Spanyolnátha művészeti folyóirat

Jacsó Pál

Bartók plusz Pilinszky plusz Jacsó

1.
Testamentum

amelyben Bartók Béla Viktor János (születési neve: Bartók Béla Viktor János; született: Nagyszentmiklós, 1881. március 25.; anyja neve: Voit Paula) — mint zeneszerző-zenetudós-zongoraművész-népzenekutató (a továbbiakban Zeneszerző) —

jelen okirat közjegyzői letétbe helyezésével Pilinszky János (születési neve: Pilinszky János; született: Budapest, 1921. november 27.; anyja neve: Baitz Veronika) — mint a XX. század majdani legjelentősebb magyar költője cím várományosa (a továbbiakban Költő) részére az alábbi testamentumot hagyja hátra

I./ Preambulum

Jelen okirat elsődleges célja, hogy annak segítségével a Felek tisztázzák azon híreszteléseket, mely szerint a Költő szájából egy baráti vacsora közben az alábbi kijelentés hangzott el: „Igen sokat jelent számomra Bartók zenéje. Ugyanakkor furcsa módon nem tartozik azok közé, akiket túl sokat hallgatok.”

Erre reflektálva, illetőleg fenti kijelentéstől teljesen függetlenül is — ténylegesen vagy jóakarók híresztelése alapján —, a Zeneszerző a Pesti Hírlap egyik fiatal újságírójának — aki a Költő asztaltársaságának tagja —, az alábbi nyilatkozatot tette: „Igen sokat jelent számomra Pilinszky költészete, aztán hozzátette még: Ugyanakkor furcsa módon nem tartozik azok közé, akiket túl sokat olvasok.

II./ Rendelkező rész

Mindezekre tekintettel, miután Zeneszerző a holnapi napon — 1940. október 12-én — Amerikába indulva, hosszabb ideig akadályoztatva lesz magyarországi ügyeinek intézésében — jelen testamentumban — két kívánalmát rögzíti:

ad 1. „Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon-tér
(1936-45-ig Mussolini tér) — és a volt Körönd (1938-45-ig Hitler Adolf tér) azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.”

ad 2. Zeneszerző kívánalma, hogy a Költő mint a XX. század majdani legjelentősebb magyar költője cím várományosa, mihelyst a Zeneszerző — tervei szerint — az 1. pontban rögzített feltételek bekövetkeztét követően hazatér, Költő vállalja, hogy 30 napon belül legalább három alkalommal — ebben benne foglaltatik egy-egy reggeli-ebéd és vacsorameghívás is — történő kvaterkázásaik során kölcsönösen tisztázzák a fenti nyilatkozatokból eredő mindennemű félreértést. Egyúttal Zeneszerző kifejezi abbéli kívánalmát, hogy amennyiben életében hazatérésére bármely okból nem kerülne sor, Költő, illetőleg Költő bármely tényleges vagy szellemi jogutódjai, intézkedjenek annak érdekében, hogy Zeneszerző legalább három alkalommal együtt szerepeljen Költővel valamely országos hírnévre szert tett eseményen, a magyar nemzet épülése és a magyar kultúra felvirágoztatása érdekében.


                                Bartók Béla Viktor János sk.
                               — mint szellemi örökhagyó



2.

III./ Záradék

Zeneszerző jelen okiratot, annak aláírásának napján közjegyzői letétbe helyezi, mely letétbe helyezés tényéről eljáró közjegyző igazolást állít ki, egyúttal a letétbe helyezés megtörténtét három alkalommal országos terjesztésű folyóirat közérdekű rovatában is megjelenteti.

Zeneszerző egyúttal egy ismeretlen költő soraival üzen a Zeneszerzőt valamint Költőt is szellemi örökhagyónak tekintő kortárs- és utókori szellemi leszármazók, felkent és önjelölt pályatársak, pálya- és országelhagyó honfitársainak:

Ne félj, ha gyenge vagy is,
hittől-akarattól kicsorbul az ármány.

Látod, mennyi erő van egy fél
fontnyi madárban, Égből szállva
közénk pár dekányi szárnyán,
s a láthatatlan, konok pici tücskök,
csillagokig ható éji zenéjében,
bár észre sem vesszük, leköltözött
hozzánk a Földre az Éden,
s minden bűnünk ellenére táplál
nap mint nap
szüntelen a tudás almája:
a Teremtőnek van ezermilliárd
a tizedik hatványon
féle kaptafája.

És Te is kiválasztott vagy,
hidd el, ez nem vitás, csakhogy ezt
nem fogja tudni a Teremtőn meg a
galambon kívül, soha és senki más.
Vésd jól a szívedbe: Ha keresed a jelet,
nem a leghangosabb, neked tetsző
szép üzenet, lesz rá a felelet.

Kevés a kedves szó, inkább a rágalom,
a házfalakról csorgó vöröslő fájdalom,
a nyájukra támadó kutyák ugatása,
eltorzult arcunkon a Teremtő képmása.
De míg kékítő illata árad a padlásról,
s megsárgult képeslapok szívünkben,
görbe nagymamákról,
akik hittel éltek,
nélkülük e világban
ma szeretet nincsen,
nem ébredne mosolyogva percenként az Isten…
Nem mernénk földi bíráink elé tiszta
szívvel állni, zordon Kárpátok karéjában
fél évszázadonként délibábra várni...

Zsigereinkbe plántált ez az erős hajlam
— apokrif üzentek kettes számrendszerben —
kakofóniába szőtt lágy pentaton dallam,
s elhinni, az emberi faj talán halhatatlan…



                         Bartók Béla Viktor János sk.
                         — mint szellemi örökhagyó

3.


Harmadik típusú álmaink a Teremtővel
— milliárd fényévnyi jéghideg kilométer —
üzeneteket küld galambposta.hu vonalon az éter.
A napszél is elcsitul áttetsző lepkeszárnyon
(testre feszül egyszer majd a turini vászon)
amikor egy másik bolygón hangzik fel
először, egy szőke kislány ajkairól
halk angyali hangon, a kis kece lányom…



Zeneszerző ezen testamentumát, akaratnyilvánítási képességének teljes birtokában tette meg azzal a meghagyással, hogy annak egy példányát kézbesítsék Költő részére, mihelyst Költő megkapja a Baumgarten-díjat, második példányát a Zeneszerző halálát követően az Országos Széchenyi Könyvtár Levéltárába, harmadik példányát pedig eljáró közjegyző, illetőleg az Országos Közjegyzői Kamara által kijelölt jogutódja, azon állami- önkormányzati- intézmény vagy civil szervezet részére juttassa el, amely — vidéki székhellyel — legelőször rendezi meg a Zeneszerző és a Költő személyének és munkásságának is egyidejűleg emléket állító kulturális-közéleti eseményét.

Budapest, 1940. október 11.




            Bartók Béla Viktor János sk.
           — mint szellemi örökhagyó



Az eredeti okirat három eredetivel megegyező kiadmánya hiteléül:
Budapesti 20. számú közjegyző
Budapest, 1940. október 11.