Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mikita Gábor

Csapatjátékok

— Összművészeti múzeumpedagógiai programok a miskolci színészmúzeumban —

A színházi múzeumokat általában az emlékkiállítások kategóriába sorolják: „nosztalgiamúzeumok”, amelyek elsősorban az idősebb közönség számára kínálnak lehetőséget a múltidézésre. A miskolci színészmúzeum működését azonban meghatározza az a koncepció, amely a színházi ismeretterjesztés, a színházi nevelés helyszíneként is tekinti a múzeumot, többet kíván nyújtani az emlékezés terénél. Ebben a törekvésben az egyik kulcsszó a játék. Játsszunk a látogatókkal, játsszunk az arra fogékony alkotóművészekkel! A múlt jelenetfoszlányaiból építkező múzeumpedagógiai programjaink, időszakos kiállításaink, közönségrendezvényeink teremtőszándékúak is: ehhez a szándékunkhoz kortárs intézményként a Spanyolnátha művészeti folyóirat, a Példa Képfőiskola Kortárs Művészeti Alapítvány lett immár egy évtizede a partnerünk, példát adva egy hagyományos történeti múzeum és egy kortárs művészeti alkotóműhely együttműködésére.
A közös kiállítássorozatok mellett jelentősek a közös rendezvények, az SPN CsomóPont- programok, könyvbemutatók: köztük a Bársony Júlia kísérleti színházi projektjeiről szólóbeszélgetés vagy Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek zenés irodalmi előadása, a Spanyolnátha Könyvek sorozatban megjelent "Néha olyan jól beszélek" című Tompa - emlékkötet bemutatója. 2018-ban indította el a Közelebb... múzeumi olvasószoba sorozatát a művészeti folyóirat, melyben elsőként Kaffka Margit munkásságát és életét mutattuk be. A következőkben Ady Endre, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes életműve került terítékre a múzeumi olvasószobában, melyben többek között a Várad c. nagyváradi irodalmi folyóirat vendégeit látták vendégül a sorozat házigazdái, Vass Nóra és Mikita Gábor.
A múzeum a színházi nevelés egyik meghatározó helyszíneként alternatívát kínál a hagyományos tanórák mellett: elsősorban a drámapedagógia oktatásában hely, tananyag és szakértő biztosításával, de az informális oktatás mellett a formális tanórán kívüli órákra is lehetőséget ad. E programon belül is több jelentős összművészeti programot hoztak létre közösen a két intézmény munkatársai.
A színészmúzeumban alakult meg az Intro Tehetségpont, amely 2012 óta Hernádkak központtal és állandó külső helyszínként múzeumunkban működik. A program megalkotói, a Tehetségpont alapítói: Bán András műkritikus, Bán Ildikó táncpedagógus, Flach Antal zeneművész, Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus, Orosz Csaba képzőművész, főiskolai oktató, Vass Nóra tehetségfejlesztő pedagógus, kommunikációs szakember, Vass Tibor József Attila-díjas író, költő, szerkesztő. A Példa Képfőiskola Kortárs Művészeti Alapítvány által működtetett programban általános és középiskolás diákok, valamint felsőfokú tanulmányaikat végző hallgatók számára szervezünk összművészeti tehetséggondozó, tehetségfejlesztő művészetpedagógiai foglalkozásokat: ,,A módszer lényege az, hogy az eltérő művészeti ágakban megfogalmazott művészeti szándékokat értelmezve a diákok egymásra és a foglalkozásvezetőkre reagálnak, s a tapasztalatokat beleforgatják saját művészeti szándékaikba, törekvéseikbe, próbálkozásaikba. A művészeti megfogalmazásokat kommunikációs aktusként aposztrofálva a diákok szinte észrevétlenül sajátítják el a műalkotásokkal történő beszélgetések tudományát, a műértelmezést, a befogadás