Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vörös István

A szú évtizede

A Canterburyi mesék rendezőjének

Félek, nagyon közel a vég.
De ne legyen igazam. Nem
lesz. A vég mindig nagyon
közel van, aztán megint
más történik. Ez-az.
Eseménydarabok a vég után.

Szétszórt cseréptörmelék az
árokban, az emberiség
csodálatos művéből szemét
lesz, és eltűnik 10-20 év
alatt. A könyveket a szú,
a festményeket az olajfaló

eszi meg. A zene elhallgat.
Az épületeket növények
hódoltatják, dühös, zöld
katonák, aztán magukra
döntik az egészet.
Omolnak a templomok

és a panelházak.
Eltűnik Isten végképp
ebből a világból,
a világ magára marad
állataival, fizikájával,
földrajzával. Siratják

az angyalok odaát, és
a madarak itt. Egy liba
szeméből könny pereg.
A ragadozók leszoknak
a húsevésről. Egy ittfelejtett
kölyökördög országot alapít.

A léleklátó

A Dekameron rendezőjének

Bárki beláthat a szánkba,
és bárki beláthat a lelkünkbe.
Sárga fogak, áttetsző íny,
kicsorduló vér. Belső
rendetlenség, elbizakodottság,
korai öröm. A lélek

elhamarkodott kilövései,
minden ember lelke férfi,
és minden ember szája nő.
Bárki nézheti az orrunk,
a strandon a hasunk, a temp-
lomban láthatnak ima közben.

A pap kézből etet. Minden
lélek nő, s ha nyelvet ölt
rá, minden száj férfi.
Nem segít a közöny, az
ügyetlenség, a nemtudás.
Sose vagyunk egyedül.

Vaknak lenni fél órára

A Teoréma rendezőjének

Gyerekkoromban egy reggel
nem tudtam kinyitni a szemem.
Vak voltam, nem gyerek,
a feketeség jóságos néger
anyaként vett körül.
Ordítottam félelmemben.

Fekete mellével eltömte
a számat. Kávét adott
és adómentes munkát, a
belső látást. Féltem
az ordítástól. De fél
óra múlva megláttam a szüleimet.

Félreolvasás

A Médeia rendezőjének

A szeme megtelt közönnyel,
de a közönye üres volt.
Egy közönycsepp kigördült
a szemsarokból, ahol eddig
térdelt, és végigpergett
az arcán. A padlóba

lyukat ütött. A lyukban
egy emberi szem látszott,
de nem lehetett tudni,
csakugyan ott van-e,
vagy a látszat tényleg
látszat — valódi. Ha

nem az, akkor a szem
valódi. Látszat vagy
nézés ékelődött a padlóba,
töprenghetett volna,
ha nem tökéletes a közönye.
Észre se vette, hogy a lyukra

lép. Úgy állt ott a szem
fölött, hogy eltűntette
a látszatot és eltakarta
a valóságot. Ha bátrabb,
el is sírja magát. De nem volt
elég bátor, se elég szomorú.

A tanítványok bátorsága

A Máté evangéliuma rendezőjének

Mi van, ha Jézus nem támadt
fel? A tanítványok ott éjszakáztak
a sír körül, egyik sem félt,
nem bujkáltak, Péter vállalta,
hogy ismeri a mestert,
mire tisztelettel kitértek

előle, a római katonák
éberen őrködtek,
kakas már napok óta
meg nem szólalt. Tompa
csend ült Jeruzsálemre,
az ünnep szürkén ragyogott.

Egyre többen zarándokoltak
a sírhoz, végül már
Kajafás is ott térdelt,
ő se tudta, mi van vele,
Pilátus pedig azon törte
a fejét, hogy az egész

tartománnyal elszakad
Rómától, és király lesz.
Júdás egy nőre költötte
a 30 ezüstjét, akit reggel
feleségül kért illatos
olajtól és a női test titkaitól

kábán, de a nő kinevette.
A szélben kidőlt egy olajfa.
Egy katona a kockán nyert
köpenyben arámiul kezdett
beszélni, bár latinul is rosszul
tudott, a köpeny alatt kinyílt rajta

az öt seb. A tavasz illatába
fehér fény vetült. A tudás
melege elkedvetlenítette
a tanítványokat. Pilátus
vidéki házába vonult.
Galamb szállt Khidron fölött.