Spanyolnátha művészeti folyóirat

Janáky Marianna

Ádámkosztümös fa
Könyvinterjú: Korpa Tamás

Korpa Tamás:
A lombhullásról egy júliusi tölggyel
Pesti Kalligram, 2020

A könyvinterjú műfajpoétikája
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege. Esterházy Péter lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon című regényét kézírással, és könyvként is megjelent, tudjuk. Ez adhatta hajnalban tudatalattimnak az ötletet. Vagyis direkt antropomorfizálom, személyesítem meg a könyvtárgyat = az interjúalanyt. Több szépíró alkalmazott hasonló megoldást. Talán a megelevenedett tárgyak prózapoétikáját Mándy és Nabokov ültette el a tudatalattimban. Szinte azonosulok a könyvvel, kérdéseim kifejezésmódjával igyekszem visszatükrözni az épp „interjúra felkért könyv” stílusát is. A válaszok mindig szó szerinti idézetek a könyvből = másolás csak nem kézzel, ahogy EP tette, hanem a mobil mikrofonjának a segítségével. Kezdetben! De később már inkább a számítógépes begépelés jobb út/kevesebb munka volt a könyvinterjúk elkészítéséhez. A lényeg: csak a könyv idézeteivel válaszolok a feltett kérdéseimre, de nem mindig a könyvfolyamnak megfelelően, hanem ahogy jónak látom a kérdésre adható válasz kapcsán. A három pont mindig jelzi, hogy nem folyamatos a másolás, hanem a kötet másik részében olvasható épp a pármondatos idézetrészlet. Ráadásul a kérdések számához passzoló extravagáns leütést is igyekszem mindig kitalálni.


Köszönöm, hogy segítesz, hogy beszélgetsz velem. Kézbe venni téged olyan, mintha egy falevelet.

1. A többi benned: múltérzékelő szóágak
a költészet gyökeréből.
Hiányoltam már a kötetet,
hogy minden versben kizöldüljön
a természetlélek, a lélekember-természet.
Miért?


egy feléd nyitódó, szinte hangtalan mutatóujj
alig érzed, kijelöl. kis optikai szobád, az arcod,
elsötétül kívül-belül. ha minden összeomlik,
a szemedben kezdődik el. míg átvonul arcodon
álmod éjjel, a puha mosolyt vad vonások
lepik el ha ilyenkor ébredsz.
... időigényes feszült csobogás, mely új kezdettel kínál.
... és ez az autodidakta lomb
hogy kitanulta az éjszakát, ami a kopárság, ami a felejtés,
lombról lombra. minden szót: az összes erogén zónát, amikkel szólították. hangfalakból sem szól tisztábban a szél,
mint ebből a lombból, alom tömbjéből e tömbön át.
... a szájak kapuin ki-be jár ez a kétnemű szó jézusmária.
... évek óta egyetlen karsztrésbe gyűjtöm a sovány fa
minden lombját.
időnként beleaprítok egy kupac kéziratot is, a saját hangomat.
... erre elönt hirtelen mozdulásom mecénása, a pánik.
... és mit jelent ez? de mit értesz alatta?
lombidomokból összerakva egy fa, mintha teljes testével
gargarizálna a szélben. de ez csak egy fa. és mit értesz alatta?
... egy napokkal ezelőtti sóhaj mostanában ideérő szelénél
nem ismerek szívszorítóbb csapdát.
... nem a Šdunek-kripta előtt teleszemetelt árnyékliliom
közlésvágya ez. nem és nem.
a patakvíz évtizedekig tárol minden hangos szót. de nem ezt, nem ezt.
... lefekvés előtt szomorú verejtékben fürdött, pedig csak ezt gondolta:
puszta szájjal fogom tépni a vizet. először nekirontok,
harapni kezdem a part híg művére pulzáló folyékony, hideg
sárga fodrokat. behúzok nekik mokkáskanállak.
püfölni fogom a Blatnicát.
... az Ország Fája szeretett volna lenni. ez volt a dédelgetett,
hosszútávú cél. megnyugtatta, ha babakocsiban tologatták földlabdájával. naphosszat regenerálódott így... a teljes genetikai állomány.