minőségének emelését jelentő megértést és visszacsatolásra vonatkozó igényt. (…) Művészetközi tehetséggondozó programunk nem az egyes műfajok megnyilatkozásainak, tárgyiasulásainak összessége, hanem épp fordított úton indul el: a művészeti megnyilvánuláshoz kapcsolódó hívószavak közös, reflektív, műfajokat szembesítő állandó elemzése, fejlesztő kritikája. A program nem összművészetet oktat, mert olyan művészeti ág nem létezik. Hanem megpróbál falakat bontani a műfajok közt, hogy ezzel egymásra tekintsenek, hogy a hangok megmozdulhassanak, a mozdulatok hangokká válhassanak, a képek mozdulatokká, a zenék képekké, vagy épp elektronikus képes zenei mozdulatokká legyenek. A tehetséggondozó, tehetségfejlesztő összejövetelek ritmusából adódóan a diákok ciklusokban foglalkoznak egy-egy témával. A művészeti megnyilvánulás kiindulópontjául szolgáló hívószóval, fogalommal, szellemi fölvetéssel és a szellemi vagy konkrét fizikai térben összetalálkozó művekkel ismerkedve rögtön újabb hívószavak, szempontok, meglátások adódnak. Saját művészeti tapasztalataik és gyakorlataik alapján a diákok elmondják és bemutatják, számukra hogyan dolgozható fel az adott fogalom, milyen eszközökkel, tudják kifejezni ugyanazt a víziót, milyen eszközöket enged használni a saját műfajuk. Tehát együtt, egymásból merítve járják be a műfaji korlátokat és a "művészi szabadság" határvonalait.”

Színház- és mozgásművészeti, önismereti, személyiségfejlesztő, kreatív programsorozatok
/ Az INTRO Tehetségponttal valamint a SPRINT tanodával közösen kidogozott tematikus táborok színházi elemei/

1.INTRO TEÁTRUM

Célunk a színház és mozgásművészet segítségével hozzájárulni résztvevők önismeretének mélyítéséhez, a személyiség fejlesztéséhez, helyes énkép és viselkedéskultúra formálásához.
A tanórán kívüli tevékenység alkalmain a téma feldolgozása a színészmúzeum gyűjteményének valamint videobejátszások, múzeumi segédletek felhasználásával történik a múzeum kiállítási tereiben elsősorban irányított beszélgetéseken, manuális foglalkozásokon keresztül. Az intenzív tömbben az eddigi megszerzett ismeretek kreatív feldolgozása művészek bevonásával komplex, közösségi összművészeti alkotótevékenyég keretében történik.
A foglalkozás középpontjában a személyiség, az egyén áll — a program alapkérdése az, hogy miként segíti a színház és a táncművészet a személyiség megismerését, kibontását, milyen mintákat kínál a hétköznapi konfliktusok megoldására. Milyen szociális szerepeket játszik az egyén a hétköznapi életében - hogyan alakítja a személyiség a társadalmi szerepet a saját egyéniségével, hogyan hatnak az énre a szerepek társadalmi elvárásai?
Fő témánk: a személyiséglélektan és személyiségfejlődés, a viselkedés kultúra kialakítása, a helyes benyomásszervezés, sztereotípiák lebontása, a nyitott személyiség. Szerepfelfogások, szerepjátékok a valóéletben és a színpadon.
Az első szakaszban (alapozó, fejlesztő, szintetizáló szakasz) az ismeretek átadása történik, külön-külön megismerkedünk a témák tartalmi összetételével. A tárgyalt témák jelentéstartalmának feltárása, a motívumok, funkciók változásainak feltérképezése mellett az adott tehetségfejlesztő területet érintő fejlesztés is megvalósul, vagyis az arra irányuló felkészítés, hogy a diák ezeket a témákat hogyan tudja a mába átültetni: vagy úgy, hogy újfajta illetve személyes kifejezésmódokat talál régi témákhoz, drámai alkotásokhoz vagy úgy, hogy régi színházi helyzeteket tesz át mai szituációba.
