Spanyolnátha művészeti folyóirat

Novák Valentin

Bartók plusz Pilinszky plusz Novák

[Lépcsők köz-helyek között]

Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

   Kínzókamra kíváncsiság,
   deresre vont szolga-lélek,
   kalodányi álomsajgás…
   Vasszűz hág itt lágy szemérmet.

      Fegyverekre húzott álmok.
      Ne-szólj-szám-szeríj felajzva.
      Páncélzatban dobban rózsa —
      kisasszonyos hév hervasztja.

         Kincsesházban kelyhek öble.
         Harminc arany ládikója.
         Aranyfüstben ezüst beszéd;
         lélekgravír: múlt-bitófa.

            Rejtett Kertben — szikes humusz.
            El(r)omlani — virágföld-éj.
            Onnan sarjad halál-öl-mély —
            hangyaméhek birodalma…

               Ez az én nagy irodalmam,
               összehordva benne minden:
               Naptűz és Hold redves kincsen!
               Benne minden — mille bene...

                  Könnytóban bújt nessy-vágyak
                  alagcsövön elszivár’gnak.
                  Dévahegyről vár lemállott,
                  minden létem még szeretne

                     három asszonyt — reggel, dél, és
                     vaksi este… Éj marasszon,
                     Judit, kebled rám hervadjon,
                     holton túli feledéssé!

                        Töredezett padozattá,
                           mozaikos negyedikké…

                              Váram sötét töve reszket,
                              bús sziklából gyönyör borzong.
                              Judit, Judit!
                              Hűs és édes,
                              nyitott sebből vér, ha ömlik.