2. Test és természet, természet és testtermészet
mind ott van folyamatosan benned.
Hogyan hullajtod ezt belém?

mélység finom szerkezetét. majd olyanokat kérdez vissza, hogy milyen akusztikája lehet az arcüregnek,
ha a belső hang meg kondítja magát időnként.
de most hagyd el magadtól a füled, és engedd, hogy megkeményedjenek a dobhártyáid.
... ajkaké. a sejtések parkja, szótlanul... igen, de ha testbeszéde valaki máséra ütött...igen, de ha levetkőzi és kiakasztja, hogy lepje be a hó.
... a vacogó fogak aktjai hosszú sorban
az íny párkányain, hideg délután.
a mellbimbók gótikája vékony pulóveren, hideg délután
kísérj át.
... szétnyíló szárnya, mint rózsaszín,
izmos két tüdőlebeny.
... a kettőslátásnál nem ismerek szívszorítóbb csapdát.
mikor a megkezdett ölelés nem a másikban ér véget.
hanem valakiben, aki nincs is.
... és a gyökerek földbe süllyesztett abroncsos szoknyájáig lesugároz az
elengedés.
ha a szél belefelejtkezik a lombba. ha beomlik rajta lombja,
az ádámkosztümös fa maga az elengedés... és a levelek kórusa: sohasem lehetünk kortársai!
... voltam én, és volt a hideg pára belőlem, ha szétnyíltak ajkaim: mintha egy szitán keresztül szedném magam ketté.

3. Elárasztasz hangokkal.
Képhangjaid is mélyből mélyre szólnak.
Gondolatzene. Hogyan?


Az ágak barkohbája a szél nevére.
... hisz kimondva,
kimondottan, elverte a zápor. mialatt kéretlen, éretlen ajakként
nyílt szét újra... örökös fordításban, vízről égre jégről vízre, a megszólalásig hasonlóan.
... diktafonra vettem a Blatnica vizének
tonikos locsogását azon a hét négyzetméternyi fanyar,
szobatiszta mészkőfalon Na Skale felett.
... a többi odafönt levélzaj, éber másolás.
... ám mintha a pulzusa költözött volna ki az arcára,
sűrűn lüktetett, folyton beszélt.
... egy vízgyűjtőjétől megfosztott csontszáraz cseppkőbarlang,
Na Skala alatt.
mint a szemem, kong, nincs mikor.
minden más odafönt levélzaj, patthelyzet, emlékbetörés.
apródonként csöndes sürgetés.
... egy régtől özvegy meggyfa lombja ejtette foglyul,
azóta benne szól.
aláállsz és — csak nyugodtan — hallgatod.
... hársfa, hársfa ismételgették a hársfafejvadászok... ám mire felértek az összefüggő zöldbe,
eltűnt a beszédükből valami.

4. Gondok gondolata a természet
magaslatain engem is megérint. Miként?


a forrás szája körkörös érvelés a fény mellett.
... felszeleteltem a szelet vékony pormentes sávokra.
és egyenként lejátszottam azokat.
fejben tartom őket, most ott szállingóznak szét, legbelül.
... az álmatlanság váladéka patakzott homlokán.
... kívülről megtanulni azt az omlást, ha tényleg itt,/ tényleg itt.
... nagyotmondás, ami szűkszívűség, mondja.
szűkszavúság, ami kopárság, gondolja el.
máskor meg minden levél, mintha megannyi apró radír
körözne a levegőben, mondja.
beletörölne, és megszűnne a teljes délután, gondolja el.
az előzmények hideg délutánjai, mondja.
a megszellőztetett lombkorona, gondolja el.
... omlásveszélyes szájak.
... a vízenjárás és a súlytalanság címkéjű fagyasztóládák között osztottam szét az álmot.
... a homlokráncok tektonikus nyugtalansága, ha óhajtó módban kérdezel,
kikockázva, lassan. és szemedben miniatűr láng ég: mikor nincs mikor?
egy fiatalon elhunyt bükk önéletírását olvasod.
... attól féltem, ha lefekszem, a hajszálaim gyökeret eresztenek a párnába.

5. Ellentétek beágazása, természeti,
lelki csodái bennem is befagytak
napokon át versfáiddal élve.
Hogy lehet ez?

a kandallólapátra felsegítettem az izzó parazsat, és levittem
a parkba. vártam, hogy ráhulljon türelmetlenül a hó.
a parázs pezsgett, elevenen égtek el a hópelyhek.
... befagy, lefogy, majd kienged habozás nélkül —
érzékszervvé válik a patak.
de a vizet, ha képtelen áttörni a karszton,
császármetszéssel hozza ki a strand.
... az őszi pigmentfröccs a lombokon.
szép este van, választékos gondok.
... nagy üstben főzik ki az órákat.
hosszú fakanalakkal keverik a holtidőt: Dolinában négy óra, Dolinában négy múlt.
... fekete alapon fehér zaj.
... macskakövenként szedték fel a damaszkuszi utat,
majd néhány méterrel arrébb
lefektették.
... összefüggő hókupola alatt hőfüggöny libben.
valaki belegyalogolt a forró, érdes vízbe.
jakuzzi az ezüstfenyves alján. mellette öt hektár tó.
a távolban dél-szlovákiai gyorsforgalmi út.

nézd lábadoznak a tárgyak
varratszedésre várakoznak a tükrök a kertben.