Vizsgáljuk a színházi terek alakulását, s hogy miként befolyásolták azok a dráma dramaturgiáját, előadásmódját, produkció és közönség viszonyát (a görög szabadtéri színházaktól kezdve a reneszánsz teátrumokon, kukucskáló színházakon keresztül a mai alternatív terekig) illetve hogy a mindennapi szituációkat hogyan befolyásolják a térszerkezetek (a magánéletben illetve a közösségi fórumokon)? Tanulmányozzuk a személyiség formálásának lehetőségeit: a külső alak illetve megjelenés és a belső személyiség viszonyát. Hogyan tükrözi vissza a külső az egyént a színpadi jelmez és a hétköznapi viseletek segítségével? Példákat gyűjtünk az illúziókeltés eszközeire a sminktől kezdve a világítási trükkökig. Egy-egy művész pályaképén keresztül mutattunk példákat az én kiteljesedésére, a személyiség, tehetség kibontakoztatásának különböző útjaira. A reformkori színjátszás nagyjainak (Déryné, Egressy Gábor) példáin vizsgáljuk a hivatástudat kialakulását, erősödését, az önművelés, tanulás fontosságát, egy-egy új művészeti, oktatási terület (pl. opera, színitanoda) meggyökereztetését. A táncművészet alkotói közül (Dienes Valéria, Madzsa Alice) pedig a tehetség, a személyiség korszakos jelentőségű innovatív erejére mutattunk fel példákat.
Az intenzív foglalkozás produktív szakasza a játékosság szakasza is, hiszen itt már a korábban tanultak alapján saját színházi játékok létrehozására nyílik lehetőség. Az intenzív tömbben kiindulópontként szolgált Shakespeare - a személyiség felvállalásának, leplezésének, illetve a személyiségcserének a kérdéseit is taglaló — Vízkereszt, vagy amit akartok illetve az Ahogy tetszik c. komédiája valamint az abban szereplő, az emberi életút különböző szerepvállalásait sorra vevő „Színház az egész világ” c. monológja és a XX. századi magyar irodalomból Hamvas Béla A tükör c. írása.
A diákok megismerhetik a múzeumot mint információforrást, valamint kultúránk értékeiből a színház- és táncművészet gazdagságát. Hozzá kívánunk járulni a megismerési képességek fejlesztéséhez, a megfelelő kommunikációs, információs kultúrájuk árnyalásához, amelyek a megismerést, a tanulást, a társadalmi érintkezést, nyitottságot szolgáló információk megtalálását, megértését, szelektálását, felhasználását, közvetítését szolgálják. Elvünk a tanulókhoz optimálisan alkalmazkodó differenciálás és a cselekvésorientáltság volt.
Az első foglalkozás bevezető beszélgetése a shakespeare-i idézettel indul: a színház „tükröt tart a természetnek”. Ennek az idézetnek a körbejárásával, értelmezésével foglaljuk össze, hogy a korábbi foglalkozások, személyes tapasztalatok, tanulmányok alapján milyen szerepet tulajdonítunk ennek a művészeti ágnak a társadalom, illetve az egyes ember formálásában.
Ezt követően ismerkedünk meg a reneszánsz színház működésével, az V. Henrik c. film részletei segítségével. Majd papírszínházat, a Globe Színház makettjét készítjük el. Megtekintjük, elemezzük a Vízkereszt, vagy amit kartok c. vígjátékot, majd szituációs gyakorlatok segítségével helyeztük a történet néhány motívumát a diákok saját világába.
Második alkalommal a folytatjuk az első nap problematikáját Hamvas Béla A tükör c. írásának illetve Lukács Orsolya Hamvas Béla Tükör című írásához készített kisfilmje elemzésével.
Ezt követően a bábbal, mint egy végletekig stilizált emberi karakterrel foglalkozunk. Vizsgáljuk, hogyan sűrítenek jellegzetes problematikákat az egyszerű bábkomédiákba. Ezentúl megismertük a bábszínház világának művelődéstörténetét (bábtípus kialakulása, elterjedése, kapcsolódó mondák, mítoszok, legendák). Lehetőségük nyílt betekinteni különböző kultúrákba.
Harmadik alkalommal Shakespeare Ahogy tetszik c. komédiájával ismerkedünk, a mű kapcsán foglalkoztunk a szerepvállalás, szerepjátszás problematikájával.
