi és verstani adottságok kielégítésén túl a versek esztétikai élvezetet nyújtanak, annak ellenére, hogy a forma deákos, a szöveg viszont avantgárd…”
De nem, Vass Tibor versei egyáltalán nem deákosak, hiába próbálnám skandálni a sorokat, nem lüktet bennük se disztichon, se hexameter, se pentameter, sehol egy jambus — vagy mégis. Ha máshol nem, de a vendégszövegekben biztosan. Pontosabban a vendégszövegek átiratai lehetnek akár időmértékesek is. De ezek nem a verselésük miatt kerültek át a Vass-szövegekbe.
„…világosodik lassacskán szerelvény / az ágendák szerint ötven éve ennek annak jól megmutogattak. // Nem ápolsz, tanyám.”
Igen. Ez József Attila! A Kései sirató. „Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda…” A „Nem ápolsz, tanyám” — sor végén az anyám elé nyilván Monyha tanya miatt került a t. De itt már egy nagyregény is kezdődhetne, a Vass Tibor családjáé.
Egy másik Vass-versben, a kezdés, a „Lehunyja / zöld szemét az ég” miatt az Altató első sorára ismerhetünk, de van olyan is, amikor ott lehet a Vass-sorok mélyén a József Attila-vers, a Tiszta szívvel, de Ady Endre költeménye, a Sem utódja, se boldog őse… is. Azt írja Vass Tibor: „SZERZETT IMAHIÁNYBAN SZENVEDEK, / nem fogadok / nem viszek senkinek. / Se rokonnak, se ismerősnek. / Seszókat, sekedveset…’.
Vagy hogy interaktívabb legyek következzék egy részlet a Ha kikapcsolják a pirosat című versből. Felismerik?
„A sarkon mállj, salak, rám vigyorogj. / Szólni kincs, máshoz, kedv legyen. Továbbindulok.”
Igen. Ebben ott lüktet az Edda-dal, az Elhagyom a várost.
Rábukkantam még nagyon sok ismerős sorra, átírt szókapcsolatra a magyar- és a világirodalomból, de egészen biztos, hogy nagyon sok klasszikust észre sem vettem, mert annak idején nem tanultam meg rendesen minden memoritert…
Szerencsére Vass Tibornak van már monográfusa, tőle származik a kötet hátsó borítójára került ajánlás is. Érdemes elolvasni Szalai Zsolt Sem.Rendszer, A nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében című kötetét és persze a Két sem közt verseit, esszéit, köztük a Kicsesszét és az Ekkora nagy verset is! Hogy mekkora az ekkora?! Tekintsünk most el a bemutatástól!

Elhangzott 2021. október 7-én, a miskolci Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban, Vass Tibor Két sem közt című kötetének bemutatóján