6. Betegségtermészet.
Folyik az infúzió az életből, a világból.
Hogy lehet?


megkörnyékez az érzés: összeállítani a virágzás első szótárát.
majd tüzet rakni a szószedetben. virágzik, nézd a Körülírások kertje.
...mire felérsz oda, észreveszed, hogy mindent elfelejtesz?
... minden lyuk egy-egy megfelejtkezés a bezúzott,
szétloccsant, összeráncolt, alzheimeres víztükrön.
... a zuhogás ma sötétben kezdődött el.
a sötétből,
ami rajtad megmaradt: a haj ébensége például,
a szempillák nyurga, fekete villái, napfelkelte után.
... és kiköt a szájüreg sötétjében. visszatért az íz, halljátok! de kilógatod hevenyészett nyelved, és ráharapsz. amiért diktált folyton!
ne nézd most őt.
... te, aki csak diktáltál folyton! mint egy őszi, áradó
lomb.
... a Parkinson-kóros fánál nem ismerek szívszorítóbb csapdát.
az ágak álmatlan reszketésénél.
...eldurrannakarügyekkipakolalombnassolazavar.
nassolazavar.
ami elmúlt, még egyszer hátravan.
... megrugdoshatod, kivághatod, eutanáziát ennek a fának!, kívánhatod.
... de láttál már jégesőben végrendelkező fát, amint vezérágait összekulcsolva facsarni kezdi lombját?
papírod legyen.
... EKG-görbék feszült hullámzása, akár Zádielska dolina alkonyi masszívumai.
...
                    A rövidtávú memóriáról
növendékágak első válasz levelei.

7. A természet, az emberi természet
fokait ki érti meg?
Ki meri beszívni az ismeretlen ködöt?
Nincs kérdés.


a hegy belső életét,
vékony katéter, a horpadt medrű Háský potok vezeti el.
... útban a jégbarlanghoz átlapoztad az e mailjeidet. volt wifi abban
az erdőben.
és olyan klíma működött benne, mint a régi mesterek galériájában, Bécsben.
... több, mint ezer robot táncolt egyszerre a kelet-kínai Santung tartományban valamelyik szombat délután —
néha a fák megreccsennek,
mint a fából készült tárgyak általában.
... a bíró egyre pontosabb gyümölcsöket növesztett a
tárgyalás alatt.
valamelyik magházában lapulhatott az ítélet.
... bánt fohászkodik árad lappang bujtogat bővelkedik repedezik... zuhan zaklat húzódozik álmélkodik ődöng búcsúztat
... lombhálózsákomban az alvással
egyszer még találkozom.
... a fűrészpor, ami a tudás fájáról megmaradt, bezárva áll
egy életnagyságú pince
fanyar folyosóján.
... jó ideig ingázni próbál sírkertről sírkertre, mint egy szökött kanári.
aztán mégis egy télikertben tölti nyugdíjas éveit.
holnap még visszatérünk rád — filigrán ujjaiddal cirógatod
hitegeted a talajt.
... Jakub Krc, az orgonasípokba fészkelt énekesmadarak bírála?
Jakub Krc, aki emberi beszédet várt el, ezért szótagolt egyes fáknak!
... de add el az utolsó napod is, mikor árnyékodból kikísérnek. megveszem azokat a perceket tőled. s leterítem üreges fátylam lábaid elé.
... akkoriban sokat aludtam. s ha felébredtem, növendékágammal
folyton integettem: így képzeltem, eljött a búcsú, így viszonoztam,
John Deere.
eljön a tönkkiszedő, itt van, és eljön, finomszemű láncot akaszt ránk,
kirántja a gyökérköldökzsinórokat a földből.
... Zádiel, Bükkfa utca. Az út végén emlékszem.
Emlékszel a béke mohazöld négyzetére kérgeden?
Emlékszem. Ne felejtsd el teljesen.

Az interjú végén természetemhez hűen titkolózni fogok. Melyik vers tetszett a legjobban? Megtudhatja az olvasód, ha a kérdéseim számát megszorozza kettővel, mert csak akkor fogja megtudni az oldalszámot, ahol az a vers olvasható.