Tanulmányozzuk, hogy különböző korok ruhái hogyan jelölték a társadalmi szerepeket, foglalkozásokat, különböző csoportokhoz tartozást, miként fejezi ki az egyén hovatartozását, ízlésvilágát.
Ezt követően a „Színház ez egész világ” monológot elemezzük, majd az abban megjelenített hét életkort kifejező jelmezterveket készítünk, illetve a múzeum jelmeztárából válogatva, különféle textilekkel kiegészítve be is öltöztünk, s mozgássorral is megjelenítjük az emberi korokat.


II. Szerepek az élet színpadán

A program alapvető célja, hogy a résztvevő diákok játékos színházi, művészeti közegbe helyezett személyiségfejlesztő, önismereti feladatok révén önmaguk reális megismerésével pontosabb képet kapjanak személyiségükről, annak kiaknázatlan lehetőségeiről, rejtett tartalékaikról, s az érveléstechnika és vitakultúra a viselkedéskultúra fejlesztése révén sajátítsák el az önérvényítésnek, a helyes énkép kialakításának, a saját érdekekért való kiállásnak a képességét, s szempontokat nyújtsunk további életük alakításához.
Személyre lebontott, egyéni kommunikációs stratégiák kidolgozására törekeszünk, amelyek figyelembe veszik a diákok személyes erősségeit, gyengeségeit, sajátos konfliktuskezelő, meggyőzési technikáit. Az iskolai, családi, baráti társkapcsolati, illetve önbizalommal, önbecsülés hiányával kapcsolatos társas nehézségek problematikájának feldolgozásával elő kívánjuk segíteni a harmonikus kapcsolat kialakítását a társadalmi környezettel. Nagy súlyt fektetünk a kulturális közösségi tevékenységekre, a társas együttélés alapvető szabályaira.
Hozzá kívánunk járulni a megismerési képességek fejlesztéséhez, a megfelelő kommunikációs, információs kultúra kialakításához, fejlesztéséhez, amelyek a megismerést, az eligazodást, a tanulást, a társadalmi érintkezést szolgáló információk megtalálását, felfogását, megértését, szelektálását, felhasználását, közvetítését szolgálták. Korrekciós, és terápiás célú, tudatos és tervszerű, komplex készség- és képességfejlesztést végzünk, melyben nem valamilyen produkció létrehozása a cél, hanem maga a nevelési folyamat, a személyiségfejlesztés. Alternatívát kínálunk a hagyományos tanórák mellett a résztvevők önismeretének mélyítéséhez a közösségépítés, személyiség- és képességfejlesztés a drámapedagógiai eszközeivel. A gyakorlatokkal, drámajátékokkal elő kívánjuk segíteni a testi, térbeli biztonság kialakulását, az időérzék fejlődését, az alkotóképesség, rugalmasabb gondolkodás kialakulását, a mozgás, a beszéd tisztaságát. A folyamatos elemző munka célja az ön- és emberismeret erősítése.
A foglalkozássorozat lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők a színház- és táncművészet klasszikus hagyományainak és kortárs törekvéseinek egyaránt nyitott befogadóivá váljanak. A bevezető órákon csoportépítő, bizalomerősítő gyakorlatokat végzünk: a mozgásgyakorlatok azt segítik, hogy egy közösségbe kerülve önmagunk felvállalásával, a többiekre nyitott érdeklődéssel legyenek jelen, s a szorongásaikat, bizalmatlanságukat mihamarabb oldják fel, közösségformáló erővé váljanak. Miként érhetjük el, hogy kölcsönösen elfogadják egymás személyiségét, bizalmat érezzenek egymás iránt, hogy meggyőzőek és hitelesek legyenek?
Ezt követően párhuzamosan ismerkedünk a művészet és a való élet színházával, annak szerepeivel. Párhuzamosan vizsgáljuk a jellegzetes színházi helyszíneket, szituációkat, karaktereket a színészmúzeum interaktív, színpadi közeget imitáló kiállítási tereiben illetve saját közegük különböző helyszínein. Játékos színháztörténeti ismeretterjesztés keretében mutattuk be a jellegzetes színházi témákat, szerepköröket, szcenikai érdekességeket. A kreatív gyakorlatok között helyet kaptak jelmezes beöltözésekkel, bábokkal végzett mozgás- és szerepjátékok, a manuális tevékenységek között pedig szerepelt maszkkészítés, papírszínházi játék.
A belső személyiség és annak felvállalása, illetve rejtése a fő témánk: Mit akarunk, tudunk megmutatni, elrejteni lényünkből? Hogyan segíti ezt viselkedéskultúránk, beszédünk, testtartásunk, öltözetünk? Emellett az indulatkezelés és feszültségoldás kérdése kerül középpontba.
Témák:
Színház az egész világ - Szerepek a színpadon és a való életben
Ez vagyok én...- Önismereti játékok
Függöny fel! - Mikor játszunk, mit játszunk?
Mi van a maszk mögött? - Álarcok a színpadon és a hétköznapi életben
Húzd ki magad! - A testbeszéd üzenetei, testkoncentráció erősítése
Nem a ruha teszi... -Tájékozódás a divat- és jelmeztörténetben
Viselkedéskultúra fejlesztése
Idővel a részvevő diákok saját énképe került középpontban: milyennek látják önmagukat, hogyan változik viselkedésük a különböző környezetekben, különböző szerepeikben? Központi kérdésünk, hogy miért viselkedünk gátlásosan vagy éppen felszabadultan bizonyos helyzetekben? Miért és hogyan teszünk bizonyos hatást társainkra? Énképüket összevetjük a csoporttársak véleményével, így megnyilvánulásaik másokra gyakorolt hatását összehasonlítjuk énképükkel: mennyire fedik egymást a vélemények? Mi lehet a különbségek oka? Mennyire érvényesülhet személyiségünk a különböző közegekben, különböző feladatok végzése közben? A beszélgetések középpontjában többek között szituációelemzés áll: a személyes, megélt történetek feldolgozása mellett helyzetgyakorlatokban vizsgáltuk a résztvevők magatartását, reakcióit. Tudatosítjuk bennük színházi példákkal, illetve mai karakterek révén a testbeszéd, a gesztusok, a mimika, a tekintet, megjelenés, ruházat, kommunikációs jelentőségét.
Témák:
Önérzékelés-partnerészlelés fejlesztése
Egy mindenkiért, mindenki egyért - Az egyén és a csoport.
Családi kör - A családi szerepek.
Milyen vagyok én otthon?
Tanár úr kérem... - Szerepek az osztályban.
Milyen vagyok én az iskolában? Milyen vagyok a tanodai közösségben?
Miben más a középiskolai élet?
Interakciós játékok segítségével szociális készségek fejlesztése.
Majd az egyén és közösség viszonyát, illetve a konfliktus, konfliktuskezelés kérdését vizsgáljuk. Többek között szövegelemzésekkel, illetve magyarázatokkal jellegzetes konfliktusokat tárunk fel a gyerekjátékoktól, szólásoktól, közmondásoktól kezdve a színdarabok jelenetein keresztül saját életük tipikus helyzeteiig. Feltesszük a kérdést, hogy kellőképpen nyitottak, felkészültek-e ahhoz, hogy merjenek önállóan gondolkodni, véleményt alkotni, és azt kifejezni, és mindennek köszönhetően új helyzetekben helyt tudnak-e majd állni? Csökken-e nehéz helyzetekben a tehetetlenségük, kiszolgáltatottságuk? Hogyan érhetik el, hogy pontosan értsék a mondanivalójukat, és ők is pontosan értsenek másokat? Mindezeket dramatikus játékok során is vizsgáltuk.
Témák:
Mint réten a pipacs - kiscsoportok az osztályon belül.
A magányos cédrus - az egyén helye és szerepe a mikroközösségben. Beilleszkedési
technikák megismerése.
Kapcsolatteremtés, kommunikáció gyakorlása konkrét szituációkban
Csoportépítő játékok, együttműködést fejlesztő játékok
Adj király katonát! — a konfliktuskezelés, az önérvényesítés eszközei
Kinek van igaza? — érveléstechnikák és vita-lehetőségek.
Sok lúd disznót győz? — Hogyan álljak ki az érdekeimért.
A helyzetfelismerés, a döntési készség fejlesztése, kompromisszum-készség kialakítása
A foglakozásokon a résztvevők szembesülnek addig nem ismert erősségeikkel, hiányosságaikkal, segítséget, tanácsot kapnak ahhoz, hogy miként tudnak változtatni a hátráltató személyiségjegyeken. Tapasztalataink, s a visszajelzések alapján nő a résztvevők teljesítőképessége, aktivitása, motiváltsága, erősödik kommunikációjuk hatékonysága, önbecsülésük, önbizalmuk.


III. A kör négyszögesítései

A foglalkozássorozat alapproblémája egyén és közösség viszonya. A kérdés feldolgozásához többek között a színházművészet különböző korszakainak színházi térformáit tanulmányozzuk, mint a közösségi lét sajátos színtereit. A fő kérdés az, hogyan fogja össze vagy választja szét a helyszín a szereplőket és a nézőket: a színház közösségi jellegét miként határozza meg, tükrözi a térszerkezet.
A kiindulópont s az egyik visszatérő elemünk a kör. Az a körforma, amit az ősi rituálékban kezdetleges tánclépéseikkel formáztak ki a közösség tagjai, s ami később „színházszervező forma” lett − a görög színház középpontjában a kórus helyével —, s ami idővel átrajzolódott, arányait változtatta az arénákban vagy a Globe Színház „fa O-já”-ban.
A kör négyszögesítése jól tükrözi a folyamatot: kezdetben mindenki részese volt a játéknak, majd határozott elválasztóvonallal külön váltak a játszók s a nézők. Utóbbiak hol karéjban, mint egy külső kör vették körül a történetet, majd egyre élesebb lett a határvonal színpad és nézőtér között... Színháztörténeti kalandozás során számba vesszük a színházi tér alakulását, de gyűjtünk példákat, hogy a XX. század színháza hogyan döntötte/dönti le a merev színházi falakat. Hogyan tér vissza a „körszínház” eszméje pl. a magyar színpadokon. Ez számunkra azért is fontos, mert éppen Miskolcon született meg Kazimir Károly rendező gondolata a népművelő színházról, melynek ideális formáját a görög színház körében találta meg, s indította el a hatvanas évek egyik fontos művészi kezdeményezését, a városligeti Körszínházat...
A kör mellett a másik meghatározó tényező pedig a színészmúzeum nagyterme: a kiállítás legnagyobb egysége az államosított színház fél évszázadát mutatja be, oly módon, hogy az installáció a kukucskáló színpadok világát idézi, a látogató imitált színpadi közegben fedezheti fel az intézmény kincseit. A diákok múzeumi látogatókból színpadi szereplővé, közreműködővé válnak.
Itt gyakorlatilag lekicsinyítünk egy színházi világot, melyben a hangsúlyos szerepet egy díszletkapu-sor képezi, amely izgalmasan tagolja a teret, nemcsak elválaszt, hanem továbblépésre, újabb és újabb felfedezésre ösztönöz. Izgalmas játék a kapukon való közlekedés, a ki-belépések ritmusának, dinamikájának vizsgálata: milyen lelkiállapotokat, viszonyulásokat tükröz az áthaladás, a közegváltás... Lehetőséget ad elrejtőzésre, félrevonulásra, illetve mivel a terem kiszélesedik, így a számunkra fontos körforma újra és újra megteremthető. Keressük a kitárulkozás és a visszavonulás lehetőségeit, kutatjuk, milyen fogódzókat ad ehhez a múzeum-színház szerkezete. Vizsgáljuk történeti példákon és a múzeumi közegben, hogy mennyire van átjárás a különböző részek között.
A színházteremtés számtalan módját éljük meg a Globe papírmakettjének elkészítésétől kezdve szabadtéri színház tervezésén keresztül a jelmezes commedia’del arte-k előadásáig.
A közösségformálást és identitás-erősítést egyaránt segítő dramatikus játékok, rögtönzések mellett az interneten való kalandozás mindennapi gyakorlata, élménye újul meg a témához illő felvételek, filmmappák szerkesztésében.
Számbavesszük a színház térképzési, térhasználati szokásait, a különböző korszakok jellegzetes látványvilágának elemeit, általános jellemzőit, alkotóelemeit, s figyeljük, hogy a díszlet hogyan szervezi meg a benne lévők/szereplők mozgását, nyugvópontjait, miként formálja az emberi viszonyok struktúráját. Hogyan helyezkedik el az ember, s ezáltal mennyire lehet markáns, önálló személyiség: milyen kontaktusra adnak lehetőséget a térformák játszó és befogadó között, s mennyire kap teret az egyén, illetve mennyire olvad be/tűnik el a csoportban akár a színpad akár a nézőtér egy elemeként. Utóbbiként is más és módon vehet részt: más-más attitűdöt biztosított a hangos nézői vélemények erőteljes kifejezésére lehetőséget adó régi színházi világ, ahol a látottak kiváltotta érzelmeket a játszókhoz hasonló felszabadultsággal élhette meg a néző, s megint mást, mikor a sötét nézőtér láthatatlan tagjaként, illedelmes csendes szemlélődőként olvadt bele a csendes közönség arctalanságába. Az aktív jelenlét és a szemlélődés aspektusait is vizsgáljuk: meddig lehet valaki kívülálló, belépve egy helyre meddig őrizheti az autonómiáját, mikor válik csapatjátékossá...
A gyakorlatokkal, drámajátékokkal elő kívánjuk segíteni a testi, térbeli biztonság kialakulását, az időérzék fejlődését, az alkotóképesség, rugalmasabb gondolkodás kialakulását, a mozgás, a beszéd tisztaságát. A folyamatos elemző munka célja az ön- és emberismeret erősítése.
A foglalkozásokon az alábbi kompetenciákat kívántuk fejleszteni:
1., Anyanyelvi kommunikáció /gondolatok, vélemények megfogalmazása, értelmezése, helyes és kreatív nyelvhasználat a társadalmi és kulturális tevékenységek során a szabadidős tevékenységekben; egymás meghallgatásának, megértésének képesség fejlesztése./
2., Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség /esztétikai megismerés, illetve elképzelések, élmények és érzések kreatív kifejezése./
A manuális tevékenység mellett nagy szerepet kapott a képzelőerő, fantázia fejlesztése, valamint a gyerekek kommunikációs képességeinek fejlesztése: szókincsük, kifejezésmódjuk, éneklésük.
Alkalmazott módszerek: irányított beszélgetés, élménybeszámolók, szituációs és drámajátékok, szépirodalmi szemelvények olvasása, ének, tánc, bábozás, videobejátszások megtekintése, megbeszélése, manuális tevékenységek.
A foglalkozásokon az egyéni és a csoportos alkotómunkára egyaránt van lehetőség.
Elvünk a gyerekekhez alkalmazkodó differenciálás és a cselekvésorientáltság. A foglalkozásokon az egyéni és a csoportos alkotómunkára egyaránt van lehetőség: amíg a rajzolás, bábkészítés elsősorban egyéni tevékenység, a dramatikus játék, a bábozás már csapatmunka. Végig nagy szerepet kap a képzelőerő, fantázia, s középpontban áll a gyerekek kommunikációs képességeinek fejlesztése.
A foglalkozások során a múzeum a tereivel, kiállítási anyagaival végig meghatározó tényező: kiindulópont egy-egy problematika felvázolásához, megbeszéléséhez, majd később eszköz a kreatív játékok, gyakorlatok megoldásához. A résztvevők nemcsak élhetnek az intézmény adta lehetőségekkel, alkalmazzák, adaptálják az ott talált múzeumi „elemeket”, de új kontextusba is helyezhetik azokat. A foglalkozások technikai eszközei: multimédiás berendezések, internetes kapcsolat, a színházcsinálás eszközei (jelmezek, kellékek), manuális alkotásokhoz rajzeszközök, textíliák.


Jelen lapszámunk Dobos Klára fotójának felhasználásával